Felhők fölött (Nash Grier)

1 rész

Kómásan sétáltam hazafelé az iskolából. Kellemes kora tavaszi idő volt. Imádom a tavaszt és a meleget. A nyárért pedig egyenesen megőrülök. Kortársaimmal ellentétben én nem csak pusztán a nyári szünet miatt várom a nyarat,hanem jó idő és a hosszú nappalok miatt vagyok "nyár fan". Miközben sétáltam és az időt élveztem, maximum hangerővel hallgattam a kedvenc számomat. Azon járt az agyam, hogy mik történtek a nap folyamán. Egy nem túl csodálatos matek dolgozatot tudhatok magam mögött. Nos igen, én is a matek nem vagyunk haverok. Valahogy nem szeret engem, s én sem őt.
Mikor hazaértem gondosan lehelyeztem a táskámat a padlóra (értsd: istenesen ledobtam.) , ezután mint egy zombi, felmásztam a szobámhoz az emeletre, és stílusosan bevetődtem az ágyamba. ''Óóóóóigeeeeen egész nap erre vágytam''-sóhajtottam. Tudni kell rólam,hogy az alvás a mindenem. Meg az ágyam. Elhelyezkedtem az ágyamban, és elővettem a telefonomat. Kapcsolódtam a wifi-hez és rögtön felugrott egy chatbuborék.

- Szia!- írta Nash.- Meg tudod adni nekem az irodalom házit?-kérdezte.Hát ez klassz. Ha teljesen őszinte akarok lenni,akkor én és Mr.Grier nem vagyunk valami jóban. És most finoman fogalmaztam.
Tudod, vannak minden suliban azok a bizonyos "menő gyerekek". Na, ő pont ilyen. Én meg nem. Én vagyok a jó tanuló, furi lány. Vannak barátaim,de nem a menő kölkök közül. De persze az irodalom házi megadására azért mindenkinek jó vagyok.

-Hali. Persze adj egy percet, mindjárt küldöm.- válaszoltam vissza neki. Éppen hazaértem,de már kelhetek is ki az ágyamból.

Átküldtem neki amit kért, majd elkezdtem zenét hallgatni és olvasni. Később lementem a konyhába valami élelem után kutatni. Anya meg apa nem volt még itthon, úgyhogy magamnak kellett valami ehetőt találni. Kinyitottam a hűtőt. Üres. Na neeeee..... Próbáljuk újra. Még mindig. Ez így nem vicces. Ez azt jelenti, hogy el kell mennem a közeli kisboltba. Mérgelődtem egy sort, aztán úgy döntöttem, hogy a lustaságom miatt azért mégiscsak luxus lenne éhen halni, úgyhogy felkaptam magamra a cipőmet és elindultam a bolt felé. Amint beléptem a pizzákhoz vezetett az utam. Vacilláltam egy sort, hogy milyen ízűt vegyek, végül pedig egy mozzarellásra esett a választásom és elindultam a kasszák felé.
Ahogy siettem a pénztár felé, sikerült levernem egy egész polcnyi konzervet. Ez az én formám, enélkül nem lennék Laura. Elkezdtem visszapakolászni a polcra a paradicsomkonzerveket, amikoris valaki oda állt mellém és elkezdett segíteni. Mikor végre visszapakoltuk a konzerveket, meg szerettem volna köszönni a segítséget, ám egy kicsit megdöbbentem azon, hogy Nash áll előttem.

- Óóó! Hát szia! -mosolygott rám- Köszönöm az irodalmat, remélem ezzel a konzerves sztorival azért valamennyire sikerült meghálálnom.

- Izéé....Szia. Köszönöm a segítséget.-dadogtam zavaromban-Persze. És mégegyszer köszi.

- Mi járatban vagy?

- Ja, csak pizzát jöttem venni. Nincs otthon semmiféle kaja, úgyhogy magamnak kellett vadásznom. És te?

-Én chipsért jöttem. Figyelj, gyere menjünk el inkább egy frissen sült pizzát enni. Meghívlak.-ajánlotta fel kedvesen. A menő gyerek elhívott pizzázni. Micsodaaaaa?

- Oké,benne vagyok- válaszoltam, majd visszavittem a pizzának nevezett fagyasztott valamit a helyére, és elindultunk pizzázni. Ketten......