Felhők fölött (Nash Grier)

17.rész

Amint vége lett az óráknak én voltam az első, aki kiszáguldott az iskola épületéből. Egész álló nap a cuki kis pulcsimba voltam bebugyolálva (aminek amúgy Nash illata van). Olyan voltam, mint egy depressziós burito. Nash minden percben utánam koslatott és megpróbált velem beszélni. Egész nap tartottam magam és nem sírtam, az első órát leszámítva. Szerencsémre esett az eső odakint, így amint kiértem elkezdtem bőgni. Tisztázzunk valamit. Sőt, nevezzük ezt Lara okosságainak: Szóval, ha valaki olyan baromságot mond nektek, hogy az esőben nem látszik, ha sírtok, akkor kérlek helyettem is csapjátok tarkón egy lapáttal. Nyilván nem látszódik, ha hatalmas piros szemekkel járkálsz. Meg az se, ha olyan a fejed mintha egy kiló citromot ettél volna. Úgyhogy tanuljatok a hibámból, és ne kezdjetek el bőgni a suli előtt, mert hülyének fognak nézni. Megpróbáltam összeszedni magam és elindulni, de képtelen voltam rá. Ekkor jelent meg Nash és betakart a kabátjával és ezután felkapott az ölébe. Elindult.... Haza, gondolom. Ellenkezni nem volt erőm, és különben is, Nash cipel. Megérdemli a sérvet, amit remélem kapni fog. Ajándék tőlem, neked.
Amint az ajtónk elé értünk kivette a kulcsomat a zsebemből és kinyitotta az ajtót. Diszkréten berúgta azt, és letett a kanapéra.

-Elárulnád végre miért vagy teljesen összezuhanva? Ki tett valamit ellened? Ki bántott? Kinyírom. Esküszöm mindenre, ami szent...... Meghal. Hogy bánthato

-Te bántottál.- szakítottam félbe. Felültem és egy zsebkendőért nyúltam. Ekkorra már abba hagytam a sírást és a kisírt, piros szemeimmel őt néztem. Kellemetlen volt ez a helyzet. Előtte sírtam és ráadásul miatta. Annyira összetörtem, hogy képes voltam az iskolánk előtt összeomlani. Soha egy pillanatig nem hittem abban, hogy lehetne köztünk barátságnál több. Nem is értem miért fájt annyira ez a pár mondat; vagyis az igazság.
-Mivel?- Eddig is idegesnek látszott, de erre biztosan nem számított. Két választásom volt: vagy kitálalok, vagy hárítok.

- Nash, nekem szükségem van arra, hogy szeressenek. –újra könnyezni kezdtem, ahogy felidéztem a szavait. „Nem több mint barát."

-Én szeretlek.- ült le mellém és megfogta a kezemet. A szemembe nézett és a lelkem mélyéig látott. Azokkal a kék szemeivel ölni tudna.

-Dehogy szeretsz. Ez az egész olyan rossz így......-elengedtem a kezét és eltakartam a sajátommal az arcom.

-Én szeretlek. Arról már nem tehetek, hogy te ehhez vak vagy. Már az első pillanattól kezdve szereltek. Amikor megláttalak már tudtam, hogy te vagy a tökéletes lány. Ott volt Vanessza meg hasonlók, de egyik sem volt fontos.... Fontosabb nálad.- törölt le egy könnycseppet az arcomról. Bociszemekkel néztem rá. Összezavarodtam. Miközben beszélt folyton a szemembe nézett. A szeme őszinteséget sugallt. Nem tudtam, hogy a videónak vagy neki higgyek.

-És a videó? Amiben azt ecseteled, hogy sosem szerettél úgy.

-Fogadás. Cameronnal. Ők tudják, hogy nem vagyunk együtt igazából ezért gondolták vicces lenne, ha leégetném magam a fél világ előtt. Viszont azt nem tudták, hogy én tényleg szeretlek téged. Úgyhogy csináltak egy videót, amiben kiderül, hogy Nash Grier hazudott a barátnőjéről. Ami ugye igaz, de így jobban beégek. Minek kellenek ide ellenségek, ha vannak barátaid. Emiatt voltál depis? Hiszen mindig mondom neked, hogy szeretlek. És már elég régóta nem barátilag mondom.

-Nem elég ok rá? Nash....

-Szeretlek.-mondta, majd megölelt. Meg sem várta a mondatom folytatását. Tudta mit akarok mondani. Mert most készültem bevallani neki, hogy már elég régóta szerelmes vagyok belé. És kimondta, amire szükségem volt. Mérhetetlenül boldog voltam. Nem hazudna a szemembe és nem is verne át, úgyhogy tökéletesen elhittem, hogy fogadás volt az egész. Benne bízok a legjobban és tudtom, hogy nem hazudna egyenesen a szemembe. Mindenki máséba előbb, de az enyémbe nem.

-Én is téged.- bújtam bele a mellkasába és bosszúból beletöröltem a szemfestékemet a fehér felsőjébe. Nesze Grier. Így fogadgass.

-Most hogy ezt tisztáztuk, átmegyünk hozzánk? Sky már hiányol téged. - mosolygott rám és elváltunk egymástól. Hátradőltem és megnéztem a művemet a felsőjén. Csak ezért megérte az egész balhé.

-Menjünk.-kuncogtam és felálltam a kanapéról.- Átöltözök. Neked is át kéne majd.

Nash lenézett a felsőjére és észrevette a piszok nagy piszkot.

-Komolyan? Ez a megtorlás? Oké. Akkor öltözz át. De ne is várj arra, hogy én még egyszer hazavigyelek a szakadó esőben a hátamon. Most megsértődtem.

-Hajrá.- kacsintottam rá és a szobám felé vettem az irányt. Átvettem a csurom vizes ruháimat és visszamentem a nappaliba.-Még mindig durcáskodsz? Szerintem nekem kéne.

Fél óra durca, és még fél óra séta után megérkeztünk Nash-ék házához. Skylynn a nyakamba ugrott amint meglátott. Mindig, amikor erre a pici szőkeségre nézek Nash-t látom benne. Bízok benne, hogy nem lesz ennyire seggfej, mint a bátyja. Egyben viszont biztos vagyok; Sky is rengeteg szívet fog összetörni.

-Nashie, Lara meddig marad?- Istenem, annyira tündéri, hogy Nashie-nek szólítja őt. Nash leguggolt hozzá és megfogta a hátát.

-Nem tudom, nem sokáig. Lassan este lesz, és nem maradhat itt, mert nem engedik. Azért hoztam át, hogy felvidítsd kicsit. Rossz volt a kedve nagyon ma.

-Miért?-nézett rám rémülten Sky.

-Mert megbántottam őt.-mondta Nash.

-Csúnya vagy Nash.- ééééééés ennyi kellett ahhoz, hogy Nashie-ből Nash legyen. Mosolyogtam, ahogy őket néztem. Nash-ből csodálatos apa lesz, ha egyszer eljut odáig, hogy valaki kibírja mellette. Mert nem könnyű őt elviselni.

Sky odafutott hozzám és megragadta a kezemet.

-Gyere Lara, My Little Pony idő van. Az majd felvidít.-rángatott a szobája felé. Nash megsemmisülve guggolt még mindig a nappalijuk közepén. Neki nem jutott eszébe a varázslatos depresszióm elleni gyógyszer: A pónik. Sky leültettet az ágyára és bekapcsolta a tv-t. Éppen az eddig emlegetett műsör ment a tv-ben.

-Komolyan? A májlittlöpóni kellett csak ahhoz, hogy megnyugodj? Legközelebb akkor nem vallok feleslegesen szerelmet.

-Nem volt felesleges. Most emiatt vagyok nyugodt. - Igazából sosem volt az, hogy máshoz beszélek, miközben mesét nézek. Furcsa, mert fontosabb volt a mesénél. Nálam ilyen apróságokban nyilvánul meg a szeretet. Például adtam neki egy kocka csokit anno. Azért ez nálam nagy szó.

-Akkor meg merem kérdezni. Mi most........

-Igen? Gyorsan mondd, mert most jó rész jön.

-Oké. Leszel a barátnőm?- hatalmas szemekkel nézett rám. Ideges volt, mert remegetett a keze. Rettentően édes volt.

-Ennél bénábban nem ment volna ez? Egyefene, legyen.-adtam egy puszit az arcára. Hátratűrt egy szőke tincsemet a fülem mögé és közelebb hajolt hozzám.

-Szeretlek.-suttogta, miközben a szememet nézte. Lassan még közelebb hajolt, és megcsókolt. Életem legnyálasabb perceit éltem meg szerintem (érted. Legnyálasabb..... Höhö.), de tudod mit? Örültem ennek. És gondoltban örömtáncot jártam. NESZE NEKTEK. ENYÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉM. Ő AZ ENYÉM.