Megőrjít [Befejezett]

1.

Kedvenc zeném tombol a fülemben én pedig csak futok és futok. A reggeli futásnál nincs is jobb. Ma is a gyönyörű tó mellett futok el a Central Parkban. Víztükrében tisztán tükröződnek a tavat körül ölelő fák.

- Basszus. Hallod mért nem figyelsz oda?- mordul fel idegesen miközben leporolja magát az idegen aki az imént belém hajtott biciklivel.
- Hogy én? Maga jött belém.
- Szerintem még nem mentem beléd de, ahogy elnézlek szívesen megtenném.- nézett végig a testemen, perverz mosolyra húzta a száját és kacsintott. Felháborodottan néztem rá és fintorogtam egyet.
- M ivan? Bunkó perverz.- ezzel befejeztem a beszélgetés és hazáig futottam.

Lezuhanyoztam,rendbe szedtem magam. Felvettem egy fehér inget egy hosszú derekú fekete szoknyát és fekete zakót. Amy Johnson vagyok 25 éves ,apám cégénél dolgozok és majd ha eljön az idő én veszem át a cégvezetését vagy a vőlegényem James aki addigra már a férjem lesz. Egy szállodában lakom New Yorkban nem messze apám cégétől. Olyan közel hogy gyalog 10 perc alatt oda érek. Ma kicsit szelesebb idő van de még így is kellemes. Vörös,hosszú hullámos hajamba kap a szél és szénaboglyát csinál belőle mire be érek a vállalat pörgő ajtaján.

- Szia Tina apám bent van már?-kérdeztem a recepcióstól.
- Szia. igen és azt mondta nézz be hozzá!
- Rendben- fordultam a lift irányába,a táskámban a telefonom után kutattam,amikor meg találtam visszafordultam Tinához - Köszönöm- majd elindultam. De hirtelen egy kemény mellkasnak ütköztem. A telefonom kicsúszott a kezemből és 3 felé esett.
- Remek.- guggoltam le.- Ma már másodszor,legközelebb egy kocsival ütközök.- szedtem össze a szét hullott darabokat amiben segített a férfi.- Ráadásul még a telefonom is szét esik.- morogtam magamban. Majd felálltam megigazítottam a szoknyám és felnéztem.
- Kicsi a világ.- vigyorgott rám a reggeli bunkó.
- Már megint te?- kérdeztem összevont szemöldökkel idegesen. Persze ez csak költői kérdés volt.- Követsz engem?
- Igen és csak miattad öltöztem ki így.- mutatott végig magán.- Egyébként állásinterjúra jöttem.
- Remek.- mondtam cinikusan. Majd beszálltam a liftbe.
- Várj én is arra megyek. Ja meg itt a mobilod egy része.
- Kössz.

Ezután egyből apámhoz vettem az irányt. Észre vettem hogy a névtelen pasas jön utánam de, a titkárnőnél megáll. Bementem apám irodájába ami nagyon tágas és fényes volt. A padlótól a plafonig ablakok voltak minden oldalról de, hogy ne lássanak be a többi irodából vaj színű lap függönyök voltam felrakva kivéve a városra néző oldalon.

- Szia kicsim épp időbe.-köszönt apám mikor beléptem az ajtón.
- Szia.- adtam egy puszit az arcára amikor oda értem hozzá.- Mért hívattál?
- Mert fontos elintézni valóm van és mennem is kell de, ma jön egy fiatal ember állásinterjúra. Megtennéd hogy megnézed? Aztán holnap elmondod mi a benyomásod róla és átbeszéljük mi legyen.- magyarázott apám.- Ott van az asztalon az önéletrajza.- mutogatott már az ajtóból.- köszönöm szia
- Persze apa hogyne.- ezt már csak magamnak mondtam hisz ő már el is tűnt. Beültem az asztala mögé és kinyitottam a mappát.
David Fisher 26 éves ... 3 nyelven beszél...
Végig olvastam majd szóltam a titkár nőnek engedje be.
Nyílt az ajtó de nem nézett még ide hanem becsukta maga mögött mosolyogva. Rám nézett ,a mosoly le és szerintem még a vér is megfagyott benne. Én meg elővettem kárörvendő önelégült mosolyom ,hisz a tudtam hogy róla van szó mivel képet is csatolt az életrajzhoz.

- Kérem ne álldogáljon ott! Foglaljon helyet.- közelebb jött miközben lehajtotta a fejét megrázta nem hiszem el stílusban. Amikor oda ért kezet nyújtott.- David Fisher örvendek hogy újra látom.- mutatkozott be udvariasan.
- Amy Johnson. Őszinte leszek, én többé kevésbé. De vágjunk is bele.-kezdtem volna de közbe vágott.
- Kérlek. Öhm bocsánat tegezhetlek?- bólintottam.- bocsánatot szeretnék kérni a reggeli viselkedésem miatt.
- Hagyuk már tudom hogy csak azért mondja mind ezt mert rajtam múlik hogy felvesszük e de,nem kell aggódnod. Nem szoktam a magán életet az üzlettel keverni. Folytathatnák az interjút?
- Persze és köszönöm.

Lebonyolítottuk az interjút ami után haza ment. Mint magán ember nem szívesen látnám itt de szakmailag a papírjai és az ajánlás szerint jól jöhet a cégnél.
Elvégeztem napi teendőimet,elköszöntem mindenkitől és elindultam haza. Most is haza értem tízperc alatt. Beszálltam a liftbe ami felvitt egészen a 21. emeletre. Kiléptem a szétnyíló ajtón és egy izmos, barna hajú srácra lettem figyelmes nem messze a szobámtól az ajtó zárral kínlódott. Olyan ismerősnek tűnt amíg meg nem zavarta cipőm kopogása és felém nem fordult. Döbbenten néztem rá.

- Ezt nem hiszem el!-mondtam hitetlenkedve lehunytam a szemem s arcomat szabad kezembe temettem.