Megőrjít [Befejezett]

26.

- Te meg miről beszélsz?-kérdezte döbbenten  apám.

- Semmi hagyjuk.- nem neki fogom elmondani. Lehet meg sem értene, hanem azt hinné kitalálom mert Daviddel akarok lenni.

- Biztos?

- Persze.- bólintottam. Lassan meg is érkeztünk az házamhoz.

Apám segített becipelni a bőröndjeimet. Persze csak a nappaliba. Onnan majd nekem kell egyesével felhordani. Épp kérdezni akartam apámtól hogy kér e kávét,amikor rájöttem hogy be kellene vásárolnom, mert bizony éhen halok ha nem.

- Apa?

- Igen kincsem?

- Elvinnél vásárolni? Tudod se kocsim, se jogsim,se kajám.- húztam a számat.

- Rendben gyere te nagy gyerek.- nevetett.

- Naaa. Ezt most miért mondod?- biggyesztettem le a számat játékosan. Aztán  elnevettem magam,apám pedig rázta a fejét s közben nevetett.

- Bárcsak itt lenne a húgod is.- szontyolodott el.

- Haza jön. Ha majd úgy érzi hogy túl van rajta. - simítottam meg a vállát.

Vásárlás után haza dobott apám és még segített becipelni a szatyrokat majd haza ment. Már késő délután volt mire a konyhában a vásárolt ételeket,konyhai eszközöket és a szobámban a ruháimat is kipakoltam. Mivel ma estére beszéltük meg Daviddel a találkát, elment fürdeni. Hajat is mostam,majd hamar felöltöztem. Ma már nem teszek fel sminket, mert akkor később moshatom le,na meg David a szigeten látott smink nélkül ,tehát ha ő lát így az nem zavar. Készítettem vacsit is hát ha éhes lesz. Persze csak rántottát meg egy kis salátát. Vacsorára nem szívesen eszek már nehezebb dolgokat. Nem csak azért mert nem akarok hízni,ha nem mert elnehezít fel puffaszt és hordónak érzem magam. Rossz lesz a közérzetem. De már nappal sem eszem össze vissza. Sokkal jobban érzem magam így a bőrömben. Persze néha belefér egy Gyros vagy más finomság de, az ritka. Gondolkodásomat a, még szokatlan, csengőm hangja szakítja meg. Odasétálok és ajtót nyitok.

- Szia - mosolygok várt vendégemre.

- Szia. Nagyon szép ez a ház.- mondja David.

- Gyere beljebb.- álltam el az ajtóból. Beljebb jött ,majd megállt és felém fordult.

- Miről szeretnél beszélgetni? Talán az új pasidat akarod bemutatni akivel összeköltöztél?- nézett rám megvetően.

- Hogy mi van?- néztem értetlenül.

- Tudod Vanessa elmondta hogy új barátod van és hozzá költözöl.- mondta gúnyosan. Elnevettem magam.

- Ha lenne pasim és hozzá költöztem volna,nem hívtalak volna ide és várnálak vacsorával a pizsamámban. Ja és a tulajdoni lapon nem az én nevem állna.- nyomtam a kezébe a papírokat amiket még nem raktam el eddig az asztalról.- De ha egy szavát is képes vagy elhinni annak a hárpiának,inkább nem mondok semmit se neked úgy hogy mehetsz is.- mutattam az ajtó felé.

- Amy. Sajnálom csak.... szeretlek és megijedtem hogy elveszítelek,hogy már nem szeretsz.

- Ennek akkor sem ez  a módja. Ide jöhettél volna és megvárhattad volna mit akarok mondani, vagy nyugodtan rákérdezhettél volna, hogy van e valakim de,nem te ide jöttél bunkózni mert hittél annak hazug picsának.- osztottam ki.

- Igazad van sajnálom. Kezdhetnénk előröl? Mond el amit szerettél volna.- lépett közelebb és megfogta a kezem.

- Rendben. Gyere a konyhába előbb vacsorázzunk.

- Tényleg nagyon szép és jó nagy ez a  ház. Egy embernek minek ekkora?- mondta a konyhába érve.

- Tudod amikor megláttam bele szerettem és ha most megvehetem akkor minek vennék kisebbet? Később meg ha gyerekeim lesznek vehetnék egy nagyot. Inkább most megvettem így ezen már nem kell agyalnom később.- magyaráztam el.

- Gyerekek?- nézett rám szomorúan.

- Igen David. Ha te Vanessa mellett maradsz nekem is tovább kell lépnem. Nem várhatod el tőlem hogy örökké rád várjak,vagy a szeretőd legyek és mondjak le a gyerekről vagy a boldog családról? Szeretlek de, szeretnék egy kislányt vagy kisfiút és egy szerető,gondoskodó férjet. Ha te nem lehetsz, akkor sem fogok egyedül leélni egy életet. Veled terveztem a jövőmet de,közbe lépett Vanessa.

- Tudom. Mind ezt tudom. Csak rossz hallani hogy majd más ölel át éjszakánként, és más ébreszt reggelenként.

- Van itt valami ami változtathat ezen David.

- Ezen mégis mi? Ha elhagyom feljelentenek,ha vele maradok téged veszítelek el.

- Hallottam ma valamit,ami felszabadíthat. Valamit ami Vanessát törli az életünkből.

- Miről beszélsz Amy? Találtál egy időgépet? Elakarod ütni hogy meghaljon a gyermekem?- az utolsó mondatnál felháborodott, de én is.

- Te nem vagy normális. Ki nézed belőlem hogy megölnék egy gyereket,csak hogy nekem jó legyen?- néztem rá mérgesen.

- Nem ne haragudj. Gőzöm sincs mi húzhatna ebből ki hisz az a gyerek már ott van ezt nem lehet eltusolni.

- David hallottam ma ,és láttam Vanessát egy fiúval beszélni vagy inkább veszekedni a szállodában. Te futni voltál. Az a gyerek nem te gyereked,hanem azé a srácé.