Hayden~mgc

Sötétből világosság

Próbáltam kinyitni a szemem. A fejem szörnyen hasogatott. A lábamat már nem is nagyon éreztem. Az egész testem elnehezült. Még mindig sötét volt. Feje tetején állt a világ, szó szerint. Haladtam valamerre. A fák sötétlő árnyait néztem. Valaki a karjában cipelt. Bizonyára észrevette, hogy lóg a fejem. Felemelte óvatosan. Magához szorított, neki dőltem mellkasának. Megint lehunytam a szemem. Teljes sötétség.

-Tarts ki, kérlek! Minden rendben lesz!- erre a mély hangra ébredtem.

Szinte a sírás kerülgette. Könyörgőn és lágyan szólt. Megborzongtam szavai hallatán. Erősen, stabilan tartott, mégis ügyelt rá, hogy nehogy fájdalmat okozzon. Tartott, mintha az ő élete függne tőle. Pedig az én életem forgott kockán. Kicsit remegett. De ezt mind fel se fogtam.

Megint sötétség.

Már futott. Mintha nem is lenne súlyom. Próbáltam mozgatni a fejem. Meg akartam nézni ki az aki visz. Megerőltettem magam. Csak álla vonaláig láttam el. Bágyadtan engedtem el az izmaimat.

Újra sötétség.

-Ajj végre végre!- visítozott izgatottan Serena. -Végre láthatjuk a srácokat játszani! Folyamatosan vigyorgott, ahogy én is.

-Igen már alig várom. Biztos szuperek lesznek!- válaszoltam.

Befordultunk egy kertkapun. A nap gyönyörűen sütött. Nagyon meleg volt. Fehér, ejtett vállú, rózsaszín mintájú, lágy esésű kedvenc szoknyámat viseltem. Hajamat összefogtam fejem tetejére. Serena vállig alig érő rövid szőke haját igazgatta. Állandóan piszkálta. Mindig azt mondogatta, hogy utálja, és megbánta, hogy levágatta. Őszintén szólva én imádtam rövid fürtjeit. Nagyon jól állt neki ez a frizura. Még emlékszem amikor először megláttam a lányt. Talán két és fél éve lehetett. Megint új gyerekként mentem az iskolába. Rögtön feltűnt nekem. Még rövidebb volt a haja és az egyik oldalról átfordította a másikra, ezzel kontrasztot képezve. Nagyon menőn nézett ki. Mindig is irigyeltem ezért. Nekem sosem volt bátorságom ilyen drasztikusan megváltoztatni kinézetemet.

Az elején nem is bírtam megjegyezni nevét. Kinek van egyáltalán ilyen neve: Serena? Hát persze, hogy neki! Még a neve is vagány volt. Tudtam, hogy mi nagyon gyorsan a legjobb barátok leszünk. És szerencsére így is lett. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk.

Mélykék szemeit rám emelte: -Biztos nem gáz, hogy engem is elhoztál?-kérdezte kicsit kétségbeesetten. Birizgálni kezdte fekete trikó szerű bő felsőjét. Mindig ilyenekbe járt. Még életemben nem láttam szoknyában.

- Jaj Serena ne hülyéskedj! Ők mondták, hogy hozhatok bárkit. Örülnek minden nézőnek.- mosolyogtam rá biztatóan. Ő is vigyorogni kezdett.

Végre elértünk egy nagy garázsajtóhoz. Jó hangosan bekopogtam. Az ajtó automatikusan felhúzódott.

-Sziasztok!- köszöntöttek minket a fiúk. Egy kanapén ültek a garázsban. Volt ott egy kisebb hűtő is. A sötétszürke falakon mindenféle rock banda poszterei díszelegtek. Calum és Luke kezében egy- egy kólás doboz díszelgett. Mikey és Ash fantát ivott.

Ashton állt fel először. Kortyolt egy utolsót, majd kihajította a dobozt a kukába.

-Szia Hayden!-köszöntött mosolyogva. Visszaköszöntem, majd Serenához fordult. Folyamatos szemkontaktust tartva barátnőmmel megszólalt:

-Ashton vagyok. Nagyon örülök!-majd kezet nyújtott a lánynak. Le sem vette szemeit Serenáéról. Láttam ahogy barátnőm vörösödni kezd, bemutatkozik, majd kezet fognak. Jól ismertem Asht. Tudtam, hogy bejön neki Serena. Szemeim róluk, Michaelre vándoroltak. Mereven engem bámult. Megborzongtam nézésétől, ahogy mindig. Olyan érzésem támadt, mintha gyomorszájon vágnának. Elmosolyodott, pillangók repkedtek a hasamban. Felállt és odasétált hozzám. Olyan közel jött, hogy éreztem ahogy légzése felgyorsul. Homlokunk majdnem összeért.