Miraculous szösszenetek

Megelőlegezve

M.

Gyors fejszámolás után kiderül, hogy összesen hat akumatizált embert uszított ránk Halálfej.

- Osztozzunk, Bogaram! – hallom Macska hangját és odafordulva elmosolyodom.

- De csak igazságosan ám! Három-három – kacsintok. Erre játékosan fejet hajt előttem én pedig nevetve eltolom.

- Na, gyerünk! – kiáltom, és jojómat pörgetve megiramodom feléjük. Szemem sarkából látom, hogy Macska ugyanígy tesz. A botjával hárítja a támadásokat, míg én egy sráccal küzdök, akinek a szemgolyója helyén, folyamatosan lefelé sikló számok vannak. Kicsit hátborzongató. Hamar rálelek az akumára. A fején lévő fülesből megállíthatatlanul szól valami borzalmas nyekergés. Próbálok a közelébe férkőzni, de a hang szinte elviselhetetlen. Tekintetemmel Macskát keresem, de miután látom, hogy épp ő is nagyon elfoglalt, inkább nem kérem a segítségét. Az Agreste ház falain ugrál, nehogy eltalálja a tüzet köpő lány.

A fejhallgatós fiú hirtelen mellettem terem és csak gyors reflexemnek köszönhetően tudok félre ugrani felém lendülő keze elől, ami még így is súrolja az arcomat. A fülbevalómat akarja.

- Nem úgy megy az kiskomám! – rázom meg felé a mutatóujjamat. – Én is csak nem rég kaptam vissza, úgyhogy kizárt, hogy egyhamar megint nélkülözzem!

Egy jól irányzott ütéssel aztán a földre terítem és ráugrok a hátára, mire nagyot nyekken.

- Bocsika – mondom és lekapom a fülest a fejéről. A térdemre csapva ketté töröm és gyorsan elkapom a belőle kiszálló akumát.

- Számodra vége a gonoszkodásnak. Ideje, hogy megtisztulj! – kiáltom és jojómmal ártalmatlanítom a pillangót. Elengedem, majd Macska után nézek. Továbbra sem kerekedett felül a parázsló lányon, így meglepődve tapasztalom, hogy vezetek!

Odafutok mellé és rávigyorgok.

- Egy-null ide.

Macska felém se fordulva válaszol:

- Direkt hagytam magam. Hogy önbizalmat gyűjts – bizonygatja, de az én arcomról nem képes letörölni az önelégült mosolyt. Megkérdezem:

- Ne segítsek?

- Nem kell. Csak az akumánál szólok majd.

Megadóan magam elé emelem a kezem.

- Oké!

Ott hagyom Macskát és elfutok a következő gonosz felé. Egy lány az, a haja, bőre világító kék, szinte fáj a szemem, amikor ránézek. Támad egy ötletem, mikor észre veszem, hogy az ujjaiból jeget lő mindenfele, de főleg rám. Macska felé iramodom és próbálom magam után csalogatni a jégcsap lányt is.

A narancs hajú lány egy kemény rúgással mellkason találja a fiút, aki így elegánsan fenékre esik, én meg próbálok nem nagyon röhögni.

- Hé! Látom ura vagy a helyzetnek, ezért nem is zavarnék, de ha van időd, hallgasd meg az ötletem! – kiáltom felé, mire Macska először bosszúsan néz rám, de aztán elröhögi magát és engedi, hogy felsegítsem. Kirázza a haját a szeméből és kérdőn tekint rám. Intek neki, hogy kövessen és felfutok a falon, a ház tetejére.

- Na, itt egy-két percig nyugtunk lesz. Mondom gyorsan, mire gondoltam. A jég és a tűz jó kis páros, nem? – mosolygok és többet nem is kell mondanom, mindent ért. Felém tartja a tenyerét és összepacsizunk.