Felhők fölött (Nash Grier)

30.rész

Üdvözlet mindenkinek! :3
Elérkeztünk a Felhők fölött végéhez. Köszönöm mindenkinek , aki velem tartott a történetben. Jövőhéten publikálni fogom a történet második részét, a Felhők között-et. Örülnék neki, ha ott is velem tartana az, akinek tetszett Lara és Nash története. Köszönöm a támogatást és a csillagokat is. Ti vagytok a legjobbak!
Puszi: Vivv.

Nagyjából két óra kellett ahhoz, hogy csillapodjon az eső és mi ki tudjunk vonulni a menedékünkből. Három törött esernyővel, egy felismerhetetlenségig sáros kutyával és egy a kutyához hasonló fiúval indultunk neki a haza vezető útnak. Én igencsak megbántam, hogy az új, nem vízálló szempillaspirálomat ma avattam fel, mert a sárkutya és sársrác mellett pandaként bandukoltam az erdőben. Mivel a térerő itt nem divat, így még egy órácskát rászántunk arra, hogy megleljük a sárga utacskát, ami kivezet minket innen, de a kis ravasz nagyon elbújt, úgyhogy a nagy keresés közben a biztonság kedvéért újra elkezdett esni az eső, tehát az eddigieknél is vizesebben keresgéltünk. Már a szemem előtt láttam az anyukámtól kapott hívások és szöveges üzenetek hadát, amik egytől egyig arról szólnak, hogy hova a kénköves szénsavas vízbe tűntem el egész napra. Nagy küszködések és imádkozások árán végre kijutottunk a varázserdőből. Kiérve megpusziltuk a járdát és a telefont, ami elkezdett pittyogni a nem fogadott hívások miatt.
Felhívtam anyát és közöltem vele az örömhírt, hogy mégse haltunk meg, sőt az eső sem mosott el minket annyira. Nash rendíthetetlenül kijelentette, hogy ott alszok nála, így ki vagyok én, hogy ellene álljak, szóval drága szülőanyám engedélye kikérése után feléjük vettük az irányt. Végig szakadó esőben sétáltunk haza. Csöppet sem voltunk bolondnak nézve, ahogy ott sétáltunk három darab esernyővel, amiről rajtunk kívül senki nem tudta, hogy totál rossz. Az emberek az esernyő alatt gúnyosan mosolyogtak, mi pedig emelt fővel sétáltunk, mert legalább így a sár nagy része lejött rólunk. Még én sajnáltam a végére az esernyő alatt sétáló embereket, mert nem tudják milyen király dolog egy ilyen kaland után egy kiadós tüdőgyulladás.

Az ajtó előtt állva a lehető legkomolyabb arccal kő-papír-ollóztunk a fürdőszobáért.

- Papír -üvöltötte Nash.

- Olló – kiabáltam, és büszkén mosolyogva kinyitottam az ajtót és elindultam a fürdő felé. Felkaptam a törölközőmet és elindultam a csakratisztításra. Remegve nyitottam meg a forró vizet. A jól eső melegtől libabőrös lettem. A fürdés mellé beépítettem egy gyors hajmosást is. Már kezdtem magamon érezni a betegség első jeleit, ezért egy kicsit még a forró víz alatt maradtam. Tusolás közben mindig teljesen kikapcsolok, így semmit nem veszek észre, abból, ami körülöttem történik. Kiléptem a tusolóból és megfordultam a törölközőmért. Állva hordtam ki egy teljes szívrohamot. Mögöttem teljesen lefagyva és meredten bámulva engem Hayes állt a törölközőmmel a kezében. Egy lépést közelebb lépett hozzám, miközben nem vette le rólam a szemét. Az ajkát harapva megállt teljesen közel az arcomhoz és a kezembe adta a törölközőt. Rákvörösen és szégyenemben teljesen kővé dermedve álltam előtte anyaszült meztelenül. Vajon mióta állt itt? Miért? Ezt nem tehette volna meg.Már ekkor lebénultam a gondolattól, hogy mi lesz ha valaki félre fogja érteni a szituációt. Valljuk be, hogy ezt azért nem lesz egyszerű nem félreérteni.

A fürdő előtt fütyörészés hallatszódott. Az z ajtó gondosan be volt csukva Hayes által.

- Kicsiiiiiiiim – dalolta Nash- ott akarsz megöregedni? Itt állok teljesen sárosan. Én is jönnék fürödni.

- Sietek - motyogtam, miközben Hayes szemébe néztem. Ördögien elmosolyodott és az ajtóhoz lépett. Tudtam, hogy ebből hatalmas félreértés, és utána vérontás lesz. Teljesen meztelenül állok a fürdőben Hayessel. Ebből semmi jó nem fog kisülni.

- Lara, minden rendben? – kérdezte Nash. Hayes lazán kinyitotta az ajtót, kisétált és megállt a fürdő előtt.

Nash tátott szájjal nézett hol rám, hol rá. Hayes villantott egy félmosolyt és elsétált.

- Nem rossz fogás tesó. – közölte Hayes és rákacsintott testvérére. Látszódott Nashen, hogy elpattant valami benne. Vett egy mély levegőt és nyugodtságot tettetve felém fordulva kérdezett:

- Hozzádnyúlt?

- Nem. – válaszoltam remegő hangon. Nash bólintott és odalépett az öccse mellé. Rámosolygott és átkarolta a vállát. A következő pillanatban Hayes az ágyékát szorongatva a földön átkozódott, Nash pedig mérgesen csapta be maga mögött az ajtót.

- Veled még majd beszédem van. – kiabált Nash a fürdő ajtó mögött.

A vér megfagyott bennem és zokogva mentem be a szobájába.