Hayden~mgc

Új Ismerteségek

Hayden:

-Ohm segíthetek? - kérdeztem lesokkolva.
-Nem, nem hinném. - mondta teljes közönnyel, majd visszanézett a telefonjára utoljára, majd elrakta a hátsó zsebébe.
Feltápászkodott az ágyamrol. Ekkor néztem meg őt jobban. Sötetbarna haja és szeme volt, kreol bőrű, kifejezetten helyes fiú.
Odalépett hozzám majd a kezét nyújtotta felém.
-Calum Hood. Én vagyok az új "szomszédod". Üdv a mi teljesen elcsépelt, nagyképű iskolánkban. Az itt élők háromnegyede gazdag seggfej, de nagy szerencséd, hogy mellém kerültél. Segítek túlélni ha engeded. - mondta széles mosollyal az arcán. Szarkasztikus szavai nevetésre kéztettek. Már nem is bántam annyira, hogy betört hozzám, annyira.
-Hayden Morgen - ráztam vele kezet -örülök a találkozásnak, Calum. Már csak egy kérdés: mégis hogy jutottál be a szobámba? - nem mérgesen vagy tolakodón kérdeztem, nem akartam elriasztani az első embert aki szóbaállt velem.
-Nem is hinnéd milyen könnyű feltörni egy zárat. De nyugi ilyet csak végszükség esetén csinálok. - meg mindig mosolygott mintha csak egy teljesen hétköznapi dologról beszélne.
Még csak nem is tudtam lereagálni az előbb mondottakat, már ment is ki a szobámból. Visszafordulva hozzám így szólt:
- Te is jössz a kis "összejövetelünkre"?
-Milyen összejövetel?
-Ah újlány... - sóhajtott pakolj ki és gyere le az udvarra fél óra múlva! - utasított, majd ki is ment az ajtón.
Hu hát ez furcsa volt- gondoltam- nem tudtam eldönteni, hogy normális-e vagy csak valami barom.
Mivel mást nem ismertem ezért kénytelen voltam bízni benne. Gyorsan kipakoltam a fontosabb dolgokat, felraktam pár Green day-es posztert a falamra, megfésülködtem is indultam is le az udvarra.
A rózsaszín conversem orrát néztem sétaközben. (rossz szokásom). Mikor felnéztem, hirtelen egy fekete pólót láttam vészesen közelről. Már nem bírtam lefékezni, túl késő volt ezért lefejeltem az említett pólót. - vagyis inkább benne lévő fiú mellkasát.
-Basszus nem tudsz a lábad elé nézni?? - tört ki szinte azonnal.
-Bo... Bocsánat. - és ekkor felnéztem a srácra akinek neki mentem. Épp zenét hallgatott a telefonján biztos zenét váltott azért nem vett észre ő sem. Olyan fehér bőre volt mint nekem, így meg feltűnőbb lett pirosas szája. Nagy, zöldes szemei is hasonlóak voltak az enyéimhez, csak az övében volt valami szürkés szín ami nagyon vonzóvá tette. És csak most vette észre hogy a haja lilás-kék színű! Ahogy kicsit megszoktam rájöttem, hogy neki még ez a szokatlan szín is nagyon jól áll.
Aztán eszméltem csak fel, hogy ott bámulom, ő meg kikerekedett szemekkel, kérdőn néz rám.
- Sajnálom az én hibám nem figyeltem- vallottam be végül.
-Ja, nem... Nem semmi baj én sem néztem a lábam elé, bocsi. - kicsit zavartnak tűnt majd kikerült és gyors léptekkel távozott.
Még egy kicsit álltam ott egy helyben, magam elé bámulva és elgondolkoztam, hogy hogy lehet ilyen hatással rám egy fiú akit csak most először láttam. Nagyon bénának éreztem magam, hogy így neki mentem... Még valószínűleg ott álltam volna egy ideig ha nem ugrik elém Calum.
-Hey újlány mit álldogálsz itt?
-Calum! Szia... Semmit. - feleszméltem bámbulásomból.
-Menjünk késésben vagyunk. - mondta, majd megragadta a csuklómat és húzott maga után.
Leértünk az udvarra.
-És mi lesz most itt? - kérdeztem, mivel még mindig nem tudtam miért lesz összejövetel.
- Ismerkedünk az új diákokkal meg beszélgetünk egy kicsit a régi barátokkal.-jegyezte meg lelkesen.
Csak most nyert értelmet a sok leterített abrosz és a piknikező emberek.
-De én nem hoztam kaját meg plédet sem. - mondtam kicsit csalódottan.
-Gyere, csatlakozz hozzám! - odavezet egy előre kikészített kék, kockás lepedőhöz.
-Ülj le nyugodtan, mindjárt jövök. - ezzel eltünt az emberek sokasága között. Én addig kicsit körülnéztem. Kerestem valakit. De mikor nem talaltam azt a kék hajat csalódottan lehajtottam a fejem és el kezdtem piszkálni a karkötőimet.
Pár percen belül Cal visszatért.
- Hoztam kaját - mosolygott majd levágta magát mellém. És le tett egy nagy kosarat elénk.
-Honnan szedted? - kérdeztem mivel annyi ideig nem volt el, hogy visszamenjen a szobájába.
-A konyhás tartozik nekem egy-két szívességgel. - vonta meg a vállát.
Úgy gondoltam, jobb hogyha erről már nem is kérdezek többet.
Miközben ettük a szendvicseinket, Calum mutogatott és magyarázta, hogy ki-kicsoda.
- Látod ott azt a csajt? Hosszú szőke haj. - Ja aha megvan. - tipikus plázacicának látszott. Pár fiúval beszélgetett és úgy tűnt nagyon élvezi a társaságukat.
- Na a neve Nikol. Már ez a második éve itt. És az a srác ott -mutattott rá a mellette nevetgélő barna hajú srácra- az ott a következő áldozata. Kérdőn néztem vissza rá az 'áldozat' szó hallatán. Rám se nézett ette tovább a szendvicsét és el volt foglalva azzal, hogy nehogy a sajt kiessen a hátulján.
-Hogy erted hogy áldozat? - jött ki belőlem a kérdés végül.
-Tudod, vannak a srácok akik csak "kihasználják" a lányokat. Na ő meg kihasználja a fiúkat. Nem tudom, hogy hogyan de kb agyhalott papucsokat csinál a legkeményebb srácokból is. Személyes szolgákká teszi őket nem tudom hogyan, hál' istennek nem volt még hozzá szerencsém.
-És ő ki?-érdeklődtem egy szőke hajú, kék szemű helyes fiúra mutatva. Valamiért nagyon ismerősnek tűnt. Más volt mint a többi ember körülötte. Nem
nevetett. Nem beszélgetett senkivel.

Pedig igazán jól néz ki az a piercing a szája sarkába amikor mosolyog.

Ez ugrott be róla szinte azonnal. Fogalmam sincs, hogyan, mivel néztem már egy ideje de egész biztosan nem mosolygott. Nagyon furcsa volt, kicsit meg is ijedtem.
-Hát ő nem régóta jár ide. Fura srác. A neve...
Luke
-... Luke mondta ki végül Cal.
De én már tudtam mielőtt kimondta volna. Már nagyon idegesített a helyzet. Honnan ismerhetem? Egész biztosan nem láttam még ezelőtt. És ha csak messziről, látásból ismerném nem tudnám mi a neve, hogy mosolyog.

A nap hátra lévő részében csak idegesebb lettem. Az agyam folyamatosan kattogott. Kérdezgettem Calumot, hátha tud valamit róla de nem szolgált túl jó infókkal...

Már alig vártam, hogy végre egyedül lehessek a szobámba. Kimerített ez az egész nap. Calum hiperaktivitása, hihetetlen kedvessége, a kék hajú srác, és az érzések amik kavarogtak bennem utána, és Luke. Ő zavart a legjobban vele kacsolatban úgy érzek mintha mindig is ismertem volna, de mégis ismeretlen.

Szinte már futottam vissza a szobámba a nap végén. Elbúcsúztam Cal-tól, megköszöntem a jófejségét és a segítségét. Megbeszéltük, hogy másnap együtt reggelizünk. Becsuktam magam mögött az ajtót levágodtam az ágyra és szinte rögtön álomba merültem.

Hali! :) Nem tudom, hogy sikerült ez a rész de remélem tetszik! :D
(hibákért bocsánat)