Felhők fölött (Nash Grier)

7.rész

Otthon, a saját ágyamban ébredtem. Arra gondoltam, hogy vajon álmodtam-e az egészet, de beszéltem Nash-el ahogy felébredtem és elmondta, hogy ők hoztak haza, mert elaludtam náluk. Nem tudom hogy álljak ehhez a tegnapihoz. Pontosabban Hayeshez. Nasht egyértelműen zavarja az, hogy az öccse rámhajtott. Mondjuk.... Engem is zavarna szerintem, ha a legjobb barátom a testvéremmel randizgatna. Sőt, így is zavar, mert nem szeretném ha érezne irántam valamit. Lelkiismeret furdalásom van emiatt, hiszen nekem nem jelent semmit Hayes közeledése.
De térjünk vissza a "jelenhez". Mire hazaértem este volt. Anyukám gyermekkori barátnője és családja meglátogattak minket. Pontosabban nem meglátogattak, hanem egy időre ide is cuccoltak hozzánk. Úgy néz ki, hogy ők is kiköltöznek ide, Amerikába, de addig amíg nem találnak állandó lakhelyet, itt maradnak nálunk. A mi családi házunkban eddig összesen négyen voltunk és bőven elfértünk, mert igencsak tágas házikó a miénk. Igenám, de most csatlakoztak még négyen hozzánk. Hát, így már nem annyira tágas a kuckó. Nézzük a dolog jó oldalát: A látogatók elég nagy része fiú.(4/3) és ezen felül a jobb hír az,hogy kettő fiú olyan idős mint én. Szóval nyert ügyem van: Ikrek és helyesek is.

Jól jött ez a látogatás, mert legalább addig sem gondolok Nashre és Hayesre. Pár  szót ejtenék a két fiúról:Ádámról és Petiről. Mindketten barna hajúak és eszméletlen helyesek. A különbség kettőjük között külsőre annyi, hogy Petinek zöldebb a szeme ellentétben Ádámmal, akinek inkább barnába hajlik át.
Ha ez nem lenne elég, akkor ráadásul jó arcok is még emellé. Mivel rettenetesen fáradt voltam, hamar aludni mentem. Belegondoltam abba, hogy mostantól elég nagy szerepük van az ikreknek is az életemben és bízok abban, hogy ez jót jelent.

Nulla életkedvvel kászálódtam ki az ágyamból. Felöltöztem és kimentem a szobámból, ekkor futottam össze Ádámmal. Mormogott nekem egy "Jóreggelt" félét azon a rekedtes reggeli hangján egy mosoly kíséretében, és elindult a nappali felé. Én is arrafelé igyekeztem, mert reggel mennek a jó mesék és nem hagyhatok egyetlen részt sem a Spongyabobból még akkor sem, ha világvége van. Levágódtunk a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t.

- Mit nézünk?- kérdezte a tv-t bámulva.

- Csak a szokásos.- mondtam unott fejjel, mert még nem sikerült felébrednem. Lélekben még az ágyban voltam.

- Mizu a fiúügyekkel amúgy?- vetette fel a lehető legrandomabb témát így kora reggel Ádám.

- Vannak fiúk-néztem rá felhúzott szemöldökkel. Arra kíváncsi esetleg, hogy van-e a sulinkban fiú? Van, Nashék is valami olyan félék.- Ha hiszed, ha nem, vannak amcsiban is fiúk.

- És hogy állsz velük? Jársz valakivel?

- Ja... Izé. 11 fiúval járok.... Egy osztályba, Ezenkívül a legjobb haverom is fiú, és rajta kívül is elég sok fiú haverom van. Ennél több nem nagyon van. Kretén vagyok az ilyen dolgokban. Nem tudom mi lehet az oka.- ádítottam, és folytattam a Spongyabob nézését. Hmm.....Talán ez az egyik oka.
- És nálad mizu a csajokkal?-Nekem is kellett kérdeznem valamit azért. Sőt, ha őszinte vagyok, akkor talán még érdekelt is a válasz.

- Van kiszemelt.-nézett a szemembe és elővette a flörtölős arcát. Gondolom, hogy ilyen fejet vágnak a fiúk amikor terveznek valamit. Biztosra nem állíthatom, mert nem sok flörtölős fiúval sodort össze a sors rövidke életem alatt. De ezt egyértelmű jelnek vettem: valószínűleg rám gondolt. Ha ezt a gondolatmenetet követjük, akkor bizony szembesülnünk kell pár ténnyel. Vegyük sorra őket: 1.Én elígérkeztem Hayesnek egy randira és bizony nem sok kedvvel mennék el vele. 2.Nem semleges nekem ez az Ádám fiúcska,úgyhogy bizonyára zavarótényező lenne Hayes ebben a dologban. Tehát nem kell sok sütnivaló ahhoz,hogy kijelentsük azt,hogy igencsak nagy pácban vagyok. Juhé.