Felhők fölött (Nash Grier)

8.rész

Nem tudom mikor voltam utoljára ilyen ideges; képes volt ellenem fordulni. Elfutottam a lánymosdóba, és ledobtam a cuccomat a padlóra. Kinyitottam a hideg vizet és megmosakodtam. Le kell nyugodnom. Elza és Tifi bejöttek utánam a mosdóba.

- Minden rendben? Nem csináltál hülyeséget?-érdeklődtek az állapotom után kórusban.

- Nem. Még nem.-mondtam, majd azzal a lendülettel kivonultam a mosdóból.

A termünk felé igyekeztem és a folyosón mindenki engem nézett. Nem festettem a valami jól, az biztos, de amire nem volt most szükségem, az a hatalmas nézőközönség volt.

Hátul a helyünkön (úgy értem, hogy Nash és az én KÖZÖS helyemen) Nash ült a csitrijével. Amint meglátta, hogy bejöttem sóhajtott egyet, majd rákezdett:

- Mégis mi a francnak kellett visszajönnöd? Velük?- bökött az ikerfiúkra, akik követtek engem.

- Mi a franc bajod van? Menstruálsz Grier?- próbáltam visszafogni magam, mert majdnem felrobbantam.  Vanika csak nevetni kezdett.

- Nashie, kérlek szólj neki, hogy zavar minket.- utasította Vanika az újdonsült papucsát.

- Ne aggódj, nem miatta vagyok itt. Ha már itt tartunk, nekem itt lesz órám. Neked? Nem itt? Aztaaa..... Kinek a terme is ez? A miénk? Akkor miért nem mész, és lesed meg az saját osztálytárasaidat. Elmodjam újra, vagy elsőre is sikerült felfogni azzal a csirke agyaddal?-mosolyogtam gúnyosan rá. Jól esett kimondani ezeket. Vanika felállt, és elindult ki a teremből, ám előtte még visszakiabált nekem.

- Hiába csinálod ezt Laura, akkor sem lesz a tiéd Nash. Nem kellesz neki.-hadarta.

- Nem is kéne. Tartsd meg nyugodtan. Van jobb.-néztem egyenesen Nash szemébe, majd letettem a cuccomat az előtte lévő padra. Ő maga egy szót sem szólt. Bár, nem csak ő volt csendben, hanem a csapat többi tagja is. Ádám halkan letette mellém a cuccát. A szemem sarkából láttam, hogy ijedt szemekkel engem néz. Így biztosan nem látott még.

- Minden rendben?-súgta oda nekem.

- Ja. Gyere, hagyjuk egyedül ezt az idiótát-utaltam Nashre, majd kézen fogtam Ádámot és kivonszoltam a folyosóra a többiek közé. 

- Menjünk innen. Nem akarok vele ma többet találkozni. -mondtam fintorogva. Ekkor kezdett el csörögni a telefonom.

- Igen?-vettem fel anélkül,hogy megnéztem volna a számot.

- Szia. Ne haragudj,hogy az iskolában zavarlak,de szükségem van a segítségedre-a vonal másik végén Nash anyukájának a csilingelő hangját véltem felfedezni. Most komolyan?  Ez a család kísért?

- Szia. Nincs semmi gond. Miben tudnék segíteni?-a kezemmel jeleztem Tifiéknek, hogy mindjárt jövök. Félrevonultam tőlük, hogy nyugodtan tudjak beszélni Elizabethttel.

- Skylynnról lenne szó. Imád tegéd. A helyzet az, hogy ma este el kéne mennünk otthonról az apukájával és Hayes-el, és Nashre nem merem hagyni. Ráadásul szeretné, ha te vigyáznál rá. Ráérnél ma estére?  Hatalmas segítség lenne- már előre érzem, hogy ez a dolog rossz lesz, de mégsem mondhatom le.

- Hát....Persze. Ráérek- ezt mennyire meg fogom bánni.

- Köszönöm kicsim. Akkor át tudnál jönni ötre?

- Igen, ott leszek.

- Köszönöm, örök hálám. Akkor este, puszi.

- Rendben. Szia!

Hulla fehér arccal mentem vissza a többiek közé, és elmeséltem a ma esti "randimat" a Grier-házban. Eldöntöttem, hogy én egy szót sem szólok hozzá, és nem is mondom el neki azt, hogy ma megyek hozzájuk.
A nap többi része elfogadhatóan telt. Viszonylag hamar hazaértem. Már ekkor rá voltam stresszelve a dologra. Nem kívánok egész este egy légtérben lenni azzal a szeméttel.
Mikor elérkezett  az idő az induláshoz, lassan (de biztosan) elindultam feléjük.  Nem laktak messze tőlünk, ami azt jelenti, hogy hamar odaértem. Túlságosan hamar, mert még nem voltam felkészülve erre. Becsöngettem, és Eli nyitott ajtót. Betessékelt, majd körülbelül öt perc múlva már csak hárman voltunk a házban. Elmentek. Skylynn futott le a lépcsőn és mikor meglátott odafutott hozzám és megölelgetett. Ekkor jött le Nash fentről és futott Sky után. Sky a hátam mögé bújt, Nash pedig belém futott. Szó szerint.

- Hát te?-kérdezte végül is teljesen jogosan, hiszen a felségterületén voltam.

- Skyra vigyázok. Anyud hívott.-közöltem vele flegmán.

- Jössz mesét nézni?-nézett Skyra-Indítok neked valami mesét.Mit szeretnél? My little pony?

- Igeeeeeeeeeen. Gyere Lara-fogta meg pici mancsával a kezemet és elkezdett a szoba felé húzni. Nash megfogta a másik kezemet és rászólt Skyra.

- Sky, Lara velem marad addig. Te nézel mesét, amíg mi beszélünk Larával.- monta. Úgy adta elő, mintha ez lenne a világ legizgisebb játéka.

- Nem Sky, együtt megyünk, nyugi. A bátyád meg beszél magában, mert velem nem fog.

- De fog – zárta le az éppen kezdődő vitát a nagytesó, és eltűnt egy pillanatra Skylynnal. Én nem akarok vele beszélni. Beszélgessen azzal a csitrivel. Kisvártatva visszatért ezúttal egyedül.

- Hamilton, én nem miattad vagyok itt. A húgodra vigyázok, te rohadtul nem érdekelsz – direkt kihangsúlyoztam a Hamilton szót, ugyanis pontosan tudom, hogy mennyire utálja ha valaki így hívja őt.

- Engem meg rohadtul nem érdekel miért jöttél, de itt vagy. Örülök neked-húzta mosolyra a száját. Összehúzott szemöldökkel álltam előtte. Megindult felém, és a következő pillanatban már a karjai között voltam. Erősen ölelt magához.

- Ne haragudj, egy seggfej vagyok.-folytatta, én pedig helyeselve bólogattam.

- Nem is lehet kifejezni, hogy mekkora-dünnyögtem még mindig a karjai közül. A fejem a mellkasának volt döntve és minden egyes levegővételemkor az ő jellegzetes illata járta át mindenemet.

- Szeretném ha ezt a mai napot meg nem történtnek nyilvánítanánk. Rendben?

-Rendben –egyeztem bele. Ekkor csörrent meg a telefonja. Elengedett, és megnézte, hogy ki keresi őt. Vanessza neve villogott a kijelzőn. Vett egy mély levegőt és felvette a telefont, majd félrevonult beszélni a barátnőjével. Miközben ő telefonált, én elmentem megnézni Skyt. Édesen ücsörgött a Tv előtt, én pedig csatlakoztam hozzá. Néha egy ötéves érettebb nálam, mert 16 évesen csillogó szemmel képes vagyok májlitlöpónit nézni és énekelni a főcimdalt. Sky az ölembe ülve nézte tovább a mesét, Nash pedig belépett a szobába.

- Jó, igen. Persze. Oké. Igen. Szia, puszi- tette le a telefont és rámnézett.- Hülye picsa-nézett ezúttal a telefonjára, majd újra rám- Mármint nem te, hanem az -utalt Miss.Hiszire.

- Hülye picsa? Akkor mégis miért vagy vele? Miatta vesztél velem össze.

- Nem, nem miatta. Hanem az az Ádám gyerek zavart. Vanesszával egy fogadás miatt vagyok együtt.

- Mi zavar téged Ádámban?  Hogy érted, hogy fogadás? Nekem miért nem szóltál? Miért most kell?

- Nem szimpatikus a gyerek. Mit mondjak neked egy fogadásról? És mióta érdekel téged a szerelmi életem?- röhögött.

- Gondolom  azóta, mióta a haverod vagyok. A jogosabb kérdés inkább az, hogy téged mióta érdekel az ÉN 'szerelmi életem'.   

- A mid? – kacsintott rám. Hogy hogy mim? Miért, az övé aztán nagy szerelem lehet ha fogadás a dolog.

- Igazán merész Hamilton. Én nem mondanám ezt, amikor neked van fogadásból csajod. Vanesszán kívül nagyon más úgysem jönne össze veled.- Sky nagyon jól szórakozott a mi kis „vitánkon". Már nem is a mesét nézte, hanem minket.

- Valóban? Kismillió lány szeretne engem- egy lépéssel közelebb jött hozzám.

- Ugyan már. Nem kell itt hülyítened senkit. Mindenki tudja, hogy igazából max a kockahasad kellene egy pár lánynak. Ja, hogy az sincs? De kár...-húztam az agyát. Sokszor szoktunk hülyülni így, hogy egymást szívatjuk.

- Csak te vagy a vak. Neked is kellenék, tudom -öltötte ki a nyelvét rám.

- Akkor rosszul tudsz valamit.

- Én mindent jól tudok- hajolt le hozzám és megcsókolt. Sky ekkor már régen máshol járt, mert vége lett a mesének. A szoba másik végében játszott. De nem csak Sky tűnt el egy pillanatra, hanem én is. Visszatartottam a levegőmet és be volt csukva a szemem. Bepánikoltam. Mi ez? Mit csinált?

- Mondtam -mosolygott rám. Még mindig csukva volt a szemem. Ekkor tértem magamhoz.

- Nash.... Egy kérdésem van -álltam fel hozzá -TE TELJESEN NORMÁLIS VAGY?! DE TÉNYLEG. MI A FRANC BAJOD VAN????? HOGY KÉPZELTED EZT?