Közös project

2.4K 197 85
                                    


A.

Közelebb lépek hozzá pár lépést.

- Adrien? – hallom bizonytalan hangját. – Te vagy az?

Mosolyogva megrázom a fejem.

- Fekete Macska vagyok.

A szeme kitágul.

- Szóval... nem te vagy. – A szája megremeg, mialatt ezt mondja, én azonban nem értem.

- De! Én vagyok!

Végig mutatok magamon és a homlokom ráncba szalad. Marinette azonban tovább hátrál.

- Mi a baj? Csak nem félsz? – kérdezem, és lusta mosolyra szalad a szám.

Nem válaszol, és ez feldühít.

- Mit csinálsz itt? – kérdezi végül rekedt hangon.

- Beszélgetni jöttem.

- Igazán? Miről?

Hallom a hangjában a gúnyt, de ez nem tántorít el attól, hogy megpróbáljam rávenni, amire akarom.

- Nos. – Ledobom magam az ágyára, amitől összerezzen, és ez megmosolyogtat. Milyen kis... aranyos.

- Azt akarom, hogy gyere velem.

- Hová? – Még távolabb húzódik tőlem, mire idegesen megrázom a fejem és felállok az ágyról. Nem törődve egyre gyorsuló hátrálásával, határozottan elindulok felé. Végül háttal a falnak ütközik. Nincs hová menekülnie. Megállok előtte és megragadom a csuklóit. Belenézek a rettegéstől kitágult, zafírkék szemébe és egy csöppnyi bánatot érzek, ami értetlenséggel vegyül. Miért fél tőlem?? Fel nem foghatom.

Magamhoz rántom és megcsókolom. Egy pillanatra, mintha tiltakozni akarna, de aztán viszonozza a csókot és beletúr a hajamba. Felnyögök, és még közelebb húzom magamhoz, szinte érzem a szívdobogását. A füléhez hajolok, ajkam súrolja a nyaka vonalát.

- Velem kell jönnöd.

Kábán pislog. Eltol magától.

- Magyarázd meg, mi ez az egész!

Kisöpröm a hajam a homlokomból.

- Dumáltam kicsit Halálfejjel.

- Tessék?! – Hallom a hangjában a megbotránkozást.

- Na, igen. A helyzet az, hogy... nos, kaptam egy ajánlatot. És hülye lennék visszautasítani. Igaza van. Nekem is eszembe juthatott volna, már jóval korábban.

- Milyen ajánlatot? Miről van szó?

- Azt mondta, dolgozzunk együtt. És elfogadtam.

Marinette köpni, nyelni nem tud. Úgy tűnt, mintha sokkolva lenne és ezt nem értem.

- Miért akadsz ki ezen ennyire? Talán valami baj van?

- Hogy baj?! – A szeme megbotránkozva tágul ki. – Adrien, mi van veled? Valaki megbűvölt igaz? Halálfej tette? Válaszolj!

Megrázom a fejem. Milyen sületlenségeket hord össze ez a lány? Mi a fenét hablatyol itt össze-vissza?

- Te miről beszélsz? – pislogok értetlenül. – Egy szavadat sem értem.

A lány arca először lefehéredik, aztán könnyek indulnak meg a szeméből.

- Marinette... most komolyan. Mi a baj?

Próbálok hozzá közelebb menni, de ellök magától és átfut a szoba másik végébe. Utána fordulok.

- Had segítsek!

- Te... hozzám ne érj! Ne közelíts!

Megtorpanok. Érzem, amint az arcomra kiül a mély megbántottság érzése. Hogy mondhatott ilyet? Zavartan megvakarom a fejem búbját. Hirtelen elmosolyodom: rájöttem mi a baja!

- Ne aggódj! Ez nem egyszemélyes project. Igazából azért jöttem, hogy felajánljam neked is ezt a lehetőséget.

A vállaim leengednek a hirtelen megszálló nyugalomtól. Még egy mosolyra is futja. Ó, hát persze, hogy ezért volt ideges. Azt hitte, ki akarom hagyni ebből. Várom az örömteli, esetleg megkönnyebbült reakcióját, ám megint meglep. Levegő után kapkodva mered rám és a keze remeg. Most már elönt a méreg. Odamasírozok hozzá és megragadom a két vállát.

- Mi bajod neked? – Erősen megrázom. – Komolyan nem értem, miért reagálsz így. Örülnöd kéne!

Szinte kiabálok vele, amit újabb rémült pillantással jutalmaz.

- Adrien, én... nem fogok csatlakozni Halálfejhez, neked sem szabad!

Fölvonom a szemöldököm.

- Ki az az Adrien? Miért hívsz így?

Marinette egy másodpercig borzadva néz rám, aztán kitör belőle a sírás.

- Hagyd abba! – kiáltom, de aztán rájövök, hogy a kiabálás nem a legjobb módszer a nyugtatásra.

- Nézd. – A vállára teszem a kezem. Összerándul. – A nevem Fekete Macska. Ezt már elmondtam az elején. Akkor is valami Adrient emlegettél.

A lány mélyen a szemembe néz, és ezt suttogja:

- Tudom, hogy ott vagy Adrien. Mélyen legbelül. Térj magadhoz! Ne hagyd, hogy Halálfej birtokolja az elméd!

Elengedem Marinette-et.

- Nincs itt semmiféle Adrien. Itt csak... én vagyok. Fekete Macska. – És rávigyorgok.


Hah, volt időm most megírni! :D Pedig vasárnapra terveztem ezt nektek ;) És tudoom, hogy kis rövidke lett, de remélem tetszett nektek! :P ^_^ Ha igen, akkor nagyon boldog vagyok!!! *.* *o* <3 Szép estét nektek! :-*

Miraculous szösszenetekOù les histoires vivent. Découvrez maintenant