Felhők fölött (Nash Grier)

20.rész

Az út hosszúnak tűnt. A fejemet a vállamra hajtottam és lassan lehunytam a szememet. Fáradt voltam, büdös és zavarodott. Azon gondolkoztam lehunyt szemmel, hogy vajon be lehet-e rúgni úgy, hogy egy kortyot sem iszok. Csak otthon akartam lenni és aludni.
Egy sötét szobában ébredtem. Minden homályos volt, és valaki szuszogott mellettem. Megdörzsöltem a szememet, és próbáltam belőni a helyet, ahol voltam. A fejem hasogatott, a hasam korgott. Az ágy melletti komódon egy családi kép díszelgett, mellette pedig egy kép rólam, ahogy gördeszkázni próbálok Nash gördeszkáján. Innen tudtam, hogy Nash szobájában vagyunk. Nash az oldalára fekve párnákkal a fején aludt. Mit keresek itt? Óvatosan felálltam az agyból és a fürdő felé indultam. A tükörben rettenetes látvány fogadott. A hajam kócos volt, az a kevés smink, amit tegnap magamra kentem az arcomon volt,de nem úgy ahogy kellett volna. Mindenhol volt, csak ott nem, ahol kellett volna. Gyorsan lefürödtem, és undorodva vettem vissza a tegnap esti ruhámat. Visszamentem a szobába és ránéztem a telefonomra. 1 óra. Anyumék már halálra aggódják magukat. Nash még nyugodtan feküdt az ágyában és édesen szundikált. Mosolyogva néztem őt egy darabig, ám eszembe jutott az a piros folt a nyakán. Vettem egy mélylevegőt és kisétáltam az ajtaján. Egy másodpercig gondolkoznom kellett azon, hogy becsapjam-e , vagy csak halkan surranjak el, ám végül az utóbbi mellett döntöttem. A konyhából Sky röhögése hallatszódott ki: vidáman trécselt az anyukájával. Mégsem mehetek el köszönés nélkül-gondoltam, ezért a konyha felé vettem az irányt.

-Jó reggelt- köszöntem. Magamra erőltettem egy vigyort. Ekkor jöttem rá,hogy nekem van csak reggel, amúgy meglehetősen délután van.- Vagyis.... Szép délutánt.

Sky odafutott hozzám, Elizabeth pedig egy csészét vett elő a konyhaszekrényből. Teát rakott bele, és vizet tett hozzá. Rakott hozzá egy kevés citromot és egy pici édesítőt, és a kezembe adta.

-Anyukádékkal beszéltem. Elutaztak, úgyhogy megkértek, hogy vigyázzak rád. A hetet itt töltöd. Remélem nem baj.-mondta és megsimogatta a vállamat. Nem kérdezett semmit a tegnapi buliról, bár látszott rajtunk Nash-sel, hogy nem ittunk, úgyhogy nagyon nem lett volna érdemes erről beszélni. Az a fránya felismerés, és az a ronda fáziskésés. Elöntötte az agyamat a kétségbeesés. Nincs hova mennem, és Nash megcsalt. Nem tudok elszakadni tőle, ez pedig azt eredményezi, hogy beszélnünk kell. Végszóra az emlegetett szamár is megjelent és hozzá megszokottan a hétvégi viseletében volt: Egy fekete melegítőnadrág volt rajta és felső nélkül volt. Kómásan adott egy puszit a homlokomra, majd az ölébe vette Sky-t. Megölelte az anyukáját, és kiült a nappaliba tv-t nézni Sky-al. A kamillateámat szorongatva álltam a konyhában, miközben kezdett elborulni az agyam. Hogy teheti ezt? Miért csinál úgy, mintha mi sem történt volna? És ha mégsem történt semmi? Leraktam a konyhapultra a bögrét, és utána mentem.

-Beszélnünk kéne, nem gondolod?- mondtam neki összeszorított fogakkal. Lustán odafordította felém a fejét és lerakta az öléből Sky-t.

-Rendben. Mi a baj, Lara?-túrt bele a hajába. A kezem remegett és rettenetesen ideges voltam.

-Tegnap...-csuklott el a hangom. Nash kérdőn nézett rám és egy lépéssel közelebb jött. A padlót kezdtem bámulni.- Tegnap. Mi volt a nyakadon, Nash? Ki csinálta? És a hajad és az inged.

Visszalépett oda, ahol eredetileg állt.

-Szerinted képes lennélek megcsalni?- kérdezte. A konyhából hallatszódott, hogy összetört egy tányér, gondolom Elizabeth is hallja a beszélgetésünket. Hayes pedig nem tudom mióta, de a kanapéról nézett minket. Gondolom drukkolt annak, hogy a bátyja valóban félrelépjen. Egy kínos kuncogásra futotta tőlem. Minden jel arra jutat, hogy egy lány közel került hozzá... És ő is hozzá.

-Eddig nem gondoltam volna. De.... Csak azt tudom feltételezni.-mondtam, mire ő bólintott egyet és hátat fordított nekem. Leült a kanapéra és onnan mért végig engem. A szemei tüzet szórtak, de az enyémek sem voltak sokkal kíméletesebbek: ha valakire még az eddigieknél is csúnyábban nézek, biztosan kinyírnám.

-Bella ott volt a partin. Ahogy Cameron és a többiek elrángattak jöttek utánunk. Valamelyik lány kitalálta, hogy menjenek el még piáért, ebben pedig Camék is partnerek voltak. Bella és én egyedül maradtunk és én téged kerestelek. Mivel Bella sem volt már szomjas, így elég erősen dülöngélt. A vállamba kapaszkodott, és beletúrt a hajamba. Gondolom azt hitte, hogy meghitt és romantikus pillanat lesz, ezért nem tudom milyen ötlettől vezérelve közelebb hajolt és megpróbált megcsókolni. Szerencsére nem jött össze neki, de cserébe a nyakamra kaptam az élénkvörös rúzzsal egy jelölést. Ééééés ekkor jön a kedvenc részem. Elengedte a vállamat és lehajolt elém. Egy centi választott el attól, hogy lehányja a cipőmet. Megvártam vele, amíg visszajönnek a többiek, és lepasszoltam nekik őt. Ennél több nem történt. Utána találtalak meg téged, és utána indultunk haza.

- Ezt hamarabb nem tudtad volna tisztázni?

-Nem gondoltam, hogy olyan buta vagy, hogy elhiszed azt, hogy félrelépnék.-röhögött. Felállt és megölelt.- Hogy gondoltad a tegnapi filmezős dolgot?

-Valami idióta romantikus filmre gondoltam. Benne vagy?

- Ja, szeretem az idióta romantikus dolgokat. Téged is szeretlek.- mondta, miközben az emeletre sétáltunk. Jobbnak láttam nem visszavágni, pedig tudtam volna mivel.

Az agyból néztük a filmet, miközben popcornt ettünk.

-Nem értem miért akartál filmet nézni, ha nem tudsz egyhelyben maradni.- mondta Nash, mituán már sokadszorra vágtam hozzá a kukoricámból. Unott fejjel néztem őt és válaszként egy újabb szemet dobtam az arcához.

-Gondoltam jó lesz, de unalmas vagy Grier.-Felültem az ágyon és a telefonomat kezdtem el babrálni.

-Gyerekes vagy Lara. Mit csinálsz?- hajolt közel hozzám, hogy megnézze, mit csinálok a telefonomon.- velem foglalkozz, ha már itt vagy.
A nyakamhoz tette a fejét és átölelt. Innen figyelte, hogy mit csinálok. Perceken belül ezt is meguntam, úgyhogy visszafeküdtem az ágyra. Nash karjai között néztem a plafont. Fáradt voltam és mosolyogva gondoltam az elmúlt tanévre vissza. Pár hónappal ezelőtt még barátok voltunk, aztán legjobb barátok lettünk, mára meg.... Halálosan szeretem őt. Lehet naiv vagyok és lehet, hogy ennyire nem jó, hogy ilyen könnyen elhittem, hogy semmi nem volt Bella és közte. De! Bíznom kell benne, mert a legjobb barátom is egyben. Nem hazudna nekem.
A hátamat simogatta, engem pedig elnyomott az ablakon beáramló meleg levegő. Lassan hunytam le a szememet, és az ajtó nyílására ébredtem.

-Kész a vacsora.- Hayes nyitott be a szobába és unott fejjel nézett minket. Nash is felriadt rá és ráförmedt.

-Halkabban nem lehet?- lassan kikászálódott az ágyából és elindult lefele. Egy darabig még a szobában maradtam, mert nekem kell egy kis idő, mire összeszedem magam alvás után. A telefonja kezdett el csörögni én pedig odanyúltam érte és megnéztem a számot. Amint láttam, hogy ki az, rögtön letettem. Jobbnak láttam inkább, ha én is Nash után megyek, a hívásra pedig nem is akartam gondolni többet.