Felhők fölött (Nash Grier)

22.rész

       

- Hát te mit keresel itt?- engedtem el őt nagyjából öt perc ölelés után. Elkábultan az arcát néztem. Rettenetesen szeretem. Lassan egy hete nem láttam azt a két csodálatos kék szemét, amiért teljesen odavagyok, és tudod mit? Hiányzott. Pedig csak egy hét volt.

- Otthon hagytál engem. – válaszolt mosolyogva. Kézen fogva bementünk a házba. Kellett hozzá pár perc, míg felfogtam, hogy valóban itt van és ő az. Ezalatt az idő alatt bemutatkozott mindenkinek és a nappaliban leültünk egy kanapéra. Mire feleszméltem már a rokonaim is körülöttünk ültek és kérdésekkel bombáztak.

-Szóval.... Hogy ismerkedtetek meg?- kérdezte Eszter néni. Nyelvi nehézségekbe ütköztünk volna, ha a nem tudna a fél család jól angolul. De tudnak, tehát így nem volt probléma ezzel.

- Osztálytársak vagyunk, és először legjobb barátok voltunk, aztán mindketten többet kezdtünk érezni. Elhívtam randizni őt, és  jelenleg őt szeretem a világon a legjobban. Ezért utaztam át érte a fél világot.-mondta Nash, miközben a kezemet szorította. Ez a beszélgetés nem kellemetlen része volt. Itt már éreztem, hogy elő fog kerülni a gyerekkori képeimmel a fényképes albumom.

-Annyira édesek vagytok. Mennyi ideje vagytok együtt?  - kérdezte Pista bácsi, miközben a szekrény legmélyét pakolta ki. Itt már éreztem, hogy közeleg a vég. Mocorogtam Nash mellett, és azért imádkoztam, hogy ne a „Laura cikis sztorijai" rész következzen. Viszont én sem a szerencsémről vagyok híres, ezért néhány pillanattal később Pistabá' egy hatalmas albummal a kezében foglalt helyet a kanapén, és büszkén kinyitotta azt.

- Nemsokára négy hónaposak vagyunk.-felelte Nash.

- Csodás. Akkor elég komoly a dolog ahhoz, hogy lásd Laurát máshogy. - Kacsintott Nashre Pistabá' és odanyújtotta neki az albumot.

Nash arca megváltozott. Eddig erőltetett mosoly volt az arcán, ám most a gödröcskéi kirajzolódtak és szívből mosolygott. Szeme hol az albumot, hol az én arcomat nézte. Miután ezzel végzett a húgomra nézett. Azt tudni kell rólunk a testvéremmel, hogy ő pontosan úgy néz ki, mint én kiskoromban. Csak más a hajszíne, de amúgy ő egy  kicsi én.

-Gyönyörű voltál.-mondta Nash, és egy puszit adott az arcomra.

-Most nem vagyok az?- tettem fel a kérdést, amire jómagam is tudom a választ. Persze, hogy most is az vagyok.
Amióta együtt vagyunk Nash és én, azóta sokat nőtt az önbecsülésem. Minden pillanatban érezteti velem, hogy fontos vagyok neki, és hogy én vagyok neki a világmindenség. Meg azért mégiscsak egy sztárról beszélünk,aki értem van oda. 

-De, most még gyönyörűbb vagy.- közölte nemes egyszerűséggel, és visszabújt az albumba, hogy tovább nézegesse a jobbnál-jobb gyermekkori képeimet.

Már sötétedni kezdett kint, amikor a család végzett a nosztalgiázással. Valaki kopogott az ajtón és Pistabá' kinyitotta.Nash és én az asztalt terítettük a vacsorához, amikor az a valaki belépett a konyhába.

-Szia Lara.-szólalt meg egy ismerős hang a hátam mögött. Nem lehet igaz. Lassan fordultam meg, és bizony a hang tulajdonosa nem csak a fejemben volt, hanem tényleg a hátam mögül szólalt meg.

-Szia Ákos.  Hát te mit keresel itt?- válaszoltam vissza a régi (nagyon régi) volt barátomnak. Ő volt anno az első barátom (pasim, ha így jobban tetszik) és meglepődtem, hogy látom őt. Amióta kiköltöztem Amerikába, azóta nem láttam őt. És ez jó is volt így.

-Hallottam, hogy hazajöttél. Gondoltam meglátogatlak. Jól nézel ki amúgy.- lépett közelebb az előbb említett fiú kezében egy rózsával. Nash nem tudta mire vélni a jelenetet. Mivel az egész beszélgetés az anyanyelvünkön zajlódott, így mégjobban elveszett volt. Lerakta a kezében lévő tányért, és Ákos felé lépett. Biccentett egyet felé, és a kezét nyújtotta. Szerintem azt hihette, hogy Ákos is egy rokon.

-Ő kicsoda?- kérdezte Nash miközben  méregette őt.

-A volt barátom.

-Ó valóban?-Nash arcán ezúttal ördögi mosoly jelent meg, és megszorította Ákos kezét. Annyira, hogy be is vörösödött szerencsétlen gyerek pici kis kacsója....  Helyes

-Nash Grier, Lara barátja vagyok.-mutatkozott be hősünk, és mélyen a szemébe nézett az ekkor már liluló srácnak.

-Nem is tudtam, hogy van barátod. Pedig bíztam abban, hogy egy vacsorára a vendégem vagy.- vett egy mély levegőt, és még mindig magyarul hozzám beszélt Ákos.

-Nem tudom, van egy olyan sanda gyanúm, hogy ennek az ötletnek nem lenne valami nagy támogatója Mr.Grier.-Nash felé néztem és én is az anyanyelvemen beszéltem egyenlőre.

-Nem tudom mi a francról van szó, mert nem értek egy szót sem. De ha egy lépéssel közelebb mész hozzá, akkor elmondhatom majd otthon a haveroknak, hogy Magyarországon törtem le egy srác kezét, és hozzávarrtam a homlokához. Nem biztos, hogy te ennek fogsz örülni, de én örömmel fogom csinálni.- mondta Nash mosolyogva, és nemhogy Ákos, de én is félni kezdtem tőle.