Megőrjít [Befejezett]

22.

Mire meglepettségem alább hagyott, Vanessa kisétált az ajtón. Nem is tudom milyen érzések kavarogtak bennem. Düh leginkább. Hogy miért? Azért ahogy beszélt velem. Azt hiszem rosszat nem mondtam rá,mindössze annyit hogy nem veszem el tőle Davidet. Ez neki jó.  Ezek szerint viszont félti tőlem. Legszívesebben harcolnék érte de,az a baba nem nőhet fel apa nélkül. Nem tehetem tönkre a családját. Bár nem tudom mennyivel lesz jobb,hogy naponta veszekednek,ordibálnak mellette. Nem az én dolgom.

- Itt vagy még Amy?- kuncogott Mira.

- Persze csak ez a nő. Kiborított hogy itt hallgatózott.

- Hát igen. Úgy látszik viszont hogy nem adja egy könnyen vissza Davidet.

- Mi? - néztem értetlenül.

- Vissza akarod szerezni nem?

- Nem. Szeretem de, a babának apa kell. Na meg feljelentenék mert kiskorú a csaj és ő vette el a szüzességét. Más különben nem ment volna bele David se.

- Tényleg mesélted is múltkor. Mennyire elvetemült már a csaj. Magához láncolja mert el érni nem tudja hogy szeresse. Bár ha ilyen az egész lány stílusa.

- Szerintem IQ-ja se sok. Ja és azért nem házasodtak még össze mert terhes és vékony akar lenni szóval megvárja a szülést hogy ő majd gyönyörű legyen a nagy napon. Szerintem meg pocakosan is lehet szép egy menyasszony.

- szerintem is. anyám is várandós volt amikor elvette apám. Gyönyörű ruhája volt. A pocak pedig csak dobott a kinézetén.

- Ennek a Vannessának az a legfontosabb hogy kívülről tökéletes legyen.

- Levontam a két kiló vakolatból a pofáján.- ezen nevettünk majd fizettünk és leléptünk.

Felmentünk hozzánk. Tudtam hogy David dolgozik még így nem volt ellenemre. Nagyban néztük a tv-t amikor kopogtak. Az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam. Hatalmas rózsacsokor állt két lábon az ajtómban.

- Amy Johnson?

- Igen.

- Ezt önnek küldték kisasszony. - adta át a futár. Elköszöntem és becsuktam az ajtót. Kivettem a kis kártyát majd elolvastam. " Csak hogy tudd, még mindig érted dobog a szívem  D."   Örültem is meg nem is. Jól esik hogy rám gondol de,fáj hogy többet már nem lehetünk együtt. Ez így fájdalmas . Nem akarok a közelében lenni. Most még nem tudok. A papírt eltettem,a csokorral pedig a folyosóra mentem. A szomszéd ajtóig lépkedtem majd bekopogtam.

- Ki az?-nem látott a csokortól.

- Ezt véletlenül az én szobámba hozták. Gondolom elírták a számot.-
Átvette majd bevitte. Indultam is vissza a szobámba de,megállított.

- Tudod lehet hogy most még érted van oda de,hamarosan semmit sem fogsz neki jelenteni csak egy régi kapcsolatot. Rá fog jönni hogy én vagyok a hozzá való.

- Szóval azt hiszed Davidhez egy elkényeztetett, műveletlen,önző, ingyen élő plázacica illik?- felnevettem.- látszik hogy nem ismered,neked csak mint pasi tetszik és csak a kinézete miatt kell. Nem azért mert vicces,tanult,céltudatos vagy mert romantikus és érzékeny. Tudod én szeretem a személyiségét is nem csak a testét vagy az arcát.- Vanessa csak nézett rám,mint aki megölni készül.

- Én tudom.- szólalt meg David. Elnéztem Vanessa mellett és megláttam ahogy ott állt a liftnél.

- Most mennem kell!-jelentettem ki majd fordultam is meg de,egy kéz elkapott. Megfordultam.

- Ő az enyém. Remélem felfogtad!- mondta halkan gyilkos tekintettel. Közömböse néztem én is őt.

- Vanessa.- szólította David gorombán.

- Megyek.- mondta majd a szobába ment én pedig az enyémbe de,az ajtót nem sikerült becsuknom ,mert egy láb megakadályozott.

- Amy. Ne haragudj a viselkedése miatt.

-Nem a te hibád hogy ilyen a személyisége.- gyengéden megfogta a kezem. Lenéztem a kezeinkre amik összefonódtak. A bőröm bizsergett az érintésétől. Felemeltem a fejem és a szemébe nézetem. A másodperc tört része alatt magához húzott,a derekamnál tartott félkézzel míg a másikkal a hajamba túrt. Feleszméltem majd vissza csókoltam. Kezemmel a hajába túrtam.Szenvedélyesen faltuk egymás ajkát. Még a levegő hiány miatt sem váltunk szét, csak akkor amikor egy krákogást hallottunk a hátunk mögül.