Megőrjít [Befejezett]

3.

- Főnök asszony ma minden ajtóval randija van?- láttam rajta hogy próbálja elfojtani a nevetést.
- Ez nem vicces- förmedtem rá. Emelt fővel indultam a bejárat felé, közben a poharat a kukába vágtam.
- Hé ne haragudj már.- kiabált utánam. Nem foglalkoztam vele. - Figyelj ne rohanj már úgy.- már jóval közelebbről hallottam a hangját.- Vigyázz az ajtónál!- betelt a pohár megőrjít ez az ember! Megfordultam és pont oda ért hozzám,szólásra nyitottam a szám. Sóhajtottam majd újra az ajtó felé mentem. Beléptem a forgóajtó kabinjába és tolni kezdtem magam előtt amikor a cipőm sarka letört én pedig épp hogy csak nem estem pofára. El sántikáltam a liftig. Közben Tina oda szólt hogy apám vár. Emelt fővel de belül kikészülten álltam a lift előtt. David állt meg mellettem.

- Meg se szólalj!- mondtam de rá se néztem. Beszálltunk a liftbe ahol most csak ketten voltunk. Egyszer csak hangos nevetésben tőrt ki .
- Ne haragudj nem bírtam tovább.- mondta és folytatta a röhögést.
- Te? Te nem bírod? - keltem ki magamból mire lefagyott arcáról a mosoly.- Két napja ha a közelembe vagy történik valami rossz velem. Balszerencsét hozol rám. - néztem rá vádlóan. Erre ő újra csak a nevetést visszafogva nézett rám majd közel hajolt.
- Mert belém zúgtál.- nézett mélyen a szemembe és fél mosolyra húzta a száját. Erre én csak lenyúltam a törött sarkú cipőmért lehúztam a lábamról.
- Tudod ezt hamar ver ki a fejedből, vagy én fo-gom.- ütöttem vállát a cipőmmel. Jelzett a lift abba hagytam az ütlegelést, szétnyílt az ajtó én pedig levettem a másik cipőmet is és apám irodájához mentem.
- Szia Gabi bemehetek?- kérdeztem a titkárnőt aki rám majd Davidre nézett aki időközben utolért.
- Az úr David Fisher?
- Igen az lennék.
- Akkor bemehetnek mind ketten.- nézett újra rám majd vissza Davidre. Szem forgatva léptem be apámhoz.
- Jó reggelt apa.-adtam puszit az arcára.
- Jó reggelt uram.- köszönt David és kezet nyújtott.
- Jó reggelt nektek is. Ön gondolom David Fisher.
-Igen uram.
- Frank Johnson.A lányommal beszéltem még este és az önéletrajzát is végig olvastam.- mondta apám miközben rám pillantott.- Veled meg mi történt?- nézett végig rajtam.
- Mindössze rossz napom van.- feleltem és közben David felé fordultam akinek halvány mosoly ült az arcán.
- Értem. Így fogsz ma dolgozni?
- Nincs más választásom.- néztem apámra.
- Mindjárt lesz.- mondta én pedig értetlenül néztem.- Nos David arra jutottunk hogy kap egy esélyt. Hétfőn kezdhet is.
- Köszönöm szépen Mr.Johnson.
- A lányom körbe vezeti és megmutatja az irodáját.- apámra néztem- Azután ő is haza megy és pihen mert így nem dolgozhat.- intézte hozzám ellentmondást nem tűrő hangon az utolsó mondatot.
- Még egyszer köszönöm Mr.Johnson.- kezet fogtak.
- Viszlát hétfőn reggel 8kor.- köszönt apám.
- Viszont látásra- mondta David majd kiment.
- Apa nincs más aki pesztrálja?- néztem rá könyörgő szemekkel.
- Nem nincs. Különben meg örülj hogy utána haza mehetsz. Mert ha ilyen rossz napod van jobb ha otthon pihensz.- nevetett
- Köszönöm,hogy ilyen együttérző vagy.
- Nincs mit kicsim.
- Tudod ez szarkazmus volt.- mondtam neki de már az ajtóból.
- Tudom Amy de most már menj.
- Szia apa.
- Szia.

Nagyjából körbe vezettem és meg muttam mindent. Már csak az irodáját kellene átadnom.

- Kate esetleg nem tudod melyik lesz David Fisher irodája? Ugyanis apám engem bízott meg hogy vezessem körbe de azt elfelejtette mondani melyik is lesz az övé.- szóltam a titkárnőmnek.
- Már is utána járok Amy. Egyébkén mi történt veled?
- Rossz napom van. Nekem jött két ajtó és ezek után a cipőm is felmondott.- vázoltam fel a helyzetet.
- David irodája az lesz ott. A tiéd mellett.
- Remek.- még ez is.
- Nos mint Marketing menedzser ez lesz az irodád.- vezettem be.- Akkor ennyi. Kate én most megyek haza apám utasítására. Ha végzel te is nyugodtan menj haza.
- Köszönöm Amy.
Vártam a liftet és arra gondoltam milyen jó lesz otthon. Befekszem egy kád forró vízbe és míg ki nem hűl, ki se szállok.
- Főnök asszony esetleg haza kísérjem nehogy összetörje magát?- zökkentett ki David. Közben a lift ajtó is kinyílt.
- Először is. - szálltunk be a liftbe.- Ne nevezz így. Másodszor meg nem gondolod hogy mezítláb haza sétálok. Taxit hívtam. Ééés ha nem vagy a közelemben gondom sincs.- mondtam nyomatékosan. Válaszul csak bólintott. A földszinten Jamesbe futottam.

- Szia kicsim. Hova tűntél reggel?-kérdezte.
- Szia szívem.tudod szokásos reggeli futás.- mosolyogtam- és te?
- Haza mentem átöltözni meg néhány iratért. De hogy nézel ki?- nézett végig rajtam.
- Hosszú. De most megyek haza mára végeztem. Jössz este?- húzódtam közelebb.
- Még nem tudom majd hívlak.
- Rendben. Szia - nyomtam egy csókot a szájára.
- Szia.

Beültem a taxiba ami a szálloda előtt tett ki. Befelé menet elhagytam előbb az egyik cipőm amit aztán felvettem de, míg lehajoltam érte a táskámból kihullott minden mert én marha nem húztam össze.

- Segítsek cica?-de idegesítően ismerős ez a hang.