Hayden~mgc

A Tűz

Már pár hete együtt jártunk Mikeyval. Egyszerűen nem tudtam megszokni ezt az érzést. Hihetetlen boldog és gondtalan voltam a közelében. Szerettem azt a fiút, mindennél jobban. Úgy látszott ő is ugyan így érez irántam bár ezt nehezemre esett elhinni. Hisz ő olyan tökéletes. Miért pont engem választott annyi lány közül?

Néha viszont olyan elveszettnek tűnt. Mindent megtettem, hogy mosolyogni lássam. Imádtam amikor mosolygott.

Ha úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, hogy túl nagy a teher a vállamon, rá mindig számíthattam. Látta rajtam ha rosszul voltam és rögtön átölelt, kérdés nélkül.

Tökéletes támaszai voltunk egymásnak. Párszor csak szótlanul odabújtunk a másikhoz ha valami baj volt. Órákat tudtunk így tölteni kettesben. Mindig sikerült megvigasztalnunk egymást, sokszor csupán a jelenlétünkkel.

Akárhányszor megláttam, akárhányszor átölelt, akárhányszor csak a combomon pihentette a kezét, akárhányszor az ölemben feküdt, akárhányszor hozzábújtam, akárhányszor megcsókolt vagy csak simogatott, mikor a közelemben volt mindig pillangók repdestek a gyomromban és a legnehezebb napokon is tökéletesen boldognak és teljesnek éreztem magam.

Néha eszembe jutott mi lenne ha nem találkoztunk volna. Mi lesz ha ennek az egésznek vége? Ha elhagy? Ha már nem szeret? Sokszor jutottak eszembe ilyen gondolatok. Kivétel nélkül mindig sírtam. Megijesztett mennyire függök tőle. Úgy éreztem nem lenne világ nélküle. Legalábbis számomra boldog vagy akárcsak elviselhető világ.

Egy átlagos szombati napon Calumék garázsában voltunk. A banda próbált, míg mi Serenával csodálattal hallgattuk őket. Egyre ügyesebbek és ügyesebbek voltak. Kinőtték a kis garázst. Ilyenkor mindig késő estig ott voltunk együtt. Az a szombat is békés napnak ígérkezett.

-Úristen srácok ez hihetetlenül jó volt! - ujjongott Sery. - Michael, ezt tényleg te írtad?

-Aha, jó nem? - mosolygott édesen.

-Nagyon szuper! - ugrottam oda, hogy megölelhessem gratulációképpen. - Egy igazi rockstarral járok. - nevettem.

-Hát az nagyon király lenne.

- Az leszel, én tudom. - mondtam ki azonnal amit gondoltam. Mire ő gyengéden megcsókolt.

-Hé srácok csak ne előttünk. - szólt bele a pillanatunkba Luke.

-Jaj haver, mintha te nem ugyan ezt csinálnád. - vágott vissza azonnal Mikey.

-Most miért? Nem csinálom. - háborodott fel.

Mindannyian felvont szemöldökkel néztünk rá. Majd egyszerre Serenára aztán vissza a fiúra. Barátnőm csak nevetett.

-Most tényleg? - nézett Luke Seryre. A lány nevetve bólogatott. - Szóval zavar titeket, hogy előttetek csókolgatom a barátnőmet? - játszotta a sértődöttet. - Hát jó, akkor ezen ne múljon. - mosolyodott el.

Lerakta a gitárját majd a kanapé felé vette az irányt. Felkapta Serenát, aki sikított egyet mivel erre nem nagyon számított.

-Tegyél le Hemmings! - nevetett.

-Sajnálom nem lehet. Itt zavarjuk az embereket. - válaszolta komolyságot színlelve.

-Ne már, te idióta! - nevetett tovább Sery.

Luke kisétált vele a garázsból az udvarra.

- Na ezeket se látjuk mostanában.-sóhajtott utánuk nézve Calum.