Miraculous szösszenetek

Csokis süti

M.

Mozdulatlanul állok és óvatosan mérlegelem Adrient. Vajon most önmaga? Vagy még mindig Halálfej irányítja?

Ő még mindig engem bámul, hatalmas, tágra nyílt szemmel. Nem közelítek felé, félek, hogy megint megüt. Körülnéz a szobában.

- Mit keresek nálad? – kérdezi, és pillantása zavartan röppen egyik tárgyról a másikra.

Közelebb araszolok hozzá pár lépést.

- Nem is emlékszel semmire?

Megrázza fejét. A következő mozdulatom mindkettőnket meglep. Ugyanis két lépéssel átszelem a köztünk lévő távolságot és a nyakába vetem magam. Megerednek a könnyeim, amikor ő is szorosan magához ölel. Egy picit eltol magától, de csak azért, hogy ajkát azonnal az enyémre tapassza. Olyan hevesen viszonzom a csókját, hogy érzem, hogy kicsit meg is lepődik, de ezt nem akadályozza meg abban, hogy tovább csókoljon. Tenyere a hátamon kalandozik fel-le és beleborzongok az érintésébe. Mennyivel más ez a csókja, mint, amikor Macskaként csókolt meg! Legszívesebben soha nem hagynám abba, csak hát az oxigén nagy úr, így kénytelenek vagyunk szétválni.

Aztán csak öleljük egymást és annyira boldog vagyok, amiért visszakaptam a barátomat, hogy úgy érzem, szét fogok robbanni belülről.

- Marinette...

Ránézek és sóhajtok. Aztán mindent elmondok neki. Elkerekedett szemmel hallgatja, és nem akarja elhinni, hogy mindezeket ő maga mondta és tette. Látom, amint ökölbe szorul a keze, és amikor befejezem, még sokáig ott lebeg köztünk az utolsó pár szó. Hirtelen kinyújtja felém a kezét és lepkeszárny finoman végigsimít az egyik zúzódáson a szemem alatt. Érintése forró ösvényt hagy a bőrömön.

- Ne haragudj... - suttogja elcsukló hanggal és lehajtja a fejét.

- Nem tehetsz róla. Halálfej mászott bele az agyadba.

Felemeli a fejét és égő szemmel néz rám.

- De igen, tehetek. Mert nem voltam elég erős, hogy ellenálljak. Milyen szuperhős vagyok én? – Töprengve megforgatja a gyűrűt az ujján. – Talán... nem is vagyok annak való. Talán...

A szájára tapasztom a kezem.

- Most azonnal befogod. Hogy mondhatsz ilyet? Már hogy ne lennél szuperhősnek való? – A vállára teszem a kezem és ott pihentetem. Rámosolygok. – Soha nem akarnék mást magam mellé társnak. Mi egy csapat vagyunk, emlékszel?

- De bántottalak. Soha nem bocsátom meg magamnak!

Türelmetlenül megrázom a fejem.

- Mondtam, hogy az nem te voltál. Halálfej volt, csak a te testedet vette kölcsön.

Látom, amint végig fut rajta a hideg. Szelíden visszanyomom a párnák közé és újra betakarom.

- Pihenned kell. Totál ki vagy facsarva. Hozok neked vizet.

Bólint, de amikor megfordulok, hirtelen az ölében találom magam.

- Adrien! – méltatlankodom, mire megpuszilja a nyakam.

- Ha továbbra is az a terved, hogy csak egy pólóban és bugyiban flangálsz előttem, ne számíts másra! – Hallom a hangján, hogy mosolyog.

Érzem, amint az arcomat egy pillanat alatt elönti a forróság. Megpróbálok kimászni az öléből, de magabiztosan fog, esze ágában sincs elengedni.