Miraculous szösszenetek

Lehetőségek

M.

Mégis mit válaszoljak erre? Minden tagom remegni kezd. Érzem, hogy a karom elernyed, mintha gumiból lenne.

- Adr... Macska – korrigálom magam gyorsan. Egyenesen a szemembe néz.

- Mond, Bogaram.

Az emberek körülöttünk riadt arccal figyelik az eseményeket, nekem pedig megüti a fülem egy félmondat, ami a riporter nő száját hagyja el:

- ...vajon most ellenségek?

Nagyon jó kérdés! Csak remélni tudom, hogy felszínre tudom hozni Adrient. Elveszett valahol mélyen a sötétben.

Macska még mindig várja a válaszom. Felszegem az állam és próbálok erősnek, magabiztosnak mutatkozni.

- Kérlek Macska. Nem kell ezt csinálnunk.

- Ha ellenszegülsz, kell.

- Kérlek! – Már könyörgök.

Elmosolyodik.

- Felesleges ez az egész cirkusz, amit csinálsz. Megmondom neked kerek perec. Jól figyelj, mert többször nem mondom el. Két... nem! Három lehetőség közül választhatsz. Látod, még nagylelkű is vagyok – kacsint, de nekem végig fut a hátamon a hideg.

- Az egyik lehetőség, hogy velem jössz. Ez persze, mondanom sem kell, a leglogikusabb. A második, hogy ha én legyőzlek téged, már ha túléled – Amint ezt kimondja, úgy érzem, azonnal összecsuklok – akkor velem jössz, ha te engem, akkor nem. Az utolsó pedig nem is igazából esély. Ugyanis, ha minden kötél szakad, megzsarolhatnak azzal, hogy leleplezlek mindenki előtt.

Ahogyan ezt ilyen kedves, nyugodt hangnemben taglalja, hirtelen felkavarodik a gyomrom. Akár egy rémálom. Csak annyi a gond, hogy nem emlékszem, hogy elaludtam volna.

Pár másodpercig csak a csönd a felelet, az emberek visszafojtott lélegzettel várnak. Megköszörülöm a torkom és a szemem sarkából megpillantom Alyát. Felé fordulok. Az arcán látszik: egy világ tört össze benne, amiért a kedvenc szuperhőseit egymás ellen harcolni látja. Ismét Fekete Macskára pillantok és megszólalok.

- Az első lehetőséget alapból elutasítom. – Figyelem, amint a szemöldöke picit összeráncolódik, de aztán arca újra nyugodt és barátságos. Teljesen biztos abban, hogy sarokba szorított és, hogy ő van a nyeregben.

- A harmadikat is.

Kivillan hófehér fogsora, amikor szélesen elvigyorodik.

- Szóval ellenem akarsz harcolni.

Megrázom a fejem.

- Nem akarok.

Értetlenül néz rám.

- Mégis ezt választottad.

Bólintok, és nem tartom vele a szemkontaktust. Vállat von, majd lassú mozdulattal a háta mögé nyúl és előhúzza a botját.

- Hé! Ezt nem tehetitek! – Alya fut közénk és két karját kinyújtja köztünk, mintha így megakadályozhatná a köztünk kibontakozó harcot.

- Alya, ne! Menj innen gyorsan! – kiáltom neki, de mintha nem is hallana. Egyenesen Macskához masíroz és miközben farkasszemet néz vele, mutatóujjával erősen belebök a fiú mellkasába.

- Idefigyelj!

Macska kissé meghökkenve néz a harcias lányra, amin majdnem elmosolyodom, mert itt sokkal jobban hasonlít ahhoz a Macskához, aki régen volt.

- Nektek tilos egymással küzdenetek! Ti társak vagytok! Sőt, az isten szerelmére, jártok, együtt vagytok! Hahó, térj már észhez te buta macska! – Megkocogtatja a fiú haláltékát az öklével. – Had magyarázzam el: ti vagytok a jók, Halálfej a gonosz! Érted?

Macska döbbenete már csak egy pillanatig áll fenn, aztán bosszúsan morogva megrázza a fejét.

- Ezt te nem értheted.

Ekkor Alya elkezdi püfölni a mellkasát. Két gyenge ökle egymás után puffan, én pedig szájtátva nézem. Macska türelmetlenül felsóhajt, szinte meg sem érzi az ütéseket. Megragadja a barátnőm csuklóját és egy határozott mozdulattal félre állítja. Alya méltatlankodva dörzsöli a helyet, ahol megfogta a fiú. Újra elé ugrik. Kitartó, az biztos. Én azonban látom, hogy Macska már nem bírja sokáig cérnával.

- Kérlek, Alya, menj most innen!

Most is, mintha a falhoz beszéltem volna. Tovább szónokol Macskának és közben tenyerével próbálja visszatartani, ugyanis a fiú nem törődve a lánnyal, elindul felém.

- Hé! Figyelj már ide! – Kezével integet az arca előtt. Fekete Macska megtorpan, majd hirtelen kinyújtja a botját és elsodorja vele Alyát, aki hangos csattanással terül el az aszfalton, tőle körülbelül négy méterre, aztán nem mozdul.

- Alya! – kiáltom és érzem, amint alig kapok levegőt. Legszívesebben azonnal hozzá rohannék, hogy lássam, minden rendben van-e vele, de Macska nem hagyja. Időközben teljesen elém ér és magához húz. Dühösen ellököm magamtól.

- Hogy tehetted?! Hogy bánthattad őt? Rátámadtál egy emberre! Bántottad! Mi van, ha komolyabb baja esett, vagy...?

Nem hagyja, hogy befejezzem a mondatot. Megfejthetetlen arckifejezéssel a derekamnál fogva közelebb húz magához, aztán ajkát hirtelen az enyémre nyomja. Döbbenten tolom el magamtól.

- Mit csinálsz? – suttogom, mire könnyedén vállat von, majd ajkát a fülemhez érintve ezt susogja:

- Játsszuk már le ezt a kis játékot, rendben?

Gombóccal a torkomban csak bólintatni tudok, és bizsergés fut végig rajtam forró leheletétől. Továbbra sem hajolva el a fülemtől, szinte dorombolva mondja:

- Világosak a játékszabályok, ugye? Ha én győzlek le, csatlakozol. Ha te győzöl le engem, akkor nem.

Nem válaszolok. Eltávolodik egy kicsit, de csak annyira, hogy az egész arcát láthassam. Remegő gyomorral állom a pillantását. Egy hajszálnyit összeszűkül a szeme és a szorítása kicsit erősödik a derekamon.

- Remélem, életben maradsz – mondja halkan. Átjár a félelem. 

Jeeej, itt a következőő rész!! :D Bocsánat, nem tudom mi van velem, csak jó kedvem van :D Na szóval, remélem tetszett nektek, jó éjt és pusziii <3 ^_^*_*