Felhők fölött (Nash Grier)

18.rész

-Sziasztok! Hallottam, hogy Lara ma itt van.-lépett be Nash anyukája a szobába. Nash hirtelen elhúzódott tőlem és az anyukájára meredt. Mindketten vörösen ültünk Sky ágyán.-Én nem akartam megzavarni semmit. Ne haragudjatok.-csukta be zavartan az ajtót Elizabeth. A helyzet az, hogy ő pontosan tudta eddig, hogy nincs Nash és köztem semmi a barátságon kívül, csak a média tudja úgy, hogy együtt vagyunk. Nash kézen fogott és felhúzott az ágyról. Kimentünk ketten a konyhába kézen fogva.

-Nem zavartál meg semmit.-vakarta a fejét Nash. Próbálta kimagyarázni magát a történtek alól, de lássuk be, hogy ezt a helyzetet nem lehetett félreérteni. Hayes az asztalánál ülve játszott a telefonján, és amint meghallotta a bátyja hangját, felkapta a fejét. Felpattant a székből és odasétált hozzánk. Kezet rázott a bátyjával, így neki el kellett engednie a kezemet. Hayes csillogó szemekkel nézett engem. Lassan végigmért. Ő is, ahogy a család többi tagja, tudták, hogy csak a média szemében járunk. Meglepődve konstatálta Hayes, hogy Nash a kezemet engedte el az ő kézfogásukhoz. Titkon reménykedhetett abban, hogy egyszer talán lehet köztünk valami. Szint látszódtak a kérdőjelek a feje fölött, ahogy minket bámult.

-Nem akarok kérdezősködni, meg turkálni az életetekben, de mi is van akkor köztetek?- mosolygott rám Elizabeth. Nagyon kedveltem őt, és szerintem ő is engem. Mindig kérlelt, hogy maradjak vacsorára, vagy csak szimplán beszélgessünk még. Nagyon szerettem náluk lenni. Csodálatos család ők.
A választ leginkább Nashtől vártam. Reméltem, hogy ő fogja előbb mondani a „hírt". De várhatok én ilyesmire."Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez." Márpedig Nash az a fajta hegy, aki nem szívesen mozdul meg. Várhatsz arra, hogy felemelje a csinos kis popsiját és valamit csináljon. Tehát Mohamedbe vágtam magam, és én válaszoltam meg az igazából neki szegezett kérdést.

-Hát..... Valami kapcsolat féle kezdemény.- nyögtem ki a lehető legrosszabban megfogalmazható válaszlehetőséget. Hayes csalódottan szorongatta a telefonját. Egy darabig még állt előttünk, és egy hirtelen ötlettől vezérelve kiindult a konyhából. Amikor elhaladt mellettünk mormogott egy „Boldogság meg sokáig" félét és bevonult a szobájába. Elizabethből szerencsére jobb reakciót váltottunk ki. Hatalmas vigyor ült ki az arcára és kitárt karokkal közelített felénk. Megölelt minket és adott egy-egy puszit az arcunkra.

-Nagyon örülök nektek. Azt hittem, sosem jön meg az eszed kisfiam.-szorongatta meg Nash pofiját. Nash elengedett egy félmosolyt. Ekkor lépett be Chad, Nash apukája a konyhába hatalmas szatyrokkal a kezében. Nem tudta mire vélni a jelenetet.

-Szia Lara. Hát itt meg mi folyik?-mondta pakolás közben. Eli odacsusszant mellé.

-Nyertem. Hol a 100 dollárom? –tartotta a markát Elizabeth. Ekkor esett le nekünk a tantusz. Fogadtak arra, hogy köztünk lesz több is, mint barátság.

-Együtt vannak?-vette elő a pénztárcáját Chad. Ránk mosolygott, miközben Elinek nyújtotta a pénzt.- Arra fogadtam, hogy később jöttök össze.

-Most komoly? Fogadtatok ránk? Ne mááááár.- Nash teljesen megsemmisülve nézte őket. Én pedig röhögtem. Talán kínomban.

-Elég régóta izzott köztetek a levegő. Kiszámíthatóak vagytok.-kacsintott ránk Eli és kiment a konyhából.

Igazából viccesnek tartottam ezt a fogadásos ügyet. Valamilyen formában drukkoltak nekünk így is. Nash és Eli addig nyaggattak, hogy végül ott maradtam vacsorázni is náluk. Sült csirke volt salátával a vacsora, amit nagyon szeretek. Viszont, ha egész vacsora alatt Hayes világvége arcát kell nézned, azért eléggé le tud vonni az étel élményéből. Úgy ült az asztalnál, mintha azt közölted volna vele, hogy nem telefonálhat többet. Vagy nem lenne holnap. Tehát a legrosszabb dolgokat. Én megértem, hogy zavarja, hogy Nash és köztem van valami, de azért naaa.
Vacsora után elbúcsúztam Skytól és a szüleitől. Még Hayesnek is adtam egy pacsit mielőtt elindultam volna haza. Nash szólt a családnak, hogy haza kísér és már éppen a küszöbön álltunk, amikoris Hayes vette magára a kabátját.

-Hallod tesó, te hova mész?-kérdezte Nash, mert bizony sejtette, Hayes miért öltözködik ilyen elszántan.

-Hogy-hogy hova? Veletek. Haza kísérjük Larát.- közölte a világ legtermészetesebb dolgát (szerinte) és kilépett ő is az ajtón.- Na? Indulunk?

Nashen látszott, hogy pár tized másodperc választja el attól, hogy a felismerhetetlenségig 'szeretgesse' meg a testvérét. Dühösen megfogta a kezemet és dünnyögött valamit az orra alatt, amit inkább nem írnék le. Elindultunk immár hármasban hazafelé. Egy ideig kínos csend volt, de körülbelül 5 perc elteltével Nash megpróbálta levegőnek nézni Hayest.

-Gyönyörű vagy- mondta miközben a kezemet simogatta.- Holnap tervezhetnénk valami programot. Ráérsz?- nézett a szemembe. Tudja, hogy képtelen vagyok nemet mondani, ha azokba a hatalmas szemeibe nézek.

-Ja, nekem nincs programom. Mit tervezel?- lépett előre az eddig a hátunk mögött kullogó Hayes és megfogta Nash vállát. Egy kecses mozdulattal arrébb tessékelt, így kénytelenek voltunk elengedni egymás kezét.

-Hayes. A lehető legkulturáltabban próbállak emlékeztetni arra, amikor tavaly csak egy legyintésem miatt két hétig a kék és a zöld végtelen színárnyalatában játszott a szemed körüli terület. Emlékszel rá? Pedig akkor nem direkt csináltam, és csak legyintettem véletlen. Nehogy ezúttal kicsit erősebben ismételjük meg a tavalyit. Nem célzás meg hasonló, csupán emlékeztető.- mondta összeszorított fogakkal Nash. Talán egy kicsit túllőtt a célon most Hayes. És Nasht ismerve ez nem csupán üres ígérgetés.

-Hayes kérlek. Hagyd abba, ennek nem lesz jó vége. Nash, te meg végképp nyugodj le. Elég lesz.-csaptam közéjük.

A két fiú hátrált egy lépést egymástól, majd Hayes nyomott egy hátraarc-ot és a vita elkerülése érdekében visszafordult inkább a Grier rezidencia irányába.

-Végre.- sóhajtott Nash, és folytattuk hazafelé az utunkat. - Te az enyém vagy.- ölelt magához Nash. Alapesetben nem szeretem, ha kisajátítanak, de Hayes műsora után azt az egy mondatot elengedtem a fülem mellett. Aranyosnak találom Nash féltékenységét.

-Te meg az enyém.-dünnyögtem a mellkasába én is. Miután kicsit összeszedtük magunkat, továbbmentük. Nem tudom, hogy mennyire lesz tartós ez a kapcsolat. Nem tudom, hogy egyáltalán lesz-e kapcsolat ebből. De Hayes hisztije rendkívül frusztráló. Viszont ha szerelmes vagy, nem foglalkozol ilyen baromságokkal. Igazam van? Nem tudom, még nem voltam ennyire szerelmes. Gyanítom, igazam van.