Kapocs

5K 306 48
                                    


A.

Összepréselem a szám és nem válaszolok. Nézem Marinette-et, a hatalmas kék szemét, ami most rémülten csillog. Nem tudom megnyugtatni, hogy minden rendben lesz. Én sem hiszek benne igazán.

- Változz át! – kérlelem suttogva. – Sikerülni fog! Le tudod győzni!

Marinette nem néz a szemembe. Feláll, bár a lábai kicsit megroggyannak. Aztán Halálfej gonoszul vigyorgó arcába néz és elkiáltja magát:

- Tikki, változtass át!

Egy csillanó villanás múlva pedig ott áll. Katica. Álarcban, pöttyös ruhájában. Maga volt az erő, az eltökéltség. Tágra nyílt szemmel bámulom. Olyan nehéz elhinnem, hogy Marinette, akivel az előbb még olyan meghitten beszélgettem, most vad, nyers erővel töltött Katicabogár.

Előkapja a jojóját és Halálfej felé perdíti. Az nem számít a támadásra és elesik. De a következő pillanatban már neki is esik a lánynak. A fülbevalója után nyúl de, Katica egy oldalrúgással nyit, amivel telibe kapja Halálfej arcát, aki így eltántorodik Katica közeléből. Hirtelen megjelenik az arca előtt egy lila pillangó alakú sziluett.

- Gyertek! – kiáltja elnyújtva. Rémület villan át Katica arcán, amint megérti, hogy kiknek szólt. Újra meglendíti a jojóját.

- Hé, Cicám! – kiált oda nekem és ettől a megszólítástól mosolyognom kell.

- Mond, Hercegnő!

- Mi lenne, ha nem csak ücsörögnél ott, hanem talán segítenél is?

Miközben ezt mondja, elugrik Halálfej felé lendülő keze elől. Eszembe jut az erőm. Kockázatos, mert akkor alig marad öt percem, és visszaváltozom. De ki kell innen valahogy szabadulnom, segítenem kell Katicának. És, hát már tudom, ki van a maszkja alatt, miért ne lássa meg ő is, ki vagyok én valójában?

Inkább lezárom a gondolatot. Nem gondolkozom. Csak nagy nehezen felemelem a jobb kezem is beleharsogom a levegőbe:

- Macskajaj!

Érzem, amint felforrósodik a levegő az ujjaim között és egy pillanatig a feketén pattogó szikrákat figyelem. Meghallom Katica kiáltását, és tenyeremet a láncomra tapasztom. Azonnal elporlad, és nem marad más belőle csak rozsda. Talpra kecmergek és körözök a csuklómmal, ami fájdalmasan ropog. Katica mellettem terem.

- Csaljuk ki innen!

Bólintok és követem futó alakját. Borzasztóan nehezen mozgok, minden tagom fáj és érzem, hogy újra vérezni kezd az arcom. Lihegve talpalok utána, Halálfej a nyomomban. Próbálok gyors lenni, de nem megy. Gyengülök, és amikor meghallom, hogy kettőt csippan a gyűrűm, átfut rajtam a hideg. Talizmánomra pillantok, ahol villogva alszik ki az első karom. Még négy maradt.

Aztán hirtelen kiérünk a sötét folyosóról és a saját lakásomban találom magam! Megborzongok, amikor elfutok a szobám előtt. Eszembe jut valami és hirtelen irányt változtatva befordulok az ajtón. Katica a válla felett rám pillant, de én csak intek neki, hogy menjen. Értetlenül néz, de aztán bólint és rohan tovább. Még látom, amint kiveti magát a nappali nyitott ablakán és eltűnik a városban, Halálfejjel a nyomában, aki úgy tűnik, inkább őt akarja, mint egem. A táskámhoz sietek, és közben újra csipog a gyűrűm. Három. Meglepődve nézem, hogy a sajtok kigurulva hevernek a padlón. De most nincs idő csodálkozásra. Sietve felkapok egyet, amikor sziréna hangja üti meg a fülem és Katica után futok. A botom nélkül viszont nem tudom őt a házak tetejére, sem sehova máshova olyan gyorsan követni és dühösen csikorgatom a fogam. Lerohanok a lépcsőn és a fejemet forgatva próbálom megtalálni a lányt. Összerezzenek: a talizmánom ismét csipog. Kettő. Katicát még mindig nem látom és nem sok értelmét látom annak, hogy fel-alá rohangásszak, őt keresve. A homlokomat masszírozva gondolkodom, aztán eszembe jut: Amikor elhurcoltak, Marinette-tel beszéltem, tehát, amikor kiesett a kezemből a botom, biztosan eltette. Azt pedig tudtam, hogy hol lakik, már csak oda kéne jutnom valahogy. Futásnak eredek, és miközben letörlöm arcomról a vért, meghallom az újabb csippanást. Egy percem maradt. A következő sarkon befordulok és feltűnik előttem Marinette apukájának péksége. Kopogás nélkül esem be az ajtón és azonnal a lány szobája felé veszem az irányt. Nesztelenül futok fel a lépcsőn, nehogy a híreket néző szülők észre vegyenek.

Miraculous szösszenetekWhere stories live. Discover now