Vért izzadva, félig holtan, de elérkeztünk a nyári szünethez. Hatalmas vigyorral az arcomon léptem ki az iskola épületéből és csodálatos érzés volt újra szabadnak lenni. Nincs több dolgozat, felelés és hasonló idegtépő kínzóeszközök. Két hónap pihenés és két hónap arra, hogy kipihenjük az iskola fáradalmait. A nyári meleg szellő meglibbentette a fekete szoknyámat. A közeli virágok miatt csodálatos virágillat terjengett mindenhol, én pedig rózsaszín felhőben úsztam. A táskámat levettem a vállamról és a lábam elé raktam. Gondolatban már a nyári programjaimat tervezgettem, amikor Nash fogta meg a kezemet.
-Minden rendben Kincsem?- vette fel a vállára a táskámat a földről, és a kedvenc limonádémat nyomta a kezembe. Édesen mosolygott rám. Nagy szerencsém van vele.
-Persze, csak már nagyon vártam, hogy végre szünet legyen. Tervezel valamit estére?- kérdeztem tőle, mert bizony én már ki is találtam valamit. A nyár első napját vele akarom tölteni. Meg a többit is. Az eddigi aranyos kisfiús mosolyát egy ravasz, kaján mosoly váltotta fel.
-Mit terveztél már? Nem hiszem el, hogy nem tudsz leakadni rólam.- kacagott.- Szóval, már megint mivel szórakoztatsz?
Sértődöttséget színleltem. Elengedtem a kezét és karba tett kezekkel sétáltam tovább. Képtelen voltam megjátszani, mert mikor a vállán pihenő rózsaszín táskámra néztem elröhögtem magam. Mókás dolog egy menő deszkás fiún egy élénkrózsaszín táska. Valahogy nem illik a szaggatott nadrághoz.
-Nem mondom meg. De egy valamit engedj meg még mielőtt hercegnősen elvonulok; Illik a szemedhez a táskám.
-Köszönöm, remélem Bellának is tetszeni fog.- utalt az évfolyamtársunkra, aki képtelen felfogni, hogy Nash foglalt. Értem én, hogy tetszik neki Nash meg hasonlók. Azt is értem, hogy rajong érte..... De azért van egy határ. Esküszöm, összehozom őt Hayes-sel.
-Rendben, akkor ma este Hayes és én filmezünk együtt. Valami nyálas romantikázós filmet választok és a kedvenc mangó fagyidat esszük majd meg. Okés?- vágtam vissza. Nash eddigi jókedve eltűnt. A mosoly lefagyott az arcáról.
-Ez rohadtul nem vicces. Ilyet többet ne mondj.-állt meg előttem. De....de neked lehet? – Engem valami házibuliba hívtak el. Egyedül tuti nem megyek el, és veled szeretnék menni.
Terelte a témát. Nem tudom hova rakni. Ő kezdte Bellával, én meg csak poénból visszavágtam Hayes-sel. Ráadásul házibuli? Nem az én műfajom. Köztudottan félek a részegektől, és gyűlölöm a piát.
-Nem tudom Nash.... Tudod, hogy gyűlölöm az ilyet.
-Én sem fogok inni, és időben haza foglak vinni. Ígérem.- fogta meg újból a kezemet és tovább indultunk. Nem mondhatok nemet. Egyedül nem engedhetem el sehova. Bízok benne meg hasonlók, de ez egy buli: csajok tömkelege, pia és hasonló számomra rossz dolgok lesznek ott. Ha én ott vagyok, tuti nem csinál hülyeséget.
-Oké. De tényleg nem leszel részeg meg hasonlók, mert....
-...mert félsz a részegektől. Tudom.
Anyukámékat nehezen, de rávettem, hogy elengedjenek. Szerencsére bíznak bennem annyira, hogy tudják, hogy vigyázok magamra. Este nyolc körül lehetett mire sikerült elkészülnöm. Nagyon kicsíptem magam, és imádkoztam azért, hogy meghaladjam a "csinossági szintet" a bulin. Egy csinos fekete ruhát vettem fel, és lófarokba fogtam a hajamat. Egy egyszerű kis sminket dobtam magamra (mert ez is megterhelő számomra. Béna vagyok ezekhez) és agyon parfumöztem magam. Ajtócsengést hallottam és már az ajtó előtt is voltam.
-Szépségesen jó estét. Aszta, csodálatosan nézel ki.-mondta, és közelebb hajolt azért, hogy megcsókolhasson. Végig néztem rajta és hirtelen nem találtam szavakat. Lélegzetelállítóan nézett ki, mint mindig. A haja tökéletesen meg volt csinálva és egy fehér ingben volt és egy világos farmerben.
-Őőőőőőőőőőő szia. Mi a fenét csinálsz magaddal, hogy ilyen jól nézzél ki? Megölsz ezzel.
A válasza egy jóízű nevetés volt. Betessékelt a kocsiba, és elindultunk kitudja hova. Egy hatalmas háznál parkolt le és rám már a ház előtt rám jött a rosszullét. A kezem remegett, a szívem a torkomban dobogott és semmi esetre sem vágytam odabent lenni.
-Mehetünk?
Mélylevegőt vettem és összeszedtem magam. Beléptünk a káosz házába. Nos, ami bent fogadott arra még a tipikus tinifilmek sem tudtak felkészíteni: Cigiszag elvegyülve az alkoholszaggal. A zene üvöltött, az egyik sarokban és számtalan másik helyen pedig már elszabadultak az érzelmek. A tömegből egy dülöngélő srác vett célba minket.
-Sziaaahh Nash. Huuh tesóóóóóóó, jó a bvuli. Nagyon bekarmoltam.- fogta meg Nasht és megtámaszkodott rajta.- Khi ez a szépség?- biccentett felém az "enyhén" ittas idegen.
-Ő a barátnőm. Mennyit ittál, Rayen?
-Sokaht. Ó, mennem kell.- futott a mosdó felé újdonsült barátunk, Rayen. Ijedt szemekkel Nashre néztem. Nekem ennyi bőven elég volt ebből.-próbáltam telepatikusan üzenni neki, de úgylátszik ez a képességem még fejlesztésre szorul. Tovább indultunk. Kezdtem érezni, hogy csak maga az alkohol szagától kezdek rosszul lenni. Körülöttünk mindenki hulla részeg volt.
-Nash, gyere velünk.-rángatta egy lánycsoport jobbról, még a haverjai balról. Gondolom mondanom sem kell,hogy mind az ájulás szélén álltak attól a mérhetetlen alkoholtól, amit a buli kezdete óta elfogyasztottak. Egyik pillanatról a másikra eltűnt Nash. Ijedten néztem körbe és őt kerestem a tömegben. Barna haj, kék szem. Fehér ing. Hol vagy Nash? Hirtelen átkarolta valaki a derekamat. A fülemhez hajolt és súgott nekem valamit.
-Szia szépség. Táncolunk?- már a szájszagtól rosszul voltam, és rátett egy lapáttal, hogy a derekamat fogja az illető. Kirázott a hideg. Egy részeg idegen van túlságosan is közel hozzám. Ez a rémálmom. Nash sehol és hiába van több száz ember a közelben, mégis egyedül vagyok.
-Nem. Engedj el kérlek.- szabadulni próbáltam a szorításból, de nem engedett.
-Csak egy kis tánc szépség.-ringatott a tőlem sokkal nagyobb erőben lévő valaki. Rosszul voltam ettől az egész helyzettől. Egy könnycsepp csordult le az arcomon. Nem akartam itt lenni. Csak egy estét akartam, ahol filmet nézünk a barátommal. Erre nemhogy nem nézünk filmet, de még a barátom is teljesen egyedül hagyott. Kitudja kivel van és mit csinálnak éppen. Őt nem érdekli, hogy engem egy idegen szorongat.
-Kérlek. Engedj el, többen is vannak itt. Csak hagyj.- kezdtem el bőgni, mert a valaki már annyira szorított, hogy levegőt is nehezen kaptam.
-Csak nem Nash csaja vagy?-kapott fel az ölébe én meg már kapálóztam. Rugdostam és ütöttem őt, ahol értem.- Dehogynem, te vagy az. Milyen kis agresszív.
-Elég lesz. Tedd le. Most!-kapott ki a hullarészeg emberünk öléből Nash.
-Jól van na, csak táncolni akartam.- állt odébb.
-Ne haragudj. Jézusom, ne haragudj. Úristen jól vagy? Bocsánat. Nem találtalak.- törölgette a könnyeimet. A fehér inge csöppet sem volt már fehér. A nyakán egy hatalmas vörös rúzsnyom díszelgett és a haja is össze volt túrva. Már nem könnyeztem. Szótlanul meredtem a nyakán lévő rúzsfoltra.
-Ne haragudj Kicsim.- próbált megölelni, de ellöktem őt. Nem tudom mi zavart jobban; a körülöttünk lévő részeg emberek, akiktől félek, vagy a tény és a felismerés, hogy bizony megcsaltak. Leglábbis a felismerés előhulláma. Fáradt voltam a tényleges felismeréshez.
-Menjünk haza. Most.-közöltem. Lefagyva állt előttem. Ekkor még én sem fogtam fel teljesen. Nem tudtam összerakni, túl sok volt nekem. Láttam a rúzsfoltot, de nem esett le. Csak szabadulni akartam innen. Bólintott egyet, és kivergődtünk a tömegből, beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Szótlanul ültünk. Szédültem és hányingerem volt. Bűzlöttem a cigiszagtól. Az idegen szorítását még éreztem a derekamon, koszosnak éreztem magam és csak arra vágytam, hogy lefürödjek. Még mindig nem ért el a tudatomhoz, mert ha elért volna, biztos nem csendben ülünk ott.
VOUS LISEZ
Felhők fölött (Nash Grier)
Roman d'amour,, -Nekem szükségem van arra,hogy szeressenek. -Én éppen azt teszem. Arról nem tehetek,hogy te ezt nem veszed észre."
