Felhők fölött (Nash Grier)

23. rész

Verőfényes napsütés, kukorékolás és miegymás. Erre kellett volna kelnem. Ehelyett esőt és kocsi dudát kaptam. Az eső önmagában jó, de a reggel többi része csöppet sem mondható jónak. Vagy a jóhoz hasonló dolognak.

Lustán nyitottam ki a szemeimet. Nash mellkasán feküdtem, aki még javában szuszogott. Egy pillanatig mosolyogva néztem, mert legalább ez jó dolog volt a többi szörnyűség mellett. Két perc papucskeresés után megpróbáltam magamat is megtalálni (sikertelen művelet volt). Miután nagyjából még két perc éber kóma után magamhoz tértem sikeresen kikászálódtam az ideiglenes szobámból. Villámgyorsan lefürödtem és magamra kaptam az első rongyot, ami a kezem ügyébe akadt. Megfogtam a kulcsaimat, és Nash egyik pulóverét és kimentem az ajtón. Megcsapott a kellemes eső illat, és boldogan indultam el a reggeli sétámra. Kertes házak között bandukoltam egyedül. Pontosabban én és a gondolataim. Sétálgattam és néztem ki a fejemből és az idő nagy részében a földet néztem, amikor egy lábbal találkoztam. Hebegtem egy bocsánatot és tovább álltam volna, ha a láb tulajdonosa nem fogta volna meg a kezemet és ölelt volna meg. Megszeppenve álltam ott, miközben a valaki szorongatott.

-Jó látni téged.-mondta rekedtes hangján Ákos és elengedett.

-Mit akarsz?- léptem egy lépéssel arrébb tőle, és automatikusan a másik irányba fordultam. Nem nem nem nem nem. Csak te ne.

Ákos lépett egyet és már előttem is volt.

-Reggeliztél már?- Kérdezte, miközben megfogta a kezemet és elkezdett ráncigálni valahova. Nem szeretem, ha ráncigálnak, főleg azt nem, ha nem tudom hova. Mikor látta, hogy mozdíthatatlan vagyok, akkor a kezei a derekamra vándoroltak....majd lejjebb. Undorodok ettől a sráctól.

-Engedj el. Reggeliztem, és menni szeretnék.- taszítottam el magamtól.

-Hova?- mire kimondta, már újra előttem volt és a kezemet szorította.

-Tök mindegy, nélküled valahova.-rántottam el a kezemet, és gyorsítottam a lépteimen.

-Csak beszélgetni akarok. Olyan régen láttalak.

-Helyes. Ennek így is kellett volna maradnia.-mondtam összeszorult torokkal.

-Ki az, aki veled volt tegnap?

-Ha nem tűnt volna fel, ő a barátom.-mosolyogtam rá és indultam tovább az utamra.

-Elég gázos a gyerek. Jobbat érdemelsz.-kacagott.

-Érdekes, mindig megkapom az exeimtől, hogy gáz a gyerek, de azért a csajok például tapadnak rá. Olyan rossz srác mégsem lehet.

-Szóval megcsalt?

-Nem. Ellenben veled. Na, bocsi dolgom van.... És zavarsz.- intettem neki egyet, majd a középső ujjamat is megmutattam és elfordultam tőle.

Ákos állt egy pillanatig mögöttem, majd a következő pillanatban már az arcát láttam vészesen közel az enyémhez. Léptem egy újabb lépést hátra, és gondolkozás nélkül a lehető legerősebben pofon vágtam.

-Mit csinált?-Hallottam Nash hangját a hátam mögött.

-Menjünk.-fogtam meg a kezét, és már indultam volna tovább, de ő csak mozdulatlanul állt.

-Azt kérdeztem mit csinált.-ismételte nyugodt hangon Nash, miközben Ákos szemébe nézett.-míg nem mondod el mit tett veled, addig nem megyek sehova.

-Nash. Menjünk.- a kezem remegett és eltört a mécses. Elengedtem Nash kezét és egyedül indultam haza. Nem akartam többet ott lenni, ahol eddig is erőszakkal tartottak. Pár méter után egy hatalmas puffanást hallottam és visszafordultam. Ákos a földön hevert, Nash pedig felette volt. Elborzadva és lefagyva néztem végig a jelenetet, ahogy a barátom istenesen elveri az exemet. Ledermedve álltam és néztem őket. Sosem láttam még ennyire kiborulva Nasht, pedig volt már rá példa, hogy elborult az agya. Az időérzékem eltűnt és sokkos állapotban gondolkozni sem tudtam. Nash anélkül szállt le Ákosról, hogy én rángattam le róla. Megfogta Ákost, felállította és elkezdett vele kiabálni.

-Kérj bocsánatot.-üvöltött a fülébe. Ákos szája vérzett és alig állt a lábán. Hebegett egy bocsánatot, Nash pedig elengedte őt.

-Remek, akkor indulhatunk.-nézett felém, majd újra vissza Ákosra.-Én szóltam, hogy ne gyere a közelébe.

Szótlanul sétáltunk haza. Egyikünk sem nézett a másikra A ház elé érve Nash leült a járdára. Megfogta a kezemet és magához húzott.

-Minden rendben?-kérdezte miközben a hajamat piszkálta.

-Nincs. Nincs semmi rendben Nash. Majdnem kinyírtad a gyereket.

-Azért attól elég messze voltam.

-Sosem láttalak ilyennek... Megijesztettél. Ez nem normális. Valóban nem kellett volna ezt csinálnia, de azért ez túlzás volt. Gyűlölöm őt, de nagyon sokat kapott.

-Nem akartam ezt. Sajnálom. De nem akarom, hogy bántsanak téged. Fontos vagy nekem, csak annyira ideges lettem.... Nem is tudtam, hogy mit csinálok.... Nem tudtam uralkodni magamon. Ne haragudj.

-És ha egyszer velem borul el az agyad így?- kérdeztem tőle azt, amin egész úton gondolkoztam. Nash tátott szájjal nézett rám.

-Téged....... Sosem..... Sosem tudnálak bántani.

-Eddig azt hittem mást sem.-álltam fel az öléből.

-Ugye te most nem félsz tőlem?

-Ezt most komolyan megkérdezted? Szerinted? Mi lesz akkor, ha máskor is bekattansz? Nekem ez így nem megy. Nem szeretem az agressziót. Mondom ezt úgy, hogy pofon vágtam őt.

-Téged próbáltalak megvédeni.

-Ezt el lehetett volna intézni egy egyszerű ungyüm-bünygümmel is. Nem kellett volna agyonverni a gyereket. Nem akarlak egyenlőre látni sem téged. Ez nem te voltál, Nash. Nem az a valaki voltál, akit szeretek.

-Mi lesz akkor így?-kérdezte megtörten Nash. A kapucnija a fején volt és az arcát a kezeibe temette. Az eső még mindig esett, ami illett a mi hangulatunkhoz.

-Szünetet kell tartanunk. Ez van most. És sokat jelent, hogy eljöttél idáig miattam, de jelenleg nem vagy beszámítható. Sajnálom.

-Remek. Akkor ennyi?

-Ennyi. Majd ha visszamentem Amerikába, akkor megbeszéljük. Addig mindketten szabadok vagyunk.

-Nem akarlak elhagyni.

-Kénytelen leszel. Nekem ez így nem pálya. Jelenleg teljesen más vagy, mint a legjobb barátom és a szerelmem.

-Még ma este visszautazok.-közölte Nash és bement a házba.

Mindketten összetörtünk. A járdán ülve sírtam, miközben ő összepakolt. Csak meg akart védeni, de ez így nem megoldás. Túllőtt a célon és nem volt helyes, amit tett.
Este Nash elköszönt tőlünk és elindult haza. Elegem volt mindenből és nem akartam egyedül tölteni az estét. Felvettem a kapcsolatot a régi itteni barátaimmal és a volt legjobb barátnőimmel. Velük tartottam a kapcsolatot telefonon, ezért megbeszéltünk estére egy csajos programot. Ineznél az egyik nagyon jó barátnőmnél találkoztunk. A barátaim elfelejtették megemlíteni, hogy a csajos este programja nem filmnézés és sminkelés lesz, hanem teljesen más. Tudniillik, Inez szülei elutaztak, drága régen látott barátnőm szerint pedig jó ötlet, ha csap egy hatalmas házibulit. Igencsak meglepődtem, amikor a házukhoz érve nem csönddel, hanem iszonyatosan hangos zenével találkoztam. Mivel nem sírással akartam tölteni az estémet, így titokban örültem ennek. Sosem buliztam még tehát itt volt az alkalom. A tömegből előkerestem Inezéket, akik már enyhén illuminált állapotban voltak. Megöleltek és váltottunk néhány szót. Tudtak arról, hogy nem a legjobb formámban vagyok ezért a kezembe nyomtak egy poharat. Gondolkodás nélkül felhajtottam és már abban a pillanatban a fejembe szállt az alkohol, ahogy letettem a poharat. A dolgok forogni kezdtek, a zene pedig elnyomódott. Eszembe sem jutott volna sírni, ehelyett táncolni mentünk a lányokkal. Szokatlan viselkedés tőlem, és mindig is elítéltem az alkoholt, mint kedélyjavítót, de most ez egyszer elengedtem magam.