Hayden~mgc

Indulás!

Felkaptam a szoba sarkában heverő fekete hátizsákomat és bele dobáltam pár ruhát, minden pénzt, ami nálam volt, a mobilom, női dolgokat és pár müzliszeletet. Elrejtettem a táskát az ágy alá, a biztonság kedvéért, nehogy valaki megneszelje, hogy le akarok lépni.

-Én kész vagyok. - ugrottam fel a földről, megigazítva pólómat.

-Én is mindjárt. - kapkodott Sery.

-Nyugi, csak este megyünk. - legyintettem.

-De már sötétedik. - futott át a fürdőbe.

-De attól még mindenki fenn van. - vágódtam le lazán az ágyamra.

-Hogy lehetsz ennyire nyugodt? - emelte rám hirtelen tekintetét.

-Nem vagyok. Épp ellenkezőleg.

-Hát nem látszik. - játszott szürke táskája cipzárjával.

Csak megvontam a vállam és hajam végét kezdtem piszkálgatni. Mindig ezt csinálom, ha ideges vagyok, de ő ezt nem tudja. Nem ismer. Senki sem ismer itt igazán, mégis elszököm velük. Csalódást okozok anyunak. Na nem mintha beszéltünk volna mostanában. Nem értem mi baja van. Lehet, hogy csak elfoglalt a munkájával vagy élvezi a szabadságot, most, hogy engem lepasszolt egy ilyen kísértet járta helyre. Elmondhatnám neki, elmondhatnák mindent. Minden látomást, álmot, szellemet. Minden csepp vér vörösségét körülírhatnám, minden borzalmat elmesélhetnék, minden sikítást megemlítenék, nem beszélve a furcsa egybeesésekről. Megtehetném, de mire mennék vele? Valószínűleg egy édes kis elmegyógyintézetben kötnék ki. Szóval tartom a számat. Nem is akarok vele beszélni. Csak hiányzik...

Mélyen beszívtam a levegőt, feltöltve tüdőmet, majd elfordultam az oldalamra.

-Minden rendben? - tolta az ágy alá saját táskáját is Serena.

-Aha. - hazudtam lehunyt szemekkel. - Csak teljesen kimerültem.

-Aludj egyet! - javasolta - Majd felébresztelek.

Bólintottam, és lassan el is nyomott az álom.

...

-Hayden! - suttogott egy hang.

Szemeim kipattantak, hirtelen a meggyilkolt nővér arcát láttam közel az enyémhez. Szeme üveges volt és üres, arcát piszok és alvadt vér borította, haja kócos és rendezetlen volt. Nem hallottam mást csak az én nehéz légzésemet és vércseppek súlyos érkezését a fa padlón. Csipp... Csepp...

Sikítozva ugrottam fel és kezdtem hátrálni az ágyon, ám erősen nekiütköztem az utamat álló, rideg falnak. Remegve leszorítottam szemeimet. Csipp... Csepp...

- Hayden, nyugi! - simított végig vállamon Serena - Felébreszted az egész koleszt!

-Én... én - nyökögtem halálra rémülve.

Gyorsan körül néztem de nyoma sem volt annak a hullának/szellemnek akármi is volt. Még csak vért sem láttam sehol. Megint csak képzelődtem. Remek...

-Gyere, indulnunk kell!

Nyeltem egyet, bólintottam, majd lekászálódtam az ágyról. Előszedtük a cuccainkat, és felvettük kabátjainkat.

Lassan nyitottuk ki az ajtót, majd kiléptünk a koromfekete folyosóra.

-Mikey? - kérdeztem barátnőmet.

- Ash kocsijában vár. - suttogta, elindulva a lépcső felé.

Halkan lecsoszogtunk. Szerencsére a portás aludt, így észrevétlenül kiosonhattunk a hideg éjszakába. A sötétben csak pár utcalámpa meleg fénye irányított minket a parkolóhoz. Kiszúrtuk Ashton sötét kocsiját, majd gyors léptekkel odasétáltunk. Beültem az első ülésre, Sery meg hátra.