Felhők fölött (Nash Grier)

12.rész

Elza, Tifi és én a fiúk után indultunk.

- Mióta ismered a csajt? - pedzegette Cameron a témát.

- Kb két napja.... Talán.

- És első látásra szerelem volt. Tudod BUMMM - mondta Elza, amint utolértük őket. - Azért ez hangeffekt volt.

- És mi lesz most? Van egy egyesed. Túléled haver?- fogta meg Tifi a vállát.

- Bukott a dicséretes ötösöm. Na BUMM. -kacsintott Nash Elzára. Ez a hangeffektes dolog nálunk ilyen belsős poén - Ezenkívül minden oké. Nem vagyok szerelmes, pontosan elég volt annyira a csaj, hogy eljöjjön velem a tripla vagy mi a fene randira. Nem terveztem vele többet.

- De tegnap lent puszilgattad, még a randi megbeszélése előtt is, aztan az előbb még fontos is volt... Mi is van akkor?- szóltam bele én is.

- Igen - mondta, és bement a fiú öltözőbe átöltözni tesire.
-Ez nem válasz! Mi igen? - kiabáltam a tesi öltöző felé, de nem kaptam választ.
Hát... Ha eddig gondom volt azzal, hogy nem értem a dolgokat amik Nash körül történnek, akkor most még nagyobb gondban vagyok.

Nash és én megbeszéltük, hogy elmegyünk ma egy kávézóba beszélgetni. Ez egy jó alkalom arra, hogy kicsit összespanoljunk, mert mostanában elég sokat veszekszünk. Plusz hátha sikerülne megértenem őt.

Ma rövidített órák voltak, ezért hamarabb elmehettünk a suliból. Fogtuk a cuccainkat és megindultunk a kávézó felé. Egyszer csak egy barna hajú, kb korunkbeli lány futott elénk. Megállt, és Nasht nézte valami rettenetesen félelmetes tekintettel nagyjából tíz másodpercig, eztkövetően amikor megbizonyosodott arról, hogy valóban ő az elkezdett sikítani. 

- Jézusom! Nash Grier. Úristen. Sziaaaa. Hatalmas rajongód vagyok - a csaj teljesen bepörgött, de hősünk jól kezelte a helyzetet. Nyugodtan elmosolyodott és megszólalt:

- Örülök, hogy találkozunk- mondta, ám a csaj ekkor már a nyakában lógott, és a telefonját próbálta elővenni a zsebéből, anélkül, hogy elengedné őt. Mikor megküzdött a lehetetlennel, és előbányászta a telefont, lőtt egy szelfit és csillogó szemekkel bámult Nashre. Ekkor következett egy kis bájcsevej kettőjük között, én pedig csak álltam ott mellettük és a kirakatokat néztem az utcán. Roppant kellemetlen helyzet volt. Számomra mindenképp, mert ezelőtt nem volt dolgom hasonlóval. Élőben nem láttam még 'fanrohamot'. Az ember mindig tanul. Tudom Nashről, hogy ő imádja az ilyen helyzeteket, mivel ilyenkor a rajongók istenként kezelik őt. Ugyan, melyik fiú ne imádná az ilyet? Itt ugrál egy csaj teljes eksztázisban előttük.

-Ti együtt vagytok?- biccentett a lány felém felém. Felkaptam erre a fejemet és Nash ördögi mosolyát láttam válaszként. Engem nézett.

- Igen, ő a barátnőm -közölte úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, és mintha már 20 éve házasok lennénk három gyerekkel. Kikerekedett szemekkel néztem rá. Az arcomra kiült a "Miafenétmondtál?" nézésem. Mikor éppen mondani akartam volna, hogy "persze, ő a barátom. A legjobb barátom.", akkor Nash odaszökkent hozzám és átkarolt. Titkon reméltem, hogy ő is elsüt egy ilyesfajta poént, de nem....Nem ez történt.

A csaj gratulált, aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt mosolyogva.

- Tehát együtt vagyunk... Mesélnél erről? Nekem ez baromira új-vontam kérdőre állítólagos „barátomat"

- Mit szeretnél tudni?

- Nem tudom... Nekem ez az egész új. Mert én tudod, Ádámmal vagyok együtt- vázoltam fel a helyzetet neki.

- Nem sokáig. Nem illetek össze.

- Mert veled összeillek?

- Ja - immár másodszor közölte velem a tényeket, és elindult éreztetve velem azt, hogy nem kíván többet erről a témáról beszélni. Bezzeg én; én tudtam volna erről még beszélgetni. Tudom, hogy őt ez nem érdekli, de én együtt vagyok Ádámmal, amit ő nem vesz komolyan.

Másnap reggel a suliban szokásom szerint a szekrényemnél pakoltam. Hirtelen valaki megkopogtatta a vállamat. Mosolyogva hátrafordultam és Ádámmal találtam szembe magam.

- Nem akarod esetleg megmagyarázni ezt?-mutatott valamire a telefonján. Kivettem a kezéből és elkezdtem olvasni. Szomorúan konstatáltam, hogy egy újságcikket dugott az orrom alá. Ez még nem is lenne baj, de arról szól, hogy Nashnek új barátnője van. Mégpedig én...

- Khöm... Hát...- vettem elő én is a telefonomat és már Nasht hívtam volna, hogy segítsen, de szerencsére éppen ekkor jelent meg a folyosó végén.

- Sziasztok - ölelt meg a szokásosnál is több ideig. Ádám nem nézte túl boldogan a történeteket.

- Szóval? -állt keresztbe tett kézzel előttünk.

- Nash.... Mondd el neki mi történt.

- Lara és én együtt vagyunk. Tegnap szerelmet vallott, aztán nem hagyhattam faképnél.

- Nem, nem ez történt- kezdtem bepánikolni. - Az igazat mondd.

- Oké. Szóval azt mondtam egy rajongónak, hogy együtt vagyunk. És? Zavar?

Ádám feje vörös lett. Eddig sem volt titok az, hogy mindketten gyűlölik egymást, de próbáltam nem foglalkozni ezzel. Viszont most kezdődnek az újabb problémák kettőjük között és tartok attól, hogy ebből verekedés lesz.

- Szerinted nem zavar? Ő az én barátnőm. Nem a tiéd -lökte meg Nasht Ádám. Ah.... Kezdődik.

- Ádám. Ne. Állj le. Most! - jobbnak láttam azt, ha még csírájában elfolytom.

- Téged tényleg nem érdekel ez?- pufogott ezúttal nekem.

- De zavar. De majd megoldjuk valahogy. Nem tudok ezzel az egésszel mit kezdeni. Majd lesz valahogy. Minden rendben lesz. Nyugodj meg.

- Én tudok erre egy megoldást. Majd én megoldom. Végeztünk. Szia!- felkapta a táskáját, kivette a telefonját a kezemből és elviharzott. A szekrényem előtt álltam megdöbbenve. Számítottam arra, hogy nem fogja ezt jól viselni. De én igazából nem vettem ezt a dolgot komolyan. Nem gondoltam arra, hogy csak úgy faképnél hagy Ádám. Igaza van, végül is én is ezt tettem volna.
Becsaptam a szekrényajtót és elindultam egy csap felé a folyosón. Megmostam az arcomat. Nem érintett ez a dolog valami jól engem. Egy hülyeség miatt dobott ki. Egy olyan dolog miatt, aminek semmi valóságalapja nincs. Leginkább ez bántott az egészben.  

- Ne haragudj...- nézett rám bűnbánóan Nash.

- Semmi baj. - próbáltam nyugodt maradni, de igazából közel álltam a síráshoz. Nash odajött hozzám és megölelt.

- Minden rendben lesz. Én csesztem el. Helyrehozom, ha neked ez fontos- suttogta a fülembe és közben a hátamat simogatta. Ekkor tört el a mécses és elkezdtem sírni. Ott álltunk az iskola egy eldugottabb részénél ketten, összeölelkezve. Két legjobb barát. Vagy valami olyasmi.

Kis idő múlva kezdtem megnyugodni. Megtöröltem a szememet,felkaptam a hátamra a táskámat és a szemébe néztem.

- Ígérd meg.

- Esküszöm.

- Ajánlom. És nem sírtam csak allergiás vagyok, jó? –vettem elő egy zsepit a táskámból, és megtöröltem vele a szememet.

- Persze. Én is érzem, hogy kezd kijönni a macska allergiám -röhögött, és odajött hozzám letörölni a szemfestékemet, ami igencsak elkenődött az '' allergiám " miatt.

- Szeretlek -nyomott egy puszit a homlokomra, és elindultunk a nap első órája felé.