Felhők fölött (Nash Grier)

26.rész

       

Sziasztok! Első körben szeretném mindenkinek megköszönni, hogy olvassa a történetemet. Rengeteget jelent, hogy már majdnem 3500-an látták a firkálmányomat, amit próbálok a lehető legjobban megírni. Mivel igencsak közeledünk az első rész végéhez, így szeretnélek bevonni titeket is az utolsó részek megírásába. Ha valakinek van ötlete, hogy mit tudnék belerakni, akkor bátran írhattok. Mivel tervezek egy „második fejezetet" Nash és Lara történetéből, így építő kritikát is szívesen fogadok. Nem is húznám az időt tovább. Jó olvasást, és szépséges napot nektek J
Puszi: V.  

A csapnak támaszkodva figyeltem, ahogy ömlik a víz. Frissen jöttem ki a víz alól és a köntösömben álltam a tükör előtt. Ő egy seggfej.-nyugtáztam magamban az elmúlt óra eseményeit. Nem érdemel meg.-suttogtam a tükörképemnek. Megmostam a fogamat, felöltöztem és bementem a szobába. Nash az ágy végén ülve várt. Nem számítottam rá, reméltem, hogy nem jön haza. Undorral néztem rá, de megpróbáltam nem észrevenni őt. Lekapcsoltam a lámpát, magamra húztam a takarót és megpróbáltam elaludni.

-Hagy magyarázzam meg.-szólalt meg a sötétből Nash. A hangja remegett és rekedt volt.

-Nincs mit.

-Nem randizni voltunk. Vagyis neki annak tűnhetett, de nekem nem volt több egy baráti találkozónál.

-Persze...Nem akarok veled beszélni.-éreztem ahogy felállt az ágyról.

-Szeretlek.-mondta megtört hangon.

Felültem és felkapcsoltam a lámpát. Az ágy előtt állt és meredten a földet nézte. Látszott rajta, hogy megbánta.

-Akármennyire is szeretném, de nem tudom elhinni ezt. Tény, hogy a kapcsolatuk nem áll a csúcspontján, de azért ez sok volt. Nem szeretnélek látni egy időre. Már bánom, hogy mögéd álltam. Kíváncsi vagyok, hogy megcsókoltad volna-e őt.

-Azt hittem, bízol bennem. Sosem tennék ilyet.

-Eddig bíztam. Minden jel arra mutat, hogy ez az egész hanyatlik. Nekem sem kedvem, sem energiám most ezt megbeszélni. Menj el kérlek.

-Nem rázhatsz le. Nem teheted ezt.

-Ne játszd a hős szerelmest. Ne csinálj úgy, mintha a lovagom lennél. És legfőképpen ne csinálj jelenetet éjjel egykor. Menj innen légyszíves.

-Rendben.-mondta, és elkezdett összepakolni-Majd beszélünk.

-OK.-válaszoltam unottan és visszabújtam az ágyba.

Egy hét telt el azóta, hogy Nash lelépett. Most mondhatnám azt, hogy megőrülök a hiánya miatt, és nem bírom ki, hogy nincs velem, de nincs ilyenről szó. Teljesen nyugodtan pakolásztam a szobában, mert nemsokára mi is indulunk haza. Nem hatott meg a beszéde. Az sem érdekelt, hogy mit csinál. Néha rákukkantottam a telefonomra, hogy írt-e, de ez sem következett be. Időközben elindultunk haza.

Sok-sok órás repülőút után fáradtan cipeltem a bőröndömet a taxihoz,  ami végre az otthonunkhoz  vitt. Újabb másfélóra út után kiszálltam a kocsiból, és amikor megáldottam mindent, ami él és mozog, akkor észrevettem a házunk előtti járdán egy barnahajú fekete pacát.

-Nem lepsz meg.-vetettem oda nyugodtan neki, és elindultam a házba. Egyetlen dologra tudtam gondolni, ami az igaz szerelmem volt;mégpedig az ágyamra. Lényegében egy lajhár vagyok... Vajon a férjem az ágyam lesz?

-Beszélnünk kéne.

-Nem adod fel, ugye?

-Ha fordított helyzetben lennénk, én meghallgatnálak.-mondta, miközben felállt és elindult a házba. Én ekkor már a nappaliban voltam és próbáltam felrángatni a bőröndjeimet az emeletre.