Felhők fölött (Nash Grier)

2.rész

Az egyik helyi pizzázó felé sétáltunk. Eleinte teljes csendben sétáltunk  egymás mellett. Elég kínos volt az egész dolog és én is gondolatban  máshol jártam. Annyira abszurd, hogy én és ő közösen megyünk el valahova.  Együtt lógunk vagy mi a szösz.
Ha eddig nem lett volna elég kínos a dolog, akkor még egy lapáttal rá kellett tennem; elkezdett korogni a hasam. Miért  nem volt jó neked az a fagyasztott pizza, minek kellett leverned a  paradicsomkonzervet? Most rohadt kellemetlen a helyzet...-gondoltam magamban. Rám nézett, és elkezdett mosolyogni. Legszívesebben hazáig futnék, pedig a futás és én teljesen összeférhetetlenek vagyunk.

- Ennyire éhes vagy?- kuncogott.Nem,csak unatkoztam és ezért mentem le kaját venni. -Hogy ment ma a matek?- Várj, ez most beszélgetni próbál velem? Hát, eléggé gázul megy neki.

- Ja,egy kicsit éhes vagyok. Izé, valahogy megoldottam ezt a matekos dolgot- válaszoltam vissza. Még mindig kínos a dolog. Na, próbáljunk valami színt vinni a beszélgetésbe-Hogy hogy nem a haverjaiddal vagy? Ilyenkor péntek délutánonként elvileg együtt lógtok, nem?

- Cameron nincs itthon, a többieknek meg más programjuk van. Úgyhogy ma videojátékos napot terveztem, de végül találkoztam veled, úgyhogy így asszem jobb.- Micsoda? Asszem? Én milliárdszor jobb vagyok egy kicseszett videojátéknál.- És te miért nem Tifiékkel vagy?

- Majd holnap találkozunk. Megyünk moziba, ha gondolod és amúgy otthon unatkoznál, gyere velünk.- Na ezt nem kellett volna mondanom. Lara, idióta vagy.

- Hát.... Majd meglátom. Tessék csak-kinyitotta az olasz pizzázó ajtaját és betessékelt rajta. Nagyon jó hangulata volt a helynek. Otthonos,családias étterem. A falak téglával voltak kirakva és a piros terítővel takart fa asztalok virágokkal voltak díszítve. Tetszett. Viszont kezdtem összezavarodni; mi van akkor, ha ő ezt egy randinak szánja? Az még az eddigieknél is kellemetlenebb. Báááár, ennek az esélye kb annyi, mint annak, hogy a fogtündér rakta a párnám alá a pónikat kiskoromban. (úgyis tudom,hogy nem a fogtündér volt,hanem a pónitündér. Engem nem versz át, ennél okosabb vagyok) Szóval emiatt nem hiszem, hogy aggódnom kéne.
Helyet fogaltunk, és ránéztem az étlapra. Remek, kezdődik elöről a pizzaválasztós-dolog. Tudod mit, legyen sima sajtos, az a legolcsóbb. -Zártam le az ügyet.

- Te mit kérsz?- kérdezte- Válassz ami jólesik.

- Egy sima sajtos pizzát kérek. - mondtam, és visszaraktam az asztalra az étlapot-Mindig idehozod azokat, akik megadják neked az irodalom házit?- nevettem. Tulajdonképpen leginkább magamon,mintsem a szánalmas kis "poénomon", hiszen még mindig kellemetlennek éreztem a találkozónkat.

- Ja. Nagyjából- Aranyosan nevet. Mert nevetett. Bizony.
Jött egy pincérlány, hozott nekünk vizet, és felvette a rendelésünket. Nagyjából fél óra múlva kihozták a rendelésünket. Nos, újabb tudnivaló rólam; messze-földön híres vagyok arról,hogy bármivel letudom enni magam. Ez a tehetség kérem. Hogy ezt itt is bizonyítsam, már ez első falat pizza a ruhámon landolt. De ez nekem fel sem tűnt igazából.

- Figyelj. Nagyon bejön a ruhád. Tetszik a mintája- jegyezte meg Nash. Bókol, ez kedves.

- Ó, nagyon szépen köszönöm. Most vettem abban az új.....

- Nézd csak, ez a pont tetszik itt a legjobban- szakított félbe és mutatott a csinos kis pizzafoltomra, amit az imént sikerült csinálnom.Persze közben ő nevetett.- ez itt nagyon stílusos.

- Ó bakter! Ez vicces?- itt azért már újra zavaromban kuncogtam. Ügyesen le tudom járatni magam előtte. Talán ebben is tehetséges vagyok. Lehet ezért vagyok menthetetlenül szingli? Van bennem egy fiúdetektor, amivel bárhogy és bármikor, a legkülönfélébb módokon tudom lejáratni magam.

- Ja, ügyes vagy. Amúgy képzeld, tegnap voltunk Camékkel deszkázni és tanyáltam egy hatalmasat. Tessék, így te is tudsz rajtam nevetni, így egálban vagyunk.

- Deszkázol? Az milyen menő!

- Ja,kiskorom óta. Az öcsémet is tanítottam.....-mesélt tovább. Tök jó arc a srác. Így, hogy kettesben vagyunk teljesen máshogy viselkedik, mint a suliban. Pozitívan csalódtam benne.

Megettük a pizzáinkat, és végig beszélgettük az étteremben töltött időt. Kicsit jobban megismertem, aminek örülök, mert kellemes társaság volt. Eddig nemigen beszélgettük, de most tényleg egy kicsit többet tudok róla. Bízok benne, hogy talán akár barátok is lehetünk, hiszen szimpatikus gyerek. Nem engedte, hogy fizessek ezért ő kifizette az ételt, és elindultunk haza. Elköszöntünk és mondta, hogy majd ír estefelé, hogy akkor jön-e holnap velünk moziba. Séta közben felhívtam a legjobb barátnőmet.

-KI NEM TALÁLOD MI TÖRTÉNT.

-Úgyis elmondod. Meg amúgy neked is szia. Köszi, én is jól vagyok meg ilyenek. Na, szóval mi volt?

- Nash és én most pizzáztunk együtt. Mármint ő meg én. És teljesen normális volt. Nagyon jól elbeszélgettünk és egészen véletlenül elhívtam a holnapi moziba......

- Mármint a menő kölköt? Micsoda?Hogy keveredtél te össze vele?- kérdezte Tiffany, a legjobb barátnőm. Szépen lassan, szóról szóra elmeséltem neki mindent. Ez tényleg elég szürreális dolog volt. Eddig nem beszéltem Nash-el szinte soha. Feltételezhetően úgysem jön el a holnapi moziba. Legalábbis ha én lennék a ''menő vine sztár", én bizotsan nem mennék el a lúzerekkel. Mindegy, majdcsak kiderül. Valami úgyis lesz...