Megőrjít [Befejezett]

8.

Amikor visszajött egy csomó fa vagy inkább ág volt a kezében. Tűz rakáshoz hozta amint az kiderült később. Még mielőtt beesteledett elmentünk a forráshoz inni de, egy szót sem szóltunk egymáshoz. Ez engem nem zavart csak hogy végig éreztem magamon a pillantását. Amikor visszaértünk ő tüzet csiholt két fa segítségével. Ez eltartott egy darabig de végül sikerült. Sosem hittem hogy ez bárkinek is sikerülhet. Kicsit lehűlt a levegő miután a nap nyugovóra tért így vettem fel a ruháimból néhány darabot ami megszáradt. A stewardess testét eltemette David még amikor egyedül hagyott.

- Nem bújsz ide?- kérdezte.

- Nem.

- Összebújva kevésbé fáznánk.- igaza van de,nem dőlök be neki. Még a végén nem bírok magammal és bele sétálok a csapdájába.

- Jó nekem így.

- Ahogy gondolod.

Megettük a halakat amiket fogtunk, sütve fogyasztottunk. Ízleni nem ízlett mert sótlan volt de,legalább éhen nem halok. Szótlanul feküdtünk a tűz körül. Nem tudtam hogy ébren van e még de,én nem tudtam aludni. Hátamra fordultam és azt a gyönyörű csillagos eget csodáltam. Otthon a nagy városba ilyet nem lehet látni. Jamessel ezen a helyen minden olyan romantikus lenne. Közben a tűzre is raktam ágakat hogy ne aludjon ki. Hallgattam a természet hangjait, a fák levelének susogáság, a víz hangját ahogy a szikláknak csapódik tőlünk pár km-re majd David horkolását ami tönkre teszi az egészet. Feldúltan kelek fel és teszek még a tűzre majd visszafekszem. Oldalamra fekszem hogy végül elnyomjon az álom.

Reggel lassan nyitogatom a szemem mert már hét ágra süt a nap. Kinyújtózkodok,felülök majd körülnézek. Davidet nem látom sehol így felkelek de,az egyen súlyom nem állt még be így kicsit billegek ide-oda.
Gondolom inni ment így kihasználva az alkalmat a vízbe megyek az egyik szikla mögé. Papucsba mert sok filmben láttam hogy bele léptek ilyen meg olyan mérgező halakba és ezt szeretném elkerülni. Épp mennék vissza amikor újra már ismerős bizsergés fog el amikor két kéz karolja át derekam. Úgy élvezném ezt a kellemes pillanatot de, csak kiakar használni így lehámozom a kezeit magamról.

- Hagyj!oké?- mondom majd indulnék ki a vízből de, csuklómat gyengéden fogja és maga felé fordít. Mélyen a szemembe néz. Közelebb hajol és én nem mozdulok. Hagyni akarom hogy megcsókoljon. Sokkal közelebb van mint az előbb már szinte a szája súrolja az enyém. A szívem gyorsabban ver a levegőt szaporábban veszem és akkor....

- Látod bármikor megkaphatnálak.- vigyorodik el. Dühösen rántom ki a kezem az övéből és indulok a part felé. Hogy lehetek ilyen hülye? Úristen. Meg se állok egyenesen az erdő felé veszem az irányt. Ingerülten közelítek a kis patakhoz. A félelmem ilyenkor valahol nyaral míg a düh és csalódottság veszi át a helyét. A patakhoz érek mégsem állok meg. Még csak az se állít meg hogy eltévedhetek. Majd hangos csobogást hallok meg. A hang irányába megyek. A kíváncsiság legyőzött minden más érzelmet. Eltoltam magam előtt az ágakat és egy hatalmas vízesés tárult elém aminek nagy medencéje van. Néztem jobbra majd balra. A szemem megakadt egy fából készült házon. Ki ne akarna ilyen helyen lakni hisz gyönyörű mégis ami egyből eszembe jut hogy mást is sodort már ide a víz és talán itt halt meg mert nem találtak rá. Közelebb megyek és benyitok. Minden poros és nagyon büdös van. Vannak székek ,asztal, persze kézileg összeeszkábált minden. Felmegyek az emeletre ahol csak egy ágy félét látok. Közelebb érve veszem csak észre a benne nyugovóra tért testet. Émelyegni kezdek majd érzem hogy gyomrom tartalma kikívánkozik de,nem engedek akaratának. Kinézek az ággyal szemben lévő ablakon. Megpillantok három sírhelyet. Nem volt egyedül mégis egyedül halt meg. Könnyeim folynak végig az arcomon. Majd elindulok a sírok felé azzal hogy majd én eltemet a fent fekvőt a családja vagy barátai mellé. Csodálatomra találok egy ásónak tűnő eszközt és azzal ásni kezdek. Már majdnem végzek a sírhely kiásásával amikor hangokat hallok. Nincs közel így alig érthető de,egyre hangosabb.

- Főnök asszony! Gyere már elő! Nem akartalak ennyire megbántani!-kiabálta. Hmm ennyire nem de, megakart bántani. Nem szólok vissza hisz ha hallani a hangját lassan felfedezi a házat is. Ások tovább majd meghallom egész közel hogy kiabál.
- Itt vagy bent? Válaszolj már!-talán ha a nevemen szólítana válaszolnék is.- Jézusom!- hallom meg a hangját fentről.- Mért nem válaszolsz hogy itt vagy és mit csinálsz te ott?-szólt le az ablakból.

- Mi közöd hozzá?

- Csak annyi hogy egy órája téged kereslek.- fel néztem volna rá de nem volt már az ablakban. - Aggódtam miattad.- szólalt meg a ház mellett. Várjunk csak aggódott? Mire feleszméltem már a karjai közé zárt és megcsókolt.