27.

4.5K 255 4
                                    

- Amy te miről beszélsz? Ez biztos?-állt fel a pulttól. A szemében kétség, remény és düh volt.

- Ma hallottam amikor a recepcióra mentem. Megláttam őket a lift előtt és inkább megálltam az ajtóba,igazából nem akartam hallgatózni de,elég hangosak voltak.

- Ha ez igaz, az azt jelenti hogy együtt lehetünk.- vigyorgott.

- Mi az hogy, ha igaz? Nem hazudok,erről beszélgettek vagyis veszekedtek.

- Hiszek neked Amy Szeretlek.- kapott fel és csókolt meg.

- Már csak bizonyíték kell.- mondtam miután szétváltunk.

- Tudom. Ha megszületik a baba,csináltatok DNS tesztet. Rendben?- mosolygott rám. Aprót bólintottam.

Nem sokkal később haza ment. Felcsillant egy reménysugár és most talán jobban várom hogy megszülessen a baba, mint a saját anyja.

Teltek múltak a hetek,szépen berendezkedtem a házba. Mostanra meg is szoktam. David néha napján meglátogat de,persze nem rosszalkodunk csak beszélgetünk. Vanessát azóta nem láttam,szerencsére. Hamarosan szül és akkor fény derül az igazságra. Onnantól pedig boldogan élhetek majd Daviddel és szülhetek neki én egy gyermeket. Mira lassan ideköltözik,annyit van nálam. Kicsit rossz egyedül így sűrűn áthívom. Anyám is volt itt és nagyon tetszett neki a ház. Azt mondta örül hogy most már a saját házamban lakom. Felelősségteljesebb leszek tőle. Gondolom ha ő mondja úgy is van.

Reggelente taxival járok be a munkahelyemre, délután vagy este pedig apám dob haza. Így lett volna ma is de,David üzent hogy Vanessa szül. Egyből a kórházba siettem. A taxisnak megadtam a címet, amit üzenetben kaptam.

- Szia. Mi a helyzet?-kérdeztem, amikor odaértem.

- Szia. Nem rég tolták be. Azt mondták már ma tudnak venni tőle mintát. Az eredményre viszont várni kell egy hetet. Majd ki postázzák.

- Értem és amúgy ezzel köszöntötted az orvost?- nevettem.

- Nem. Még délelőtt telefonáltam be hogy mennyi idős kórtól csinálják meg. A nő azt mondta nyál mintát születése napján is tudnak venni.

- Remek akkor már csak egy hét és együtt lehetünk.- mosolyogtam.

- Igen végre.-ölelt át de,szét is reppentünk. Nyílt a szülőszoba ajtaja és egy nővérke jött oda hozzánk.

- Gratulálok kisfia született.- vigyorgott a nő.

- Köszönöm.- mosolygott David. Gondolom nem akarta kimutatni hogy nem érdekli. Végülis a nővérnek mi köze hozzá?

- Most mi lesz?-kérdeztem.

- Megvárom hogy rendbe tegyék és utána intézkedek.-  bólintottam hogy értem. Ez után elköszöntem és haza mentem.

Amikor beértem a házba,csak lehuppantam az egyik fotelbe. Fáradt voltam. Ültem és gondolkodtam. Ha újra együtt leszünk Daviddel,ideköltözik majd hozzám? Remélem nem mondja azt büszkeségből,hogy vesz egy házat és ott éljünk mert ez így van rendjén,hogy a férfi tartja el a nőt. Na jó biztos nem ilyenen fog fenn akadni,azok után amin átmegyünk. Inkább örülünk hogy együtt lehetünk.  Újra egymás mellett alhatunk,ébredhetünk,együtt kávézhatunk és élhetünk. Itt fogunk beszélgetni,romantikázni és ,úgy ahogy most én, a jövőt tervezni. A közös jövőnket. Elképzelem hogy szexelünk a ház minden szegletében,hogy együtt zuhanyzunk,fürdünk vagy főzünk. Majd később pedig együtt festjük át az egyik szobát az új családtagnak. Ő egy koszos farmerben és fehér pólóban én pedig egy kantáros nadrágban egy melltartóban nagy pocakkal. Közben pedig,jót szórakozunk,összefestékezzük egymást és csókolózunk.
Szép álmok nem igaz? Feltápászkodtam majd  vacsoráztam és lefürödtem. Az ágyamba fekve csipogott a mobilom. David írt hogy levitte a mintát és az én címemre küldik majd az eredményt. Gondolom azért hogy véletlen se kerüljön Vanessa kezébe. Lassan elnyomott az álom, miután válaszoltam Davidnek.





Csak úgy szaladtak a napok. Ma kell megérkeznie az eredménynek. Viszont dolgoznom kell,így csak délután vagy este tudjuk meg hogy mi az igazság. David ma hozza ki őket a kórházból. Remélem ma ott is hagyhatja őket.
Na a hét hamar elment de,ez a nap borzalmasan hosszú és sok a munka. Davidnek szabad napja van,Vanessa és a baba miatt. Este remélem eljön az eredmény miatt,hisz nélküle nem nyitom ki. Gondolataimból az irodám ajtó nyílása szakít ki. David jött.

- Szia.

- Szia. Miden rendben?

- Meg van az eredmény,elmentem a házadhoz és kivettem a postaládából.

- Kinyitottad?

- Még nem. Veled akarom. Azt akarom hogy mellettem legyél.

- Itt vagyok és minden rendben lesz.- nyugtattam,mert láttam rajta hogy ideges. Lassan kezdte kinyitni a borítékot. Aztán lassan hajtogatta ki a benne pihenő papírokat. Görcsöl a gyomromban,álltam vele szembe és vártam hogy mit mond. Mi a végítélet a számunkra. Már az ujjaimat tördeltem annyira türelmetlen voltam. Mély levegőt vettem,lenéztem a földre majd elfordultam és az ablakhoz sétáltam. Néztem a várost.

- Amy.

- Igen?- fordultam meg és kíváncsian fürkésztem jóképű arcát.

- Az eredmény.....

Megőrjít [Befejezett]Where stories live. Discover now