Felhők fölött (Nash Grier)

13.rész

Szeretlek- mondta, és elindultunk a termünk felé. Sehova nem akartam menni. Legszívesebben ott maradtam volna még a folyosón és vele beszélgettem volna. Rajta kívül senkivel nem akartam találkozni. Néha ki szokott rajtam a jönni az ember-allergiám; ilyenkor nem tűrök meg magam mellett senkit. Most pont ez történt. Mindenkitől undorodtam, kivéve tőle.

Bementünk a termünkbe. Osztályfőnöki óra volt az első óránk. Nash megfogta a kezemet és bevonszolt a terembe. A helyünkön ültek, de őt ez nem zavarta: nemes egyszerűséggel arrébb tette a cuccukat és helyére a mi táskáinkat tette. Beültem a sarokba és a fejemre terítettem a pulcsimat. Jelezve ezzel azt, hogy senkihez nincs kedvem.

- Minden rendben Lara?- gyűltek körém a többiek. Jajnemááár, hagyjatok.

- Minden okés, csak hagyjátok most egy kicsit. Nem érzi magát jól -intézte el helyettem Nash a kérdezősködőket. Köszönésképpen morogtam egyet, és ezzel elintézettnek tekintettem a dolgot. Becsöngettek, én pedig levettem magamról a pulcsit. Nashre néztem. Ő éppen pakolt valamit a táskájában. Én még mindig a padon feküdtem és már egy ideje őt bámultam. Azon gondolkoztam, hogy mennyire örülök annak, hogy ő itt van mellettem. Kezdtem átértékelni a dolgokat, és rájöttem, hogy fontos nekem ő. Kizökkentett a gondolkodásomból, hogy észrevette azt, ahogy őt nézem.

- Min gondolkozol annyira elmélyülten?

- Semmin- álltam fel a jelentéshez, mert közben a tanár is bejött a terembe. Egész órán a ceruzámmal firkálgattam egy füzetbe. Még mindig tartott az emberallergiám, úgyhogy nem nagyon gondoltam semmire. Néha fel-fel néztem a füzetemből és nagyrészt akkor is Nasht néztem. Olyan érzésem támadt, mintha pedig valaki engem nézne. Körbe néztem a teremben és Ádámmal akadt össze a tekintetünk. Gyorsan elkaptam a fejemet, és visszatértem a rajzomhoz. Mikor végre kicsöngettek Ádám jelent meg a padunk előtt.

- Szeretném megbeszélni ezt veled.- támaszkodott a padra én miközben én a táskámban turkáltam. Felnéztem először rá, majd Nashre. Vettem egy mély levegőt és válaszoltam neki.

- Rendben, menjünk ki. Mit szeretnél?-kérdeztem, amint kiértünk.

- Szeretném megoldani ezt. Hogy jött ez, hogy ti együtt vagytok?

- Nash csak viccelt, a csaj meg komolyan vette. Nincs köztünk semmi-mondtam el az igazat és Nasht kezdtem el keresni a szememmel.

- Akkor.... Szeretnék bocsánatot kérni.-ölelt meg Ádi.

- Elfogadom, viszont szeretném,ha tényleg csak barátok lennénk-öleltem meg én is őt. Jobbnak éreztem így. Mikor megbeszéltünk mindent, visszaindultam Nashez. Sehol nem láttam. Elindultam a fizika előadó felé, hiszen fizika lenne a következő óránk. Volt egy olyan érzésem, hogy ott lesz. És be is igazolódott: ott volt egy lány társaságában. Az egyik évfolyamtársunkkal beszélt, és engem zavart a dolog. Nem tudom, hogy miért, de furcsa érzés motoszkált bennem, amikor láttam, hogy Bellával beszélget. Elindultam feléjük és megálltam Nash mellett.

- Szia Hercegnő. Minden rendben?- mosolygott rám Nash és fogta meg a kezemet -Majd folytatjuk. Szia Bella.

- Szia- köszöntem el a lánytól, és Nash szemébe néztem. Mostanában ha a szemében nézek mindig jobb lesz a kedvem -Persze. Kibékültünk. Viszont tényleg csak barátok leszünk ezután-újságoltam neki. Elengedte a kezemet és sóhajtott egyet.

- Ah.... Tudd, hogy én mindig itt vagyok melletted. Nincs szükséged rá. Hidd el. Minden rendben lesz.

-Tudom, hogy mindig itt vagy. Én is neked.

Este 7 körül estem haza edzésről. Fáradt voltam. Nagyon. Péntek este volt, és az esti programom akármilyen meglepő, de az alvás lett volna. Ennek reményében el is indultam a szobám felé, ám előtte beköszöntem anyukámnak.

- Sziasztok hazajöttem -nyomtam egy-egy puszit szüleim arcára, majd felmentem a szobámba. Miután lefürödtem és elkészültem a lefekvéshez, lekapcsoltam a villanyt a szobámban és megpróbáltam aludni. Akármennyire fáradt voltam, nem tudtam elaludni. Folyamatosan forgolódtam. Nem tudtam elaludni azért, mert Nashre gondoltam. Folyamatos emlékképek ugrottak be. Eszembe jutott az, ahogy megcsókolt, az ahogy rám néz. A csodás kék szemei, a humora.... Betegnek érzem magam attól, ha nem látom őt. Zavar ha mással beszél..... Rápillantottam az órámra: 3:34 volt. Már órák óta forgolódok. Zavarbaejtően sokat gondolok rá. És nem ez az első eset, hogy órákig róla álmodozok. Amikor deszkázni tanított és folyton a szemembe nézett és a kezemet fogta... Talán onnantól vagyok megőrülve. Ez alatt az este alatt jöttem rá, hogy mi az, amiért ennyire kötődök hozzá. Be kellett vallanom magamnak, hogy szeretem őt. És nem csak úgy szeretem, mint egy barátot. Szerelmes vagyok.