Felhők fölött (Nash Grier)

15.rész

Nos. Nash és én együtt vagyunk. Ha igazából nem is, de a média szerint igen. Nekem ez csak jó, mert Nash így nem nagyon randizik más lánnyal. Viszont olyan eget rengetően mégsem jó, mert közben meg nincs köztünk semmi. Eltekintve attól,hogy előszeretettel bámulnám őt egész nap. Pólóban és anélkül is. Szívesen hallgatnám a sztorijait és szívesen néznék közben a babakék szemébe. És azt sem utasítanám vissza, ha pár év múlva Mrs.Griernek hívnának.
Elza felhívott a buli után és elkezdett faggatni a medencés esetről. Hogy miért voltam olyan vörös, miért voltunk annyira közel Nash és én egymáshoz és miért volt az eddigieknél furább Nash. A válaszom egy szimpla „nem tudom" volt. Továbbá elmondtam neki, hogy szinte biztosan megőrültem. Miután közöltem vele, hogy teljesen beleszerettem a legjobb barátomba, két teljes percig csend volt a vonal másik végén. Két idegtépő percig ültem az ágyamon és a kezeimet tördeltem. Nekem egy órának tűnt az, mire válaszolt Elza. És sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy nem vagyok valami jó színésznő, ha ezt a Nash-es problémát ennyire könnyen le lehetett vágni. Ugyanis Elza azt válaszolta, hogy ez nem újdonság számára. Zsír, tehát túl sokáig szugeráltam szerencsétlen srácot, ha Elza rájöhetett erre, amit kb két napja tudok. Vagy egyszerűen csak ismer. A jó hír az,hogy ezentúl Elzának mesélhetek erről. Hátha ő visszahoz az életbe.

...

Egy teljes hónap telt el azóta, hogy beismertem magamnak azt, hogy bele szerettem Nashbe. Azóta minden egyes nap egyre jobban szeretem őt, ám ennek nem lesz jó vége. Még mindig tartom magam ahhoz, hogy Nash és én nem passzolunk. Nem vagyok elég jó neki és ez bánt. Viszont ezalatt az egy hónap alatt jobban figyelem őt. Minden egyes mozdulását árgus szemekkel követem, és néha esküszöm olyan, mintha ő is érezne irántam valamit. Ez boldogsággal tölt el legbelül. Nem olyan nagy újdonság, ha azt mondom, hogy teljes szívemből szeretném, ha lenne köztünk valami. Ennek a magyarázata az, hogy teljes szívemből is szeretem őt. Talán ez az egyetlen pozitív dolog, amit fel tudok hozni arra, hogy miért lenne jó, ha összejönnénk: én biztosan mellette lennék bármikor, rám számíthat és én megbecsülöm őt.

-Hercegnő.-fogta meg a kezemet, amint kiléptünk az iskolából.- holnap elmehetnénk deszkázni. Hátha most jobban menne drága. -mosolygott rám. Óóóó bármit, csak veled legyek.

-Menjünk-próbáltam úgy tenni, mintha nem jelentene semmit, de ennyire ember szerintem nem örült még annak, ha elmehet deszkázni. És nem a deszka miatt örülök. Megbeszéltük, hogy ötkor találkozunk holnap, aztán már el is tűnt, ám előtte adott egy puszit és mormogott egy „Szeretlek"-et. Az iskola előtt álltam teljesen vörösen és inkább elindultam haza, mert már kellemetlen volt ott állni és vigyorogni, mint egy nem is tudom mi.

Este még mindig ugyanaz az idióta vigyor ült az arcomon, mint a suli előtt. Valahogy másnak éreztem a „szeretlek"-et. Máshogy mondta, mint eddig. Fura volt, de jó értelemben. Jó hangulatban menetem el aludni.

Reggel boldogan keletem ki az ágyamból. Ki is pihentem magam (mivel hétvége volt) és egy pohár narancslével indítottam a napot. Leültem a konyhába és bekapcsoltam a telefonomon a Wi-fi t. Elza küldött egy üzenetet, amit rögvest meg is nyitottam. Egy videót küldött, úgyhogy gondoltam leülök megnézni.

A videó arról szólt, hogy Nash és az egyik barátja beszélgetnek, méghozzá rólam. Arról beszél benne Nash, hogy képtelen baráttól többként tekinteni rám és nem érez semmit irántam. Azt mondta, hogy szekálták azért, mert nincs barátnője, úgyhogy gondolta a legjobb az lesz, ha szerez egy kamu barátnőt. A felvételről úgy tűnik, hogy ő nem tudja, hogy ezt rögzítette valaki. Tehát neki is meglepetés lehet ezt majd viszont látni. Viszont őt egészen biztosan nem érinti meg ez a 30 másodperces videó, mint engem. Mert bizony engem összetört. És szerintem mondanom se kell, hogy a nap további részét az ágyban töltöttem egy 100 darabos papírzsepi és egy hatalmas doboz eper fagyi társaságában. A telefonomat valahol a házban leraktam, hogy ne is lássam, ha keres valaki és egész nap feküdtem. Néha-néha rápillantottam az órára, ám a vége az lett, hogy álomba sírtam magam. Estefelé keltem fel valamikor és konstatáltam, hogy fél hat van. Ha nem aludtam volna el, akkor is kihagytam volna a mai találkozót Nashsel. Semmi kedvem őt látni. Az a pár mondat elvette az egész életkedvemet, és egyetlen dolog van. amit nem szeretnék látni, méghozzá őt. Mivel a fagyim elég gyorsan elszublimált, így másik édesség után kellett keresnem, ami életben tart. Levonszoltam magam a konyhába és elkezdtem csoki után keresni. Már egy ideje kereshettem a csokimat, amikor kopogtak az ajtón. Megfagyott bennem a vér és még a csoki is kiesett a számból (az az egy kocka, ami a húgom csoki készletéből maradt). Tudtam, hogy Nash lehet az.