Megőrjít [Befejezett]

25.

Miután apám elutalta a pénzt a házamra,én is elutaltam neki amim volt. Így a felét én fizettem. Munka után,ami jó sok volt, úgy estem be az ágyamba. Ma csak néhányszor láttam Davidet ide-oda futkozni. Ha akartam volna se lett volna időnk beszélni. Az ingatlanos azt mondta akár holnap is beköltözhetek ha szeretnék. A kulcsokat is odaadta. Tehát reggel , mert hogy szombat lesz, neki állok összepakolni. Lesz mit, mert ruhám és cipőm sok van. Az a jó hogy bútorozott a ház, mert így nem nekem kell bebútoroznom. Ez milyen egyszerű így,a szerelem miért nem? Mert az nem intézhető pénzel. Ja de,hisz Vanessa azt is elintézte. Mondjuk David nem szereti de,magához láncolta.  Lassan elnyomott az álom.

Reggel nem mentem el futni,inkább ittam egy kávét és pakolni kezdtem. Aztán eszembe jutott hogy kikell jelentkeznem innen. Egy normális utcai ruhát magamra vettem és nyitottam is az ajtót. Amikor kiléptem Vanessa egy fiúval beszélgetett a folyosón. Elbújtam hogy ne lásson de,nem csuktam vissza az ajtót.

- Nem. Megmondtam hogy ne gyere ide! Nem sokára visszajön David és itt talál nekem végem.

- Nem érdekel! Figyelj kellesz nekem és a gyerek is. Jogom van hozzá.- hogy hogy joga van hozzá?

- Nem, ez itt most már David gyereke megmondtam. Felejtsd el! Most pedig tűnj innen.

- Az az én gyerekem és jogom van hozzá. - Vanessa nem is Davidtől várandós.

- Ha most azonnal nem mész el innen és felejted el hogy létezünk, elintézem hogy ne kapj máshol munkát csak a kukásoknál megértetted?

- Hogy vagy erre képes? Ezt nem hagyom annyiban Vanessa! Vésd jól a fejedbe!-ahogy én sem! Ezt tudnia kell Davidnek is.

Pár percig még ott álltam és amikor már biztos voltam hogy bement és senki sincs kint,ki kukucskáltam. Lementem a recepcióra és elmondtam amit szerettem volna. Ma már biztos hogy a saját házamban alszom. Beszálltam a liftbe és ahogy megnyomtam a gombot David ugrott be mellém.

- Szia.- köszönt.

- Szia.- némán álltunk egymás mellett. Mielőtt felértünk volna megszólaltam.- David tudunk valamikor  beszélni? Fontos lenne.

- Természetesen de, mondhatod most is.- ekkor értük el az emeletet és kinyílt az ajtó. Vajon ki volt kint a folyosón? Vanessa. Szúrósan nézett ránk. Csak kiszálltam a liftből és a szobámba mentem.

Összesen hat bőrönd lett dugig. Ebből kettőben csak cipők vannak. Apámnak szóltam hogy,legyen kedves vigyen el a házamhoz. Két perce csörgetett meg,tehát ideért. A táskáimat kihordtam a folyosóra majd még egyszer körül néztem,nehogy valami itt maradjon. Amikor kiléptem az eddigi otthonomból, David értetlen arc kifejezésével találtam szembe magam, ahogy a bőröndjeimet nézi.

- Ez meg mi Amy?- vont kérdőre.

- Elköltözöm.

- Hogy mi? Mégis miért és hova?

- Nagyon jól tudod hogy miért.

- Ne menj el kérlek! Szükségem van rád.

- Már kifizettem a házat és ma már ott alszom David. Fogadd el hogy nekem is van életem.

- Akkor segítek levinni a cuccaidat.- bólintottam. Egyedül úgyis nehéz lett volna. Becipeltük és húztuk őket a liftbe.

- David.- szólítottam meg miután bezáródott az ajtó.- beszélnünk kell!

- Igen ezt már mondtad meg hogy fontos lenne. Miről van szó?

- Nyugodtabb helyen szeretnék erről beszélni.

- Rendben mikor hol?-átnyújtottam egy cetlit, amin az új címem volt.

- Jegyezd meg és dob el a cetlit. Nem, inkább égesd el!- kinyílt a lift ajtó,mi pedig a bőröndökkel kiszálltunk. Egészen apám kocsijáig hozta őket. Amikor apám megpillantott minket egyből nyitotta is a kocsi csomagtartóját, majd segített bepakolni a bőröndjeimet. Köszöntek egymásnak.

- Mehetünk Amy?-kérdezte apám.

- Persze.- válaszoltam.- Akkor esetleg ma este?-kérdeztem suttogva Davidet.

- Nekem tökéletes.- suttogta. - szia Amy.- mosolygott.

- Viszlát David.- elköszöntem majd beülten apám mellé.

- Ez mi volt?

- Mire gondolsz?- értetlenül néztem apámra.

- Davidre.

- Épp kint volt amikor indultam és felajánlotta a segítségét,látva hogy mennyi cuccom van. Ezután elköszöntem tőle és beültem a kocsidba.- magyaráztam el.

- Tudom hogy nehéz ez nektek de,ő volt felelőtlen és ennek te is iszod a levét,viszont remélem hogy titokban sem találkozgattok. Nem lenne tisztességes azzal a lánnyal szemben.

- Ooh apa az a lány egy hárpia és sokkal tisztességtelenebb mint én valaha leszek.- nevettem fel kínomban.

- Nem az számít ő milyen hanem hogy te ne süllyedj le a szintjére,ha olyan amilyennek mondod.

- Olyan,hidd el és megértettem apa. Csak ő vett el tőlem valamit,ami az enyém volt,és tisztességtelen módszerekkel láncolja magához.

- Miről beszélsz? David felcsinálta azt a lányt,amiért az apja követeli hogy vegye el. Hidd el én is így tennék ha rólad lenne szó.

- Csak hogy én nem hazudnék a gyermekem apjáról!-vágtam vissza.