Felhők fölött (Nash Grier)

27.rész

Júliushoz méltón rekkentő hőség volt már a korareggeli órákban is. Nash szobájában fetrengtünk kínunkban, mivel elviselhetetlen meleg volt. Az ablak csurig nyitva, a ventilátor pedig nem is lehetne ennél közelebb hozzánk. A klíma természetesen pont akkor krepál be, amikor Földanya meleg rekordot dönt. Elképzeltem, ahogy az öreg nő ott röhög fölöttünk, a felhők fölött, hogy mennyire melegünk van. Nash fején egy vizes törölköző pihent, ő pedig feltehetőleg aludt. Róla patakokban folyt a víz és szégyen, nem szégyen, de egy szál fehérneműben ültem mellette a ventilátorral a kezemben. Ilyekor már a jég sem segít. Mire felérsz az emeletre a jéggel a konyhából, addigra már bizony ő fityiszt mutat neked és húgymeleg víz formájában köszön vissza rád. „Kis naív. Hát nekem is ugyanúgy melegem van."- mondhatná teljes nyugodtsággal ő is, de mivel a víz alapesetben nem beszél,(ellenben a jéggel) ezért nyilván én gondolom túl a dolgokat. Nash horkantott egyet, amit én egy mosollyal nyugtáztam: Így biztos lehetek benne, hogy nem éppen meghalni készül és/vagy elszublimál.

-Te szemét – suttogtam a klímaberendezésnek- hát ilyenkor kell elromlani te szadista állat?

Lelki szemeim előtt láttam, ahogy Földanyával karöltve nevet rajtunk ő is. Szerintem kezdek megőrülni. Kopogást hallottam Nash ajtaján.

- Mi az? – riadt fel rá hercegem, és eldobta magáról a vizes rongyot. Káromkodott egyet, megdicsérte a klímát ő is, majd felállt és az ajtóhoz ment.- takarózz be. Nem vagy felöltözve.

-Normális vagy?! Így is van vagy száz fok itt– dühöngtem. Nash rosszallóan nézett rám így mit volt mit tenni, magamra húztam a takaróját.

Az ajtó kinyílt és pár teljesen ismeretlen alak lépett be rajta. Köszöntek, és megostromozták a szadista klímát. Nash meglepődve tartotta az ajtót és kiült a fejére a ''Mi történik?" arckifejezés. A meleg miatt ő is elég lengén volt öltözve én meg végképp, úgyhogy teljesen lefagyva néztük mi történik körülöttünk. Kb öt perces fázis késés után mormogott egy „sziasztok"- ot, majd leült az ágyra. Immár ébren figyeltük, ahogy újdonsült barátaink harcolnak a javítással. Róluk úgyszintén patakokban ömlött a víz, így már meg is volt a motivációjuk a szereléshez.

Egy óra szenvedés és bambán ülés után hirtelen hideg levegő kezdte megtölteni a szobát. Nash villámgyorsasággal ugrott az ablakhoz és bezárta azt. A javítóbácsik pedig megfeledkezve magukról megálltak élvezni a hűs levegőt. Lehűtötték magukat, köszöntek, majd amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan le is léptek.

- Medence? – kérdezte Nash. Gyilkos tekintettel néztem rá és a fogaim között a lehető legmérgesebben visszaszóltam neki.

- Te szemét állat. Itt aludtál a legmelegebb időben. Bezzeg most, hogy teljesen le van hűlve a szoba, most mennél medencézni.

- A kulcsszó szerintem az, hogy aludtam. Alvás közben a medencézés nem feltétlen tehet jót az egészségemnek. Mármint.... Kifejezetten ellenjavallt.

- Hogy te milyen egy...... Különben sincs fürdőruhám.

- Minek az? – suttogta Nash, miközben villantott egy ezer wattos mosolyt.- Amúgy meg, itt hagytad a fürdőruhádat a múltkor. Ki van mosva, vedd át és tartsunk partit.

Nemsokára már a medencében lubickoltam a hátamon Skylinn-al.

- Nééééézd Nashie! Pónigolok! – ujjongott Sky a nyakamban.

Nash kedvesen mosolygott a húgára, majd a következő pillanatban már a mellette álló öccsét lökte bele a medencébe ugyanazzal az angyali mosollyal az arcán, amivel az előbb Skyra nézett. Hayes szerintem mindenre számított, csak éppen arra nem, hogy a bátyja gondol egyet, és száműzi őt a vízbe.

- Upsz... Izomrángás. – nevetett a medence szélén a barnahajú fenegyerek, majd mivel a karma létező dolog, így ő is hatalmasat csobbant a medencében. Ezzel nem is lenne baj, csak éppen hasra érkezett a drága, így Hayes teljesen joggal nevette ki őt. Sky tetőzve bátyja problémáit, még a biztonság kedvéért ő is ráugrott a hátára.

- Mizu veled? Milyen volt hazamenni? - kérdezte Hayes. Amint közelebb került hozzám, Nash vadmacskává átszellemülten vicsorgott testvérére. Hayes poénból még a karját is a vállamra helyezte, ami Nash számára egyértelműen sok volt, így ő hangot is adott ennek.

- VESZEDLEAKEZEDRÖGVEST! - hadarta Hayesnek, majd még mindig hűen a macskasághoz, rávetette magát testvérére. Sky röhögött a két agyament testvérén én pedig nem törődve semmivel iszogattam az ice teámat.

-Ő az enyém.- kiáltotta Nash, majd vízipisztollyal fejbe lőtte öccsét.

A két tizenéves fiú öt éves szinten játszottak. Miután ezt a dolgot megunták, előkerült a rendőrös játékuk.

- Mr.Grier, mit csinált tegnap este? – kérdezte teljesen komoly arccal, mély hanggal és olyan felügyelősen Nash.

- Mikor? A gyilkosság idején?

- Így van. Hol tartózkodott akkor?

-Egy ufóűrhajón voltam. Jönnek az idegenek!- üvöltötte Hayes és a kezébe kapta a vízipisztolyt és arcon lőtte Nasht.

Erre az ordítozásra már az anyukájuk is kijött a házból. Zavarodottan nézte őket, majd egy sóhaj után legyintve távozott.

- Letagadlak titeket – röhögött az ajtóban Eli –amúgy kész a vacsora rendőrök.

-Én nem vagyok rendőr. Én bűnöző vagyok! – kérte ki magának Hayes és durcásan bevonult a házba enni. Nash a medencében ördögi mosollyal állt és nézett.

- És ön? Ön hol tartózkodott?

- Én? A rendőrúrral voltam – vigyorogtam rá.

- Hazudik! – mordult fel, és lelocsolt vízzel. Eldobta a pisztolyt, és befutott az asztalhoz ő is.

Megtörölköztem és én is követtem őket a házba.

- Ugye maradsz vacsorára drágám? – kérdezte Eli, miközben elém rakott egy tányér lasagnát.

- Maradok, még úgyis kihallgatás alatt állok – mondtam, és nekiláttam enni. Nash és Hayes röhögött és gyerekmódjára kezdték el falni a kedvenc tésztaételüket. Kikkel vagyok körülvéve....