Nash Vanesszát nyugtatta. Nem tudom hogy tud így színészkedni. Vagy ha valóban érez valamit iránta, akkor miért nem mondja el? Nyilván ha tudnám hogy szereti, akkor nem ugrottam volna neki. Leporoltam magam, megigazítottam a hajamat, és tovább mentem. Rengetegen körém gyűltek és voltak, akik gratuláltak az előbbi kis akciómhoz. Vanessza népszerű az iskolában, de nem jó értelemben:az értelmesebbek tudják, hogy egy nem túl erkölcsös leányzó, a többiek meg nem ismerik be. Nash elengedte a barátnőjét és elindult felém. Átgázolt a tömegen és megfogta a karomat, hogy arrébb húzott.
- Ezt mégis miért kellett?- kérdezte összeszorított fogakkal.
- Legközelebb hagyom magam megverni, nem? Neveld meg a csitridet kérlek, mert nekem nincs rá időm.
- Tudod jól, hogy nem erre gondoltam.
- Hanem?
- Miért kellett elmondanod neki, hogy megcsókoltalak?
- Miért kellett megcsókolnod?-meglepődött ezen a kérdésemen, pedig szerintem csöppet sem volt meglepő. -És mégis miért az ő oldalán állsz, amikor csak egy fogadás az egész? Nash, én bíztam benned és azt hittem fontos vagyok neked.
- Fontos vagy. Nagyon is. És nem is szeretnék összeveszni veled, de ez a helyzet annyira rosszul jött ki...
Tanácstalanul álltam előtte. Egy hullámvasút ez az ember... Egyszer nagyon kedves velem, máskor meg engem küld el melegebb éghajlatra. Olyan furcsa az utóbbi egy hétben, és ez frusztrál engem. Nem szeretném elveszíteni őt, mert nagyon jó, hogy egymásra találtunk. Szükségem van rá.
- Sajnálom... De nem tudom mire vélni a viselkedésedet az utóbbi időben. És ne haragudj, hogy elmondtam neki ezt a dolgot. Tényleg rosszul jöttek ki a dolgok. Szeretném, ha egy kicsit összeszednéd magad. Nem ismerek rád mostanában, és ez nem jó. Csinálj valamit magaddal kérlek.
- Próbálkozok. Rendbe fogok hozni mindent. Nem szeretném, hogy emiatt bukjon minden kettőnk között -nézett mélyen a szemembe, és elfordulva tőlem, hirtelen megindult Vanessza felé. Vanessza amint meglátta, hogy Nash visszament hozzá a nyakába ugrott. Nem tudtam, hogy mi történt, de csak annyit láttam, hogy Vanessza fülébe súgott valamit. A következő pillanatban Vanessza sírva futott el. Nash visszasétált hozzám.
- Most megkönnyebbültem. Már nem leszek többé seggfej -mosolygott rám biztatóan. Tényleg látszott rajta az, hogy végre megszabadult egy problémától.
- Hát.... Én nem vennék azért erre mérget, de rendben. Elfogadom. Ha esetleg legközelebb neadjIsten seggfej leszel, finoman célzok majd rá.
A nap többi része zavartalanul, probléma mentesen telt. Nem tudom, hogy miért, de jobban éreztem magam így,hogy tudtam, hogy Nash nincs többé együtt Vanikával. Az utolsó óra után elindultunk haza. Nash sietett, ezért ő lépett le leghamarabb a csapatból. Nyomott egy puszit a homlokomra, elköszönt az ikrektől, és már futott is haza. Mivel ő nem velünk jött, ezért csak az ikerfiúk társaságában bandukoltunk haza. Ádám nagyon gondolkodott valamin, csendben jött mellettem.
- Mit szólnál ahhoz, ha ma meg is ejtenénk az első randinkat?
- Hajaj....Mit találtál ki?-sóhajtottam.
- Menjünk el piknikezni a parkba. Ha van kedved.
- Persze.
Amint hazaértünk, Ádám elkezdett összepakolni a piknikhez. Felajánlottam neki a segítségemet, de nem fogadta el ezért felmentem a szobámba és átöltöztem. Kezdtem izgulni a randival kapcsolatban. Nagyon szerettem volna, ha lett volna köztünk valami Ádámmal, és bíztam benne, hogy lesz is.
Egy csodaszép mezőre mentünk. Tavasz révén minden szép zöld volt és mindenhol virágok voltak. Mesés volt minden.
Egy fa árnyékában terítettük le a takarónkat és helyet foglaltunk rajta. Ádám elkezdte kipakolni a piknikkosárból a finomságokat, amiket összeszedett otthonról. Nagyon kellemesen telt az idő, és minden egyes percét kiélveztem a randinknak. Nagyon belemerültünk a beszélgetésbe olyannyira, hogy még a naplementét is megnéztük mielőtt elindulunk haza. Amint a házunk elé értünk Ádám megölelt és egy finom csókot lehelt az ajkamra.
- Szeretnék kérdezni valamit - mély levegőt vett és folytatta- lennél a barátnőm?-kérdezte mosolyogva. Örömmel mondtam igent a kérdésére és végre úgy éreztem, hogy sínen van az életem.
Másnap a suliban nem igazán titkoltuk a kapcsolatunkat Ádámmal. Reggel kézenfogva léptünk be az iskolának csúfolt börtönbe. Mint minden reggel, most is az első utam a szekrényemhez vezetett. Amint végeztem a bepakolással kézen fogtam Ádámot, és elindultunk a biológia óránk helyszínére. Imádom a biológiát, úgyhogy jókedvvel mentünk a bioszelőadó felé. Útközben felszabadultan csacsogtam az újdonsült barátommal. A terem zárva szokott lenni általában, és ez bizony most sem volt másképpen. Nash az ajtónak nekidölve telefonozott, ám amikor meghallotta a hangomat felkapta a fejét. Éppen a többieknek köszöntem, akik a kapcsolatomhoz gratuláltak. Nash odaért hozzánk és az ölébe vett. Tanácstalanul néztem rá, nem tudtam mire vélni a helyzetet.
- Jó reggelt hercegnő -hívott a becenevemen,amit ő talált ki nekem. Illetve, ha szívatni szokott, akkor Lulu vagy Lala vagyok. Tudja, hogy mennyire gyűlölöm ha így szólít,ezért ezzel szokta húzni az agyamat. Olyan, mint nálam a Hamilton, csak ahogy ő hív engem az gonoszabb. Mintha valamilyen kutya lennék... De még egy kutyát sem nevez el így egy épeszű ember.
- Jó reggelt Grier. Mizu? Megtennél, hogy leteszel?
- Nash, tudtad, hogy Lara és Ádám együtt vannak?-újságolta a hírt Elza. Nash arcáról lefagyott a mosoly. Hirtelen elengedett.
- Gratulálok -motyogta. Erőltettet magára egy nagyon nagyon gáz kamumosolyt és úgy tett, mintha érdekelné ez a dolog- és mióta?
- Tegnap óta -szólt közbe Ádám. Nash ránézett, és a kék szemei eltűntek; a babakék szemszínének nyoma sem volt, helyette fekete szemei villámokat szórtak Ádámra. Elindult Ádámhoz és kezet fogott vele. Ádám feje pirosodni kezdett; Nash túl erősen szorította meg a kezét.
- Mit szólnál ahhoz, ha ma este elmennénk valahova ketten? Ha már a legjobb barátnőm pasija vagy, akkor össze kéne haverkodnunk - Ádám rémülten nézett rá, aztán rám. Nashen látszott,hogy egy hajszál választja el attól, hogy megöljön valakit, én pedig tartok tőle, hogy Ádám lesz az a valaki. Ádi dadogott egy igent,mert nem mert nemet mondani, Nash pedig visszafordult felém.
- Akkor ma pasis este. Haverkodunk egy jót Ádikával, oké?-kacsintott rám. Rámosolyogtam, és ekkor nyílt ki a terem ajtaja. Ő bement rajta és helyet foglalt a szokásos helyünkön. Idegesnek látszott, és gyanítom nem a biológia dolgozat miatt volt olyan állapotban, hogy bárkit megölne pusztakézzel. Tudom, hogy csak a csalódástól szeretne megóvni, de azért emiatt nem kéne ilyen idegesnek lennie. Helyet foglaltam mellette.
- Tanultál?- terelte a témát.
- Ja,persze -vettem elő a könyveimet és arra gondoltam, hogy nem biztos, hogy jó ötlet ez a pasis buli ma este. Úgy érzem ebből baj lesz.
YOU ARE READING
Felhők fölött (Nash Grier)
Romance,, -Nekem szükségem van arra,hogy szeressenek. -Én éppen azt teszem. Arról nem tehetek,hogy te ezt nem veszed észre."
