Hayden~mgc

Miért?

-Ki vagy te és mit akarsz a szobámban?- kérdezte egy kicsit határozottabban Serena.

Ő az a lány aki szerepelt az álmaimban. Ő volt ott a legjobb barátnőm. Igazából egyszer jártunk egy suliba rövidebb ideig de szokás szerint hamar elköltöztünk. Nem is beszéltünk soha. És most itt fekszik az ágyamban.

-Khm.- köszörülte meg a torkát, hogy újra rá figyeljek.- Miért vagy itt?- nézett rám összeráncolt szemöldökkel.

Nem bírtam figyelni szavaira. Olyan érzések törtek fel bennem amiket nem értettem. Mindezt csak azért mert ránéztem. Legszívesebben odafutottam volna hozzá és megöleltem volna. Úgy éreztem, hogy mindent elmondhatok neki. Megbíztam benne, pedig nem is ismertem vagy mégis? Én ezt már nem hiszem el. Utálom ezt az egészet ami velem történik. Miért nem lehet olyan unalmas életem mint ezelőtt?

Fészkelődni kezdett az ágyában. Feleszméltem a bámulásából és a földet kezdtem pásztázni. Nem bírtam őt nézni. Éreztem, ahogy kék szemeivel méreget.

-Én is ebben a szobában lakom.  -böktem ki.

-Nem gondolod, hogy szóltak volna nekem ha lenne egy szobatársam? És különben is miért mászkálsz hajnalban?- kötekedett. Jogos... Ezt nehéz lesz megmagyarázni. De nagyon nincs kedvem magyarázkodni. Nincs kedvem ehhez az egészhez.

-Na jó, figyelj!- kezdtem feszülten. -Az én nevem Hayden és én is ebben a szobában lakom. Most jöttem a kórházból, mert volt egy balesetem. Eddig érthető?- kérdeztem ingerülten. Bizonytalanul bólintott, majd folytattam. - Bizonyára észrevetted, hogy más lány cuccai is vannak itt.-mutattam végig a szobán, ami tele volt dobozokkal. Egy ilyenbe botlottam el én is. Valószínűleg nem rég érkezett a lány. Hogy lehet egyáltalán ennyi cucca? Én csak pár bőröndöt hoztam. Még ki se pakoltam őket rendesen... Mielőtt újra arra a borzalmas éjszakára gondoltam volna, folytattam a beszédet- Mi másért lennék itt? Szerintem nem úgy nézek ki mint aki koleszszobákba tör be és csórja el az emberek cuccait.

Szegény meg se bírt szólalni. Erre a kis kitörésemre nyilván nem számított. Így legalább nem kérdez. Utálom a hülye kérdéseket.

-És most szeretnék lefeküdni.-mondtam kicsit nyugodtabban.- Megtennéd, hogy átköltözöl a felső ágyra? A lábam miatt nem tudok felmászni.

Bólintott, majd lekászálódott az ágyról. Kicsit több mint tíz perc múlva elhelyezkedtünk és lekapcsoltam a lámpát.

Valószínűleg nem az akinek gondolom. Egész idő alatt egy szót se szólt. Serena nem ilyen. Ő tuti valaki más. Csak egy hülye álom volt. 

Kicsit megnyugodtam. Hosszan kifújtam a benn tartott levegőt és elfordultam a másik oldalamra.

Holnap beszélnem kell Mikeyval. Nem hinném, hogy megbocsátana, arra meg végképp nem merek gondolni se, hogy az érzései sem változtak irántam. Már semmi sem lesz olyan mint azelőtt. Mindent elrontottam.

Összegömbölyödtem a fájdalomtól. Megint olyan érzésem volt, mintha gyomorszájon vágnának. Elég sűrűn fordul velem elő ha Michaelre gondolok. Csak ezen a dolgon járt az eszem. Mint mondhatnák neki?

Egy halk hang zavart meg. A felső ágyról szólt le hozzám a lány.:

-Serena vagyok, ha érdekel.

Hát ez hihetetlen. Most akkor mégis ő Serena? Nem az nem lehet. Az csak egy álom volt. Biztos ez egy másik lány. Tuti van még ilyen nevű csaj a világon. Vagy lehet, hogy ő tényleg az igazi Serena. Akivel egy régi suliban találkoztam. Vagy... én már nem is tudom... Semmit sem tudok.