Miraculous szösszenetek

Zajos reggel

M.

Csengő hangjára ébredek. Mi a szar? Oldalra fordulok, és a lábam beleütközik valamibe, amit tompa nyögés követ.

- Miért rugdosol? – nyöszörgi Adrien mellettem.

- Ne haragudj! – kapom a kezem a szám elé és felé fordulok.

- Hogy aludtál?

- Eddig nagyon jól – sóhajtja és visszahanyatlik a párnára. – Ki akar megölni minket? – célozgat a csengőn lógó személyre.

Tanácstalanul vállat vonok és kikászálódom az ágyból. Az ablakhoz érve lenézek.

- Úristen! – gyorsan a falhoz lapulok. Adrien szeme kipattan és rám mered.

- Ki az?

- Nathalie – mondom ki.

Az arca egy másodperc alatt fehéredik le és kétségbeesve néz rám.

- Mit csináljunk?

- Öhh... - próbálom törni a fejem. – Lógj meg a tetőn keresztül. Fekete Macskaként.

Húzza a száját.

- Nem túl feltűnő? Fényes nappal?

- Ne izgulj, az emberek ritkán néznek felfelé – legyintek. Figyelem, amint átváltozik és kisurran az erkély ajtón.

Gyorsan rendet pakolok, bevetem az ágyat és magamra kapom a ruháimat. A lépcsőhöz érve lelassítom a lépteimet. Anya épp akkor nyit ajtót, amikor leérek.

Nathalie ott állt az ajtóban, szokásos kontyával és kifejezéstelen arcával.

- Segíthetek? – kérdezi anyu kedvesen.

- Adrient keresem. Nincs itt véletlenül?

Anya zavartan kacag.

- Itt? Arról tudnék!

Mellé sompolygok és a lehető legártatlanabb mosollyal az arcomon kérdezem:

- Mi folyik itt anya?

- Oh, ez a hölgy Adrien után érdeklődött, de mondtam neki, hogy nálunk hiába keresi.

Nathalie-re pillantok és egyenesen a szemébe nézve így szólok:

- Tényleg, jó lenne, ha megtalálnák. Amit tegnap mondott neki Mr. Agreste, nem csodálom, hogy nyoma veszett. Én sem beszéltem vele az óta. – Lebiggyesztem a szám.

- Miről beszélsz? Mit mondott neki Mr. Agreste? – értetlenkedik anya és örülök, mert pont ezt akartam elérni.

- Elmondja ön? Vagy tegyem meg én? – nézek a nőre, aki vékony réssé szorítja száját és szemében felvillan a düh. Vállat vonok.

- Oké, akkor én. Tegnap Adrien be akart mutatni az apjának, de ő azt mondta, nem lehetünk együtt, mert Adriennek nincs ideje barátnőre, főleg rám nem. Ja és utána még mondta neki, hogy őt senki nem szereti.

Anya pár pillanatig döbbenten hallgat, aztán kínosan elmosolyodik.

- Kicsim, nem értettél félre valamit? Nagyon kétlem, hogy Mr. Agreste ilyet...

- Egyáltalán nem! Kérdezd meg Nathalie-t!

Anya bizonytalanul pillant a nőre, aki viszont feltűnően más fele néz, és nem válaszol. Látom, amint anya arcára bosszúság költözik, és magamban szaltót vetek örömömben.

- Nos – szólal meg keményen -, Adrien nincs itt. Sok sikert a további kereséshez. – Azzal rácsukja az ajtót Nathalie-re.

- Szuper voltál anya! – ölelem át szorosan. Eltol magától.

- Marinette. Hol van Adrien igazából? Anya vagyok és tudom, hogy nem volt minden igaz, abból, amit mondtál.

- Ööö... igazából?? – vakarom a fejem és vigyorgok, mint egy hülye. – Hát...ööö... a közelben.

Anyu felvonja a fél szemöldökét. Nem tűnik meggyőzöttnek.

- Ennyit tudok csak! – védekezőn magam elé emelem a kezem. Aztán gyorsan felvágtatok a szobámba. Az erkélyre sietek.

- Adrien! – hívom suttogva és úgy érzem magam, mint egy idióta. Tikki mellém reppen.

- Nem lesz ennek jó vége, Marinette – csóválja a fejét aggódva.

- Dehogynem! Majd megoldjuk!

- Ahogy mindig – hallok meg egy hangot mögülem. Adrien nyakába vetem magam. Még mindig át van változva.

- Elment! De köszönd anyának. Zseniális volt!

A szeme rám mosolyog. Olyan zöld, mint a friss, harmatos fű!

- Tessék? Mi olyan, mint a fű?

Upsz. Tehát hangosan is kimondtam.

- Semmi... semmi... - legyintek és érzem, amint a melegség rohamos gyorsasággal kúszik fel az arcomba.

Maga felé fordítja az arcomat.

- Nem úszod meg. Tessék válaszolni! – úgy vigyorog, mint a vadalma.

Sóhajtok.

- A... szemed – suttogom, és reménykedem, hogy nem hallotta. De, amikor felnevet, ez a reményem szertefoszlik. Magához húz, és hosszan megcsókol.

- A tied, pedig, mint a zafír.

- Micsoda hasonlat! – kuncogok.

- A fű jobb? – röhög fel.

- Hát igen – vonok vállat mosolyogva. – Ugyanis, te vagy a drogom.

Nevetve megrázza a fejét és újra megcsókol.

Aztán hallom, hogy valaki megint csenget.

Hali, mindenki! :) Itt hozom a következő részt! :) Remélem tetszik és örülök, ha valakinek legalább egy picit jobb kedve lett tőle ;) Olyan ronda esős idő van! :(