Felhők fölött (Nash Grier)

6.rész

Csalódott voltam. És sértett. Sőt, leginkább sértett. Mi az, hogy nem mondta el ezt nekem? Azt hittem, hogy vagyunk ennyire jóban.... De úgy látszik mégsem. És tényleg ez az, ami rosszul esett. Nem az, hogy alakul köztük valami. Bár Nash jobbat érdemel nála. Sokkal jobbat. Az első adandó alkalommal meg fogja csalni őt Vanessza. És tudod kinek fog ez a legjobban fájni? Nekem.

Hatalmas csörömpölésre keltem, sikerült levernem az ébresztőórámat. Nagyon nehéz volt kinyitnom a szemeimet, mert hatalmasra voltak duzzadva. Este mielőtt aludni mentem még kérdőre vontam Nasht a képpel kapcsolatban. Nem vártam meg a válaszát, mert fontosabb dolgom is volt..... Például jó legjobb barátnak lenni és megdicsérni az anyukáját Vanesszának, hogy milyen szép kis kölköt sikerült összehoznia. Kettőnk közül miért csak nekem van eszem? Épp eszű ember nem csókolózik egy ilyen egyeddel. Lényeg a lényeg, hogy valakinek sikerült a lelkembe taposnia.
De térjünk vissza a reggelemhez. A leesett ébresztőórámat arrébb rúgtam, majd belenéztem a tükörbe. Bár ne tettem volna.... Maradjunk annyiban, hogy a szőkésbarna hajam egy kevésbé minőségi fajta fészeknek nézett ki, a szempillaspirálom pedig (amit elfelejtettem lemosni) az arcomon éktelenkedett. Úgy néztem ki, mint egy panda egy fészekkel a fején. Elkezdtem rendbe szedni magam, majd eszembe jutott, hogy szombat van: ilyenkor rendszerint Nash át szokott hozzám jönni. Elviselhető kinézetet varázsoltam magamnak, majd lementem a konyhába. A szüleim nem voltak itthon, de maradt még tegnapról az apukám-féle pacalból, úgyhogy nekiálltam azt megmelegíteni. Ekkor csöngettek. Vettem egy mély levegőt, majd hangosan közöltem a következőt

- Nem vagyunk itthon.- ugyanis sejtettem,hogy Nash áll az ajtó előtt.

- Gondolom.-mondta Nash, majd eszeveszettül nyomkodni kezdte a csengőt. Megint igazam volt... Egy kicseszett jós vagyok.
Kivettem a pacalomat a mikróból, és az ajtóhoz mentem, és kinyitottam neki.

- Ne haragudj. És legfőképpen ne cseszd rám az ajtót. - sziszegett fel, amikor ráhúztam a lábára az ajtót, azzal a szándékkal, hogy itt lezárom a beszélgetést- Beszélnünk kell- nézett rám kiskutyaszemekkel. Elengedtem az ajtót és visszamentem a konyhába. Egy árva szót nem szóltam hozzá. Vártam, hogy mikor kezdi el magyarázni a dolgot, viszont ő ehelyett inkább nyelmesen helyet foglalt a kanapénkon, és bekapcsolta a tévét. Egy pár percet váltogatott a csatornák között, és amikor megunta ezt, felém fordulva belekezdett:

- Azért nem mondtam, mert nem jelentett ez a csók nekem semmit.-adott választ a tegnapesti levelemre és megvakarta a fejét. Láttam rajta, hogy kínosnak érzi a helyzetet.

- Valóban?-álltam keresztbe tett kezekkel, és felvettem a durcizó-pózt.

- Igen.... Egy teljesen más embert szeretek-mosolygott és felállt a kanapénkról, majd megindult felém- Egy csodaszép tündért-folytatta,majd rettentően közel hajolt hozzám. Lebénulva álltam előtte, minden porcikám remegett, miközben ő közeledett felém. Behunytam a szememet és rettentően közel éreztem a leheletét. Tényleg azt hittem, hogy meg fog csókolni, ám ekkor elröhögte magát. A szemeim kipattantak és még mindig álltam egy helyben, mint egy egy fadarab. Ő már szinte a könnyeit törölgette, én pedig miután felocsúdtam a sokkból, elkezdtem ordibálni vele.

-EZ MÉGIS MI A FENE VOLT GRIER? VICCESNEK ÉRZED MAGAD? TAKARODJ KI A HÁZAMBÓL.- Nash megállt, ránézett és lefagyott. Elkezdett vörösödni.

- Én....Bocsánat....Csak oldani akartam a feszültséget.- dadogott.

- Huh... Látnád a fejedet....

- Jó oké, ezt visszakaptam. Ne haragudj a tegnapiért.-kezdte a magyarázkodását előröl. A vége az lett, hogy kibékültünk. A napot együtt töltöttük filmeztünk, meg hasonlók.

Másnap én mentem át hozzájuk. Amint beléptünk Hayes jelent meg és csatlakozott hozzánk. Nash félreállt telefonálni Vanesszával. Nem hallgatóztam, de hallani lehetett, hogy egy újabb randit zsíroz le éppen Vanika. Hayes mellettem ült, és engem nézett. Vett egy nagy levegőt Hayes, majd belekezdett.

-Laura, lenne esetleg kedved eljönni velem valamikor vacsorázni?- vigyorgott rám. Ugyan nem láttam magam kívülről, de tudtam, hogy eszméletlenül gázul nézhettem ki: Műmosollyal az arcomon a ruhám alját gyűrögettem. Őszintén nem jött be nekem Hayes. Valahogy nem tudtam rá barátnál többként tekinteni, de mégis úgy éreztem, hogy ezt a meghívást el kell fogadnom.
Úgyhogy erőt vettem magamon és válaszoltam neki:

- Aha, persze.- Nagyon nem jó ötlet Laura... Képzeletben megpofoztam magam.

- Szuper. Akkor mondjuk ma este? Esetleg hét közben? Mikor érsz rá?-Teljesen bepörgött.....

- Legyen Hétfő este.- tudtam le a dolgot. Ekkor lépett be a szobába Nash. Leült közénk.

- Mi legyen hétfőn?- vont kérdőre. Képzeletben újra pofon csaptam magam.

- Vacsorázni megyünk.- mondtam, majd újabb kamumosolyt varázsoltam elő a kamumosoly-puttonyomból. Nash szeme hirtelen a babakékből sötét kék lett. Sőt, már-már fekete volt és villámokat szórt. Ránézett az öccsére (aki nem sokkal fiatalabb nála, nálam meg idősebb még ő is.) amolyan mostmeghalszésjobbhafutsz- nézéssel. Hayes vette a célzást és illendően elköszönt, majd kivonult a szobából az izmosabb és a magasabb testvére elől.

- Te most szívatsz?- fordult hozzám, és fekete szemeivel az én szemeimbe meredt.

- Miért, neked lehet? Nekem nem? Mi a bajod?- kezdtem mérges lenni. Miért kell beleszólnia mindenbe? Semmi köze nincs hozzá. Ahogy igazából nekem sincs az ő románcához Vanesszával.

- Mi az hogy nekem lehet? Vanesszára gondolsz? Ő nem a testvéred!- Hálát adok mindennek, ami szent, hogy nem a testvérem.

- A kettő hogy a búsba kapcsolódik össze?

- Tudod mit? Hagyjuk.- fújta ki dühösen a levegőt. Egy ideig ott ültem, és őt figyeltem. Lassacskán kezdett lenyugodni, mert nemsokára újra visszatért a csodaszép világoskék szemszíne.

- Ne haragudj....- motyogta maga elé. Rájöttem, hogy az utóbbi pár napban csak veszekszünk. Erőt vettem magamon, és a karját felemelve odabújtam hozzá. Közelebb húzott magához, így egymáshoz bújva Isten tudja mennyi ideig ültünk a sötétben ketten, egymás karjaiban.