Miraculous szösszenetek

Sokk

A.

Roppant ráérős tempóban vágok át az utcákon. Furcsán kellemesen érzem magam. A lépteim puhán dobbannak a betonon és érzem a botom súlyát a derekamnál. Minden kihalt és néptelen, egészen a következő sarokig. Egy csapat emberbe botlok, akik egy hatalmas törmelék mögé rejtőztek, reménykedve, hogy így Tüzes Szenvedély nem veszi észre őket. Amint közelebb érek, megpillantanak és az arcukon megkönnyebbülés terül szét.

- Fekete Macska! – kiáltják örvendezve. Megyek tovább. Az arcom közömbös, amint rájuk pillantok.

És végig nézem, amint egyiküket mozgásképtelenné teszi Tüzes Szenvedély. Végig. Nézem. Nem teszek semmit. Valami motoszkál bennem. Valami érzés, valami gondolat... de már tova is szállt. Nem érdekes. Vállat vonok és tovább indulok. Az emberek megkövülten nézek utánam, arcukról lerí a döbbenet. Nem értem min csodálkoznak.

Elérem a házat és a vonzás egyre erősödik, ahogy a fejfájás is. Úgy érzem, felrobban a koponyám. Mintha egy vékonyka hangot hallanék a fejemben, de a következő pillanatban megint minden a régi. Belépek a kapun. Amint átszelem az udvart, érzem, hogy néhány esőcsepp az arcomra hull. Mire az ajtóhoz érek, már úgy ömlik, mintha dézsából öntenék.

A márványon végigsétálva hallgatom, amint a ruhámról folyik a víz. Megint rám tör a fejfájás és megtorpanok a hirtelen jött szúrástól. Annyira fáj! Aztán megint minden kisimul és a vonzás egyre erősödik. Szinte már nem is én irányítom magam. De valamiért nem rossz érzés. Sőt. Kifejezetten... nyugtató.

Követem a hangot és felsétálok a lépcsőn. Végig megyek a folyosón, aztán megállok egy kép előtt. Anya portréja. A szívem hirtelen vágtába kezd és zúg a fejem. Azt se tudom, hol vagyok. Miért állok az anyáról készült festmény előtt? Ismét a koponyát szaggató fejfájás és most egy halk hang is társul hozzá. A nevemet suttogja. Kétségbeesetten. Pár pillanatig csak állok a kép előtt, küzdve a fájdalom ellen, aztán ismét minden nyugodt és békés. Hirtelen sarkon fordulok és elindulok az ellenkező irányba, végig a másik folyosón. Amikor a végéhez érek, tenyeremet a szemben lévő falra nyomom, mire remegni kezd és feltárul előttem, akár egy ajtó. Olyan az egész, mint egy álom. Sötét falak vesznek körül és mély csend.

A járat végén egy majdnem annyira sötét szobát találok, mint a folyosó. Hirtelen homályos emlékképek villódznak be az agyamba láncokról, vérről... fájdalomról. És Katicáról. És megint elkap a fejfájás. Sziszegve rázom meg a fejem és megyek tovább, beljebb a sötét szobába. A fejemet forgatva nézek körül. Hatalmas ez a helyiség. Az ablakhoz lépek, amiből halvány kékes fény szűrődik be. Hatalmas kör alakú, akár egy mandala, középen kis réssel, mintha ott kitört volna az üveg. Átnézve rajta, előttem van egész Párizs.

- Fekete Macska!

Megfordulok.

- Tetszik a kilátás? – Halálfej közeledik felém.

- Nem rossz – vonok vállat és végig pillantok rajta.

- Mit keresek itt? – kérdezem és enyhén félrebiccentem a fejem. Halálfej hátat fordít nekem és egy darabig nem válaszol.

- Ostoba voltam. Meg akartam szerezni a talizmánodat. Sose sikerül és rájöttem miért. Mert nekünk együtt kell dolgoznunk. Nem szabad ellenségeknek lennünk. Képzeld csak el: mire lenne együtt képes a pusztítás és a manipuláció! Hihetetlen dolgokat tudnánk együtt alkotni! Gondolj bele.

Félre nézek, ízlelgetem magamban az imént hallott szavakat. És ahelyett, hogy kapásból rávágnám, hogy nem, egy másik kérdés bukik ki a számon:

- Mi lesz akkor Katicabogárral?

- Te fogod meggyőzni, hogy csatlakozzon hozzánk ő is.

Felvonom a szemöldököm. Jó tudni. Erős késztetést érzek arra, hogy bólintsak és elfogadjam az ajánlatot.

- Úgy sincs hová menned – teszi még hozzá Halálfej közömbös hangon és ez a mondat úgy hat rám, mint egy jó erős ütés a mellkasomba. Mégis, csak egy pillanatig tart, aztán megint visszahúz magához az ismerős, békés nyugalom.

- Én... ahh! – A térdemre esek. Szétszakad a fejem! A fogaim csikorgatom, a szemembe könnyek gyűlnek. A kezem ökölbe szorul, egy pillanatig mozdulni se tudok. Magamon érzem Halálfej pillantását, de ekkor ismét meghallom a hangot:

- Adrien! Térj magadhoz!

Zavartan rázom a fejem.

- Plagg vagyok... - halkul el folyamatosan a hangja.

Kipattan a szemem. Halálfej engem végig a bűvölete alatt tartott! Manipulált. Felállok és kihúzom magam.

- Ébren vagyok – suttogom a szemébe nézve és a hátam mögé nyúlva előhúzom a botom. Halálfej szeme megvillan és ijesztően elsötétül.

- Nem veheted át még egyszer az irányítást felettem! – kiáltom és felé suhintok fegyveremmel. Ahelyett, hogy kitérne előle, elkapja a jobb kezével.

- Muszáj csatlakoznotok hozzám! – sziszegi a fogai között.

- Oh, persze, álmodj csak! – vigyorgok fölényesen és kirántom a szorításából a botom.

- Mit keresel ebben a házban? – acsargok, és épp idejében javítom ki magam, nehogy azt mondjam, az én házamban. Meg sem várom a válaszát, felé rúgok és mellkason találom, mire majdnem elesik. Sajnos, csak majdnem. Futva közeledem felé és öklöm az arcába csapódik. Most már elesik, és a mellkasára vetem magam. Fölé hajolok és gonoszul rávigyorgok.

- Na, most ugrik a cica a vízbe! – suttogom, és az álarcáért nyúlok. Látom a félelmet a szemében. De nem állok meg. Egy határozott mozdulattal letépem az arcáról a maszkot. Aztán megdermedek. Az ujjaim remegni kezdenek, úgy csúszik ki közülük az anyag, hogy észre sem veszem. Egy pillanatig ő is döbbenten mered rám, aztán egy erőszakos mozdulattal félrelök. Elterülök a földön. Levegő után kapkodok, az egész testemet rázza a remegés, hányinger és fejfájás fojtogat. Nagy nehezen feltápászkodom, az arcomból minden vér kifut, verejték borítja be az egész testemet.  Mire ismét rá nézek, a maszk már újra az arcán van, eltakarva az igazságot. A borzalmas, lelket tépő igazságot. Hogy Halálfej, a legnagyobb ellenségem, aki annyi bajt okozott nekem, aki megkínzott, aki majdnem megölte a szerelmemet... nem más, mint az apám.

Egyszerűen nem tudok mást tenni: elfutok. Elrohanok. Menekülök.

Halálfejnek igaza volt:

Nincs hová mennem. 

Sziasztoook! ^^ Remélem tetszett ez a rész, bár kicsit későn érkezett :D Milyen eddig a nyaratok? ;) Puszi mindenkinek! :-*