Miraculous szösszenetek

Lövés

M.

Lehunyom a szemem. A légkör olyan feszült, hogy alig kapok levegőt. Ökölbe zárom az ujjaimat és a mellkasomhoz szorítom az öklöm. Másik kezemben Nooroo piheg. Orvos. El kell vinnem orvoshoz. Adrienre pillantok, de látom, hogy rá most nem számíthatok döntéshozásban. Még mindig teljesen a sokk hatása alatt van. 

Ha Halálfej megkapja a talizmánjainkat, nem lesz több munkánk. Visszakapnánk a normális életünket. Csak arra koncentrálhatnánk, nem kéne titkokkal és hazugságokkal együtt élnünk. Tikkitől és Plaggtől is örökre búcsút kéne vennünk. Soha többé nem lenne Katicabogár és Fekete Macska. 

Nem lennének szuperhősök. 

Csak egy. Halálfej. Aki birtokolná az abszolút hatalmat, ő lenne nem csak Párizs, de az egész világ ura. És bár azt mondja, csak a mi érdekünk miatt, vajon tényleg igazat mond? Van egyáltalán értelme az egésznek? Hiszen... nincs olyan, hogy egyszer csak új hős érkezik ide. Ugye? Ugye nem lehet? Hiszen itt vagyunk mi Párizsnak. Miért kéne még valaki? 

És Nooroo még mindig a kezemben van. Lehet, hogy ha megkapná a talizmánjainkat, nem lenne több akuma támadás, de így, hogy az ereje forrása nálam van, biztos, hogy megállítanánk a bajt. Meghoztam a döntést. 

Leengedem ökölbe szorított kezem a testem mellé és egyenesen Mr Agreste szemébe nézek. 

- Sajnálom. De továbbra sem válunk meg a talizmánjainktól. 

Ekkor éles csipogás üti meg a fülem. Adrien kétségbeesetten bámul a gyűrűjére. Nem sok időnk maradt. 

- Akkor viszont, kénytelen vagyok erőszakhoz folyamodni - mondja Mr Agreste. A hangja nyugodt és semleges. 

Adrienre kiáltok:

   - Futás! 

Azonnal kapcsol és mivel az apja elállja az ajtóhoz vezető utat, a hatalmas ablak felé rohan. Egy határozott, erős mozdulattal botját az ablak közepébe csapja, mire hátborzongató hangon törik ezer és ezer szilánkra, majd repül szerteszét a levegőben. Azt a kezemet, amivel nem a Pillangó kwamit fogom, a fejem fölé emelem, hogy védjem.

Adrien eltűnik az általa ütött lyukon keresztül és követem az éjszakába. A fülemben süvít a szél és szúr a szemem a csípős hidegtől. Amint földet érek, rohanni kezdek. Hátrasandítok a vállam felett és látom, hogy Mr Agreste követ minket. Gyorsabb tempóra kapcsolok, de már is a sarkamban van. Az adrenalin szintem az egekben. És akkor kigáncsol. Fogalmam sincs, hogy, de eléri a bokámat és úgy esek előre, mint egy zsák krumpli. Arcommal felszántom a betont. Borzalmasan fáj és azonnal ömleni kezd belőle a vér. A hátamra küzdöm magam és felkiáltok félelmemben, amikor megpillantom felettem tornyosulni, jobb kezében pedig ezüstösen csillan egy pisztoly. Egyik kezemben Nooroo-t védem, a másikkal támaszkodom. A vér belefolyik a számba. 

Mr Agreste rám céloz a fegyverrel. Nem tudok megmozdulni.

- Marinette!

Adrien hangja. Rohan felém. Aztán minden olyan gyorsan történik. Mégis mintha lassított felvételen nézném az egészet. 

Mr Agreste rám irányítja a pisztoly csövét, egyenesen a mellkasom közepére, ahol a szívem dobog. Zúg a fülem. Alig kapok levegőt. És amikor a fegyver elsül, hirtelen egy fekete alak terem előttem, szilárdan áll, de aztán, mintha mellkason lökte volna valaki, hátra tántorodik. Egy pillanatig nem történik semmi, aztán úgy esik össze, mint egy marionett bábú, melynek elvágták a zsinórjait. És akkor meghallom. Az ordítását. Tele van fájdalommal, földöntúli, vérfagyasztó üvöltés. Nem bírok mozdulni. Nem bírom levenni a szemem Adrien vergődő alakjáról. Egyre halkabb.  Fuldokló nyögések hagyják el a száját. Majd végképp nem mozdul. 

Ne. Ne! 

Mi történt itt? Még mindig nem tudom felfogni. 

Mr Agreste előbb a fiára, aztán rám pillant. Vállat von és semmiféle érzelem nem látszik az arcán, amikor újra kibiztosítja a fegyvert és rám fogja a csövét. Remegni kezd a lábam és kiver a víz. Meg fogunk halni. Adrien... ne!!! 

Nem bírom tartani magam. Kicsúszik alólam a karom és hanyatt vágódom a betonon. Azt mondják, a halál előtti pillanatodban lepereg előtted az életed filmje. Én inkább nem gondolok semmire. Behunyom a szemem és érzem, amint forró könnycseppek gördülnek le a halántékomon. Hát így végzi Párizs két szuperhőse. 

Hagyom, hogy elmosson a semmi. Meghallom a fegyver kattanását. És akkor egy férfi hangja harsan az éjszakába.

  - Uram! Azt hiszem, ami nem megy, azt kár erőltetni. Nem emlékszem, hogy ezért kapta annak idején a Pillangó talizmánt. 

Felpattan a szemem és látom Mr Agreste arcán a döbbenetet. A pisztoly megremeg a kezében és összeszorítja az állkapcsát. Elnéz valahova mögém; nem látom, ki a titokzatos férfi. 

  - Tegye le a fegyvert és fogadja el végre, ami történt. Túl ment minden határon. 

  - Maga ne szóljon bele ebbe! -  Mr Agreste rám mutat.

  - Nála van Nooroo!

  - Milyen jó, hogy nála van - hallom a hangot és megkönnyebbülést vélek felfedezni benne. 

  - Meglőttem a saját fiam - csikorgatja a fogát Adrien apja és szemében gyilkos fény villan. - Bármire képes vagyok az abszolút hatalom érdekében. 

  - Ezt nem vitatom. De most mégis arra kérem...

Nem hallom mit mond. Zúg a fülem. Fáj minden tagom. Adrien, Adrien, Adrien... Úgy ismételgetem magamban a nevét, mint valami mantrát. Minden összemosódik körülöttem. Forogni kezd a világ és vér ízét érzem a számban. Még mindig hallom a hangokat, de már nem tudom megállapítani, mikor ki beszél. Elhomályosodik a látásom és szép lassan magával húz az öntudatlanság örvénye. 

Emberkék, sziasztok! :) Itt hozom a következő részt, remélem tetszett :) Igen, a suli miatt, ahogy írtam is nem rég, hétvégente jönnek az új részek. Muszáj ezt így bevezetni, mert különben nem lenne időm tanulni. Addig is puszi mindenkinek és remélem feldobtam a napotokat!! ;) <3 ^^