Hayden~mgc

A suli

Az iskola épülete pont szemben állt a bejárattal. Körülötte díszkővel kiépített járda volt. Mellette egy kis virágoskert néhány nárcisszal. A frissen vágott zöld gyepet néhány színes pléd tarkította. A tanulók ott piknikeztek 3-masával 4-egyesével. Nem nagyon figyeltek oda Haydenre. Néhányuk észre sem vette.
A magas épület mögül pont kilátszott a sportpálya egyik fele, egy nagy, régi kicsit már rozsdás focikapuval a végében. Messzebb, kelet felé Hayden meglátott egy másik épületet. Az volt a kollégium. A gyerekeket nem nézte meg különösebben.

Anyjával bementek a nagy fa ajtón. Szembe velük ült egy közép korú, nagy hasú, kopaszodó portás. Annyira nem illet oda. A sok jól öltözött, gazdag gyerek és a gyönyörű épületek közé.

-Hayden Morgan, a lányom, tegnap írattam be.
-Jó magának. - mondta a portás fel sem emelve fejét az újságból, amiben éppen egy rejtvény fejtegetett.
-Nem szólna egy illetékesnek ez ügyben? - kérdezte Dian feszülten a portás modortalansága miatt.
Ebben a pillanatban megjelent egy alacsony vállig erő szőke hajú nő.
-Köszöntöm önöket a Seawoodban! - mondta nyájas hangon. Kezeit drámaian szétnyitotta.
- Bizonyára te vagy Hayden, maga pedig Dian Filip. - közben kezet rázott velük. - A nevem Miss Winters.
- Örülök a találkozásnak - szólalt meg Dian.
-Azonnal körbevezetem magukat. - ezt a mondatot olyan mosollyal kísérte, hogy Hayden könnyedén láthatta nagy fehér fogait.

-Robert, kérem, hozza a hölgyek csomogjait. - szólt a portáshoz fennkölten. Az nyögött néhányat majd felállt, és nem túl nagy lelkesedéssel elvette a csomagokat.

Miss Winters elindult előre egy nagy előtérbe. A kőpadlón kopogott egyszerű kék magassarkúja. Vékony lábai kilátszottak térd fölé éppen erő világoskék kockás szoknyája alól. Kék garbója melegen tartotta egy ilyen hideg szeptemberi napon. Gyorsan menetelt előre közben magyarazott valamit az iskola történetéről, alapításáról. Azt mondta, hogy előtte egy egyetem volt orvostanhallgatók számára, a háború alatt meg kórházként működött. Többet Hayden nem jegyzett meg. El volt foglalva az épület tanulmányozásával.

Belülről elég nagynak tűnt. Óriási kör alakú terem volt az előtér, vagyis a társalkodó, mint később kiderült. Volt ott néhány asztal padokkal székekkel némelyiken sakkjáték. Nem volt túl sok gyerek. Az egész olyan kihaltnak tűnt. Ezt Miss Winters is megemlítette:
-Általában ez a tér tele van tanulókkal, de ma van beköltözés a kollégiumba és aki megjött már az még bizonyára pakol.

A fal mellett magas könyvespolcok hívták fel a lány figyelmét. Réginek látszottak, de mégis hibátlan állapotban voltak. Tetejüket faragások díszítették. Sötét fából készültek. Olyasmi szekrények voltak melyek mögött titkos ajtók és átjárók rejtőznek. Ez a lánynak is feltűnt és kedve lett volna kiszedegetni a könyveket, hogy megnézze melyik nyitja a titkos kaput. Persze nem gondolta komolyan, hogy ilyen átjárókat rejthetnek, de a sok film utan, amiket Hayden amúgy nagyon szeretett, óhatatlanul is fel merült benne ez a lehetőség.
A társalgó közepén egy széles lépcső mutatta a második emelet felé az irányt. Miss Winters fel is vezette őket rajta. Nem mutatta meg a társalkodóból nyíló többi szobát de közölte, hogy nincs is mit bemutatni. Csak kisebb, régebbi tantermek, raktarszobák.
A második emelet díszes volt nem olyan kopár mint a földszint. A bordó fal melegséget sugárzott. Rajta régi képek díszelegtek vastag, aranyozott keretben. Mindegyik egy egy festmény volt. Hayden szerette a művészeteket. Ő maga is szeretett alkotni. Ő ebben volt jó. Míg mások sportoltak, énekeltek zenéltek, ő rajzolgatott vagy festett. Mint sok másban ebben is eltért társaitól. Sokban más volt mint ők, de ez sosem zavarta. Büszke volt egyéniségére.

A terembol mindenfelé tantermek nyíltak. Egyik nagyobb, másik kisebb alig tizenöt diák férhetett el bennük. Annyi terem volt, hogy könnyedén tudtak következtetni az intézményben tanuló diákok nagy számára. Kétség kívül ez volt a legnagyobb iskola ahova Hayden valaha járt.
Még néhány emeletet körbejártak. Volt zeneterem, táncterem, labor, számítástechnikai-terem, és egy nagy színpad is.
- Gondozni és fejleszteni kell a diákok tehetségét. - indokolta Miss Winters a sok termet. - Mindig is ez volt Mrs Keller, az igazgatónő, jelmondata. Neki köszönhetjük ezeket az újításokat iskolánkban.

Egy kimerítően hosszú és unalmas körbevezetés után végre elértek Hayden szobájához. Csak bedobálták a cuccokat és mentek is ki a parkolóhoz. A lány hosszan megölelte anyukáját. Könnyek teltek a szemében ahogy nézte a távozó autó körvonalát. Nem akart sírni. Erős lány volt. Nagyon ritán sírt, mindig erősnek akart tűnni.
Szomorúan ment vissza szobajába.

Ahogy benyitott egy fiút látott aki ott ült az ágyán és a telefonját babrálta. Mélybarna szemeit a lányra emelte:
-Helló csajszi!