Felhők fölött (Nash Grier)

25.rész

-Most jó vagyok?

-Tökéletes, mint mindig.-mondta Nash, miközben a telefonját bújta az ágyon.

-Köszönöm, hogy hazahoztál .- odabiggyesztettem egy mosolyt a számra, és leültem mellé. Én a helyében tuti nem rángattam volna magam haza. Ne viccelj már, kidob, aztán még haza is cipeljem félrészegen? Olyan isten nincs, hogy én hazahoztam volna magam.

-Nincs mit. Jókor voltam jó helyen.-mosolygott, és arrébb dobta a telefonját.-Viszont most megyek. A gépem másfél óra múlva indul. Meg kell ígérned, hogy nem keveredsz ilyenbe újra. Lara, te ennél sokkal okosabb vagy. Ahelyett, hogy atom részegem buliztál akár meg is beszélhettük volna.

-Tényleg hazamész?

-Miért maradjak?-kérdezte Nash. Némán néztem őt. Nem török meg...... nem fogok megtörni. A kínos csöndet helyettem a telefonja törte meg. Ránézett és felvette.

-Tessék-szólt bele, és elindult ki a szobából. 5 perc múlva jött vissza és mosolygott.-Mégsem megyek.

-Mi változtatta meg a véleményedet?

-Semmi. Maradok.-közölte semlegesen. Egy hívás változtatta meg. Ki miatt? Mit akar?

-Oké.-mondtam rekedtes hangon, és kijöttem a szobából. A másnaposság miatt hasogatott a fejem és rosszul voltam. A hirtelen stressz csak rontott a helyzetemen. Bíztam abban, hogy nem egy lány miatt volt olyan, amilyen. A tény, hogy Nash igazi nőfalónak számított korábban nem sokat segített a helyzeten. Nyilván itthon is megvolt a híre, tehát ha akarná, nem lenne nehéz találnia valakit. De miért találna? Hiszen nem egy köpésre laknának egymástól. Amerika rohadtul nem itt van, és a csajszi nem tud csak úgy átröppenni a fél világon miatta. Ha meg mégis, akkor saját kezűleg nyírom ki. Gyorsan túllépet, ha túllépett rajtam. És valószínűleg a buliban találkozott valakivel. Ez csak szünet kettőnk között... Sosem hagyna el. Szeret. –mantráztam magamban.- Nem tud itt hagyni. Tudom, hogy szeret.
Visszamentem a szobánkba és leültem az ágyra. Nash éppen a laptopján játszott. A telefonja az én éjjeliszekrényemre volt dobva. A zöldszemű kisördögöm a vállamon ült; megállíthatatlan vágyat éreztem azért, hogy beleolvassak, hogy ki hívta őt. Mivel az ujjlenyomatom benne volt a telefonjában, így könnyen feloldottam azt. Villámgyorsasággal kikerestem a híváslistáját és megnéztem a legutolsó hívását. Felhúzott szemöldökkel néztem. A legutolsó hívása az anyukája volt. Megtöröltem a homlokomat, és gondolatban megveregettem a vállamat: Jól van Laura cseszdmeg, megint a szívbajt hozod magadra, mert egy féltékeny némber vagy. Azért az anyjától nem félted, ugye? Diadalittasan ültem és néztem a hívást. Bizonyára Eli győzte meg arról, hogy maradjon. Minden okés. Rápillantottam a szerelmemre és mosolyogtam. Kedvem lett volna megölelni őt, de éppen rezgett a telefonja, úgyhogy önkéntelenül is odapillantottam. Egy számomra ismeretlen számról jött sms-e, mégpedig nem is akármilyen.

" Este hol találkozunk? Nyolckor a Főtéren?:))))"- írta a valaki. A lélegzetem megakadt, és teljesen elvörösödtem. Magamban szitkozódtam egyet, és leraktam a telefont a helyére.

-Babe, üzeneted jött, rezgett a telód.-mondtam a lehető legnagyobb nyugodtsággal. Nem akartam, hogy észrevegye, hogy egy hajszál választ el attól, hogy elindítsam a 3.világháborút. Nash megállította a játékot, és hátrafordult hozzám.

-Köszönöm. Ki és mit írt?-kérdezte mosollyal az arcán. A szemem tikkelt egyet, és magamra erőltettem a leggázabb kamumosolyt, ami a világon valaha is történt.

-Nem tudom. Nem olvastam.-hazudtam egyenesen a szemébe, ami azért meglepő, mert nem szoktam, és nem is tudok hazudni. Csípőből ment hallod. Odanyújtottam a telefont neki, és a reakcióját figyeltem. Elolvasta az üzenetet és valamit visszaírt neki.

-Lerakod?-nyútotta felém a telefonját. Bólintottam és elvettem tőle. Ő visszaült játszani, én pedig teljesen véletlen feloldottam a telefont. Minő csoda... Na ha már itt vagyunk, nézzük csak meg azt a fránya üzenetet.

"Nekem jó lesz.:)"-válaszolt. Gyorsan memorizáltam a telefonszámot, beírtam a telefonomba, és távoztam a szobából mintha mi sem történt volna.
A büdös ribanc..... Még találkozik vele. Hatalmasat csalódtam Nashben. Sovány vigasz, hogy valószínűleg semmi nem lesz köztük. A csaj max henceghet vele, hogy eltöltött egy éjszakát Nash-sel, de ennyiben ki is merült a dolog.
6 óra fele vacsora után kiültem a kertbe, ahová Nash is követett.

-Ma lelépek egy kicsit, jó? Nyugodtan feküdj le aludni, sietek vissza.

-Hova mész?

-Összehaverkodtam valakivel tegnap. Vele találkozok.

-Okés. Jó szórakozást majd.

Nash visszament a házba, én pedig egyedül maradtam kint. Előkaptam a telefonomat és tárcsáztam a számot.

-Igen?-szólt bele egy nagyjából velem egyidős lány. Ennyi elég is volt nekem. Kinyomtam a telefont és én is bementem a házba.
Fél nyolc lehetett, amikor Nash elindult otthonról. Adott egy puszit a homlokomra, és már itthon sem volt. Nagyjából negyed óra múlva utána indultam. Tudtam, hogy merre van a Főtér, ezért simán odaértem nyolcra. Leültem egy padra, és vártam a lányt és Nasht. Sosem kémkedtem még, de büszkén ültem a padon. Én vagyok a legnagyobb kém.- gondoltam magamban és ezzel próbáltam nyugtatni magam. Tőlem nem messze egy hosszú barnahajú lány állt rövidnadrágban és haspólóban. Valahogy éreztem, hogy ő az, akivel találkozik Nash. És mivel rohadt jó kém és kutató meg minden vagyok, így nem is tévedtem. Pontban nyolckor lépett oda hozzá a Drágám. Megölelte őt, és elindultak valamerre. Természetesen ha már idáig eljöttem, akkor nem maradok itt, úgyhogy követtem őket. Teljesen Lara Holmes-nak gondoltam magam. Mögöttük sétáltam a fekete pulóveremben, és próbáltam kihallgatni a beszélgetésüket. Mivel tisztes távolságot tartottam közöttük, így semmit nem hallottam a csaj nyehegő nevetésén, és Nash mély hangján kívül.
Hogy ez a csaj mennyire idegesítő....

Nemsokára elérkeztünk a "randi" színhelyére, ami egy rettentő romantikus hely volt; McDonald's. Jól van Nash, nem csalódtam benned.
Gondoltam ide nem követem őket, ezért leültem a Meki elé, és onnan vártam, amíg kijönnek. Kiterveltem, hogy bizony én odamegyek majd hozzájuk... Na majd én megnevelem őket. Szerencsére nem kellett sokat várnom; Röhögcsélve jöttek ki és indultak haza. A Főtéren köszöntek el egymástól, amikor mögéjük léptem. A lány éppen hajolni akart Nash felé, hogy megcsókolja, nekem pedig ekkor öntötte el a fejemet a féltékenység.

-Szia Drágám.-mondtam, miközben megfogtam Nash vállát. Lesokkolva nézett rám hősünk, a csaj meg méginkább lefagyott, mint Nash. Félmosollyal az arcomon álltam és kérdőn néztem feléjük.

-Szia édes.-köhintett Nash.- figyelj, ez nem az aminek látszik.

-Az a sűrűnszeretgetett elvtársnő éppen most akart lesmárolni. Mégis mi ez, ha nem az, amire gondolok?-kérdeztem mosolyogva.-Esetleg éppen az unikornis kakit akarta levenni a szádról a barátosnőnk? Amúgy meg-fordultam a lány felé.- Te mégis ki a szösz vagy, és mit keresel itt a barátommal? Tudod mit? Hagyjuk is. Grier, te nem jössz ma haza. Menj a libádhoz.
És te kedvesem, te meg ásd el magad jó mélyre.

Bemutattam mindkettőnek, és távoztam a helyszínről. Néhány lépés után eleredt a könnyem. Megtörve indultam haza és soha többet nem akartam látni őt.