Megőrjít [Befejezett]

6.

Egy hete nyugodtak a kedélyek. David csak köszön és ennyi. Reggelente futás közben viszont azt érzem hogy valaki figyel. Lehet üldözési mániám van. Most értem be a vállalathoz.

- Amy! Amy várj!-kiabált a recepciótól Tina.
- Igen?
- Az apád hívat.
- Köszönöm Tina.
Válaszul csak bólintott. Egyből apámhoz siettem.

- Szia kicsim.
- Szia apa. - adtunk puszi egymásnak.
- Mondta Tina hogy beszélni akarsz.
- Arról lenne szó hogy rengeteg munka van most az új vállalatnál is meg itt is de , közben Honolulun is várnak Hétfőn egy megbeszélésre. Így arra jutottam hogy itt fontosabb a jelenlétem főleg az új vállalatnál,tehát te fogsz menni és viszed Davidet is.- értetlenül álltam előtte.
- Minek?
- Tapasztalat szerzés céljából. Meg ha te az én helyemre kerülsz ő a tiédbe. Persze ha te úgy határozol. De most menj a dolgodra. Jelölj ki valakit hogy elvégezze az itteni munkád míg elutazol. Aztán szólj Davidnek is. Reggel indul a gépetek.
- De nem csak hétfőre kell menni?
- Lesz egy estély is ahova meg vagyunk hívva.
- Remek.
- Most már menj a dolgodra..- Mentem is egyből Katehez. Kijelöltem a megfelelő embert.
Most sem értem mért pont David!? Már végre leszáll rólam erre együtt utazgatunk Hawaiire. Most pedig az irodája felé tartok.

-Szia.
- Helo főnökasszony. Rég beszéltünk.- vigyorgott.
- Azért jöttem hogy szóljak most menj haza és pakolj össze, holnap reggel indul a gép Honoluluba.- meglepődött.
- Mért is?
- Üzleti út.- mondtam egyszerűen.
- Kivel kell mennem?-kérdezte.
- Legnagyobb sajnálatomra velem. Együtt kell mennünk apám parancsára. - megforgattam a szemem.
- Kettesben megyünk?- vigyorgott.
- Még csak eszedbe se jusson semmi hülyeség.
- Amíg te magad nem kéred én nem teszek semmit. Már pedig kérni fogod.- harapta be a szája szélét.
- Álmodozz csak. De reggelig ébredj fel.- mondtam majd elindultam haza pakolni.

Mit kellene vinnem? Nehezen tudtam választani az estélyik közül de végül sikerült. Elegáns ruha a megbeszélésre.Raktam bikinit mert ha már ott vagyok le megyek a tenger partra is. Cipőt az estélyre, papucsot a strandra. Fehérnemű,végül pizsama aludni. Megmostam a fogam és utána a fogkefét és fogkrémet is eltettem. A szükséges iratok is el vannak rakva. Az útlevelem is nálam a többi személyes iratommal együtt. Hirtelen David jutott eszembe a csókja,az érintése. Miért érzek így? Mi ez az új érzés? Vajon ez csak fellángolás mert ő más? Mit akarhat tőlem? Ezen járt az agyam és hogy milyen lehet vele az ágyban. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.

Reggel hamar elkészültem és még volt egy kis idő indulásig. Szóltam a portásnak hogy küldjön fel a bőröndömért valakit és kinyitottam az ajtót. Még befejeztem a sminkem és bepakoltam a smink készletem a táskámba amikor kopogtak.

- Nyitva.- kiabáltam ki. Gondoltam a cuccaimért jöttek. Hallottam az ajtó nyitódást majd a lépteket.- az ágy mellet van a bőröndöm.- szóltam ki a nappaliból miközben még próbáltam elpakolni hogy rendet hagyjak magam után. Ám ekkor két erős kar ölelt át a derekamnál. Jól esett nagyon is. Megfordultam de már az illatából tudtam hogy David az. Ellöktem magamtól.

- Mit keresel itt?-kérdeztem közömbösen.
- Mikor indulunk?- kérdezte kedvesen. Kedvesen?
- 5 perc és itt a taxi.- bólintott majd kiment. Hát ez fura. Egyszer bohóc aztán őrült pszichopata most meg kedves. Nem tudok kiigazodni rajta. De ez az oldala kifejezetten bejön. Jó bevallom ,minden oldala. De James menyasszonya vagyok. Ez pedig valószínűleg csak egy fellángolás.

2 órával később.

Nem rég szállt fel a gép. Mint utólag kiderült magán géppel megyünk. Ablak mellett ülök és nézem az egyre sötétedő felhőket. Imádok repülni minden olyan gyönyörű innen fentről. Azt szeretem a legjobban amikor kinézek az ablakon és csak a fehér felhőket látom,olyan mintha minden tiszta hó lenne csak ez sokkal gyönyörűbb. David a másik oldalon ül és a laptopját nyomkodja. Hirtelen kisebb rázkódást lehet érezni. Jön a stewardess vállamra teszi a kezét és a szemembe néz. Látja hogy kérdezni akarok.

- Nincs semmi gond kisasszony csak egy kisebb vihar.- mondja nyugodtan és a kapitányhoz megy be.
- Ne üljek át oda melléd hogy megnyugodj? - kérdezi David mosolyogva.
- Nyugodt vagyok meg amúgy is azt mondták nincs semmi gond.- persze ilyenkor rendesen beparázok de neki nem kell tudni. Főleg mert ha nincs baj akkor meg hallgathatom hogy rá volt szükségem hogy ne féljek. Na azt már nem. Ám ekkor egy sokkal nagyobb lökést éreztünk. A stewardess kijött és arra utasított hogy kössük be az öveinket hatalmas viharba keveredtünk. Most aztán rendesen beparáztam. Remegő kezekkel kezdtem be csatolni magam. Vagyis próbáltam de annyira ugrált a gép hogy remegő kezeimmel egyáltalán nem tudtam becsatolni. Egyszer csak két kéz simult a kezeimre és tette odébb azokat majd összekapcsolta az övem. David mellettem ült le és saját övével is így tett. Az ülésbe kapaszkodtam majd hirtelen oxigénmaszkok jelentek meg a fejünk felett. Félelmem miatt mozdulni se bírtam így David rakta fel a fejemre és sajátjára is. Gyorsan kapkodtam a levegőt és a szüleimre gondoltam meg az egy éve nem látott húgomra. Arra hogy talán nem látom őket soha többé. David összekulcsolta az ujjainkat. Rá néztem és a szemeiben félelmet láttam de a szájával azt mondta hogy minden rendben lesz. Olyat tettem amit nem gondoltam volna. Levettem a maszkot mire ő is és megcsókoltam. Aztán szinte éreztem hogy neki mentünk valaminek. Ezt követően elnyelt a sötétség.