Megőrjít [Befejezett]

10.

Ébredéskor észre vettem hogy David karja derekamon pihen. Lehámoztam magamról és lementem. Nem tudom mennyi lehetett az idő de,nagyon meleg volt így a vízeséshez mentem. Először még nem akartam belemenni csak arcot mosni hogy felfrissüljek,aztán végül mégis a vízben kötöttem ki. Csak lebegtem a vízen csukott szemmel és élveztem a nap sugarait ahogy a bőrömet simogatják. Hagytam hogy ellepjen a víz majd fel úsztam a felszínre. Kinyitottam a szemem és David engem figyelő szempárjával találtam magam szembe. Egy sziklán ülve nézett.

- Azt hittem már sosem unod meg.- mondta unottan.

- Nem kértelek hogy ülj itt és figyelj rám.- válaszoltam miközben ki jöttem a vízből.

- Csak hogy dolgunk van.

- Tudok róla csak míg aludtál gondoltam megmártózom. Mehetünk ha gondolod.- erre el is indultunk a part felé. Egy ideig némán gyalogoltunk majd muszáj volt felhoznom a tegnapi témát.- szóval mi bajod van?

- Mi? Ezt hogy érted?

- Hát hogy hol normális, vagy viccelődős vagy, hol meg agresszív bunkó.

- Csak nem szeretnék csalódni.- mondta közömbösen. - Gyerek koromban anyám elhagyta apámat egy másik férfiért. Apám akkor szét hullott. Pár évvel később újra szerelmes lett de, két év után az is ott hagyta. Inni kezdett ezután. Aztán talpra állt újra pozitívan látta a világot és várta hogy eljöjjön végre az igazi. Jött is csak hogy az a picsa nem apámba volt szerelmes hanem a pénzébe. A végén már hitelt kellett fel vennie hogy én befejezhessem az egyetemet. Apám öngyilkos lett bár ez titok mert autó-balesetnek álcázta hogy megkapjam az életbiztosítását.- csak álltam pár méterrel mögötte. Nekem csak egy búcsúlevelet hagyott hátra amiben mindezt leírta meg azt hogy a levelet égessem el. Nos ezek után egy nőt se vagyok hajlandó tisztelni. Mind egyforma.

- Akkor miért töröd magad ennyire miattam?- erre felnevet.

- Hogy bebizonyítsam,az állításomat.- gúnyosan mosolyog.- Na meg hogy te sem vagy különb.

- Hát akkor csalódást kell okoznom.- néztem a szemébe.

- Nem tudsz. Többször is elfogadtad a csókom. Lassan az ágyadba is beengedsz majd.

- És? Ez nem azt jelenti hogy el is hagyom miattad Jamest.- mosolyogtam magabiztosan.

-Attól még megcsalod.

- Hidd el elfogom mondani ha haza megyünk.- igen ez így van. Mindent elfogok mondani de,akkor Davidnek mennie kell majd.

- Cchh.- fintorgott.

- Na mire gondoltál mit építsünk ide amit észre vesznek?- tereltem a témát.

- Nem tudom. Valamivel ki kéne rakni hogy s.o.s vagy help.

- De miből? Esetleg keressünk kidőlt fákat?

- Igen az jó lesz.

A beszélgetés lezártnak vettük és két irányba mentünk. Nem kellett messze mennem mert találtam is egyet. Kihúztam a partra és ott hagytam.
Újra elindultam de, most kicsit messzebb kellett mennem hogy találjak fát. Majd 6 kör után már kissé fáradt voltam de, mégis újabb fáért indultam. Mentem már egy ideje amikor rájöttem hogy David biztosan talált már annyit hogy elég legyen. Ahogy láttam ő kettesével hordta. Ezzel a gondolattal leültem egy fa tövébe egy kicsit pihenni. A törzsének döntöttem a fejem és a fák lombjait vizsgálgattam és a köztük beszivárgó fényt. Milyen csodaszép ez a hely. Életem végéig el lennék itt. Úgy szeretném megölelni az anyámat és az apám. Jameshez hozzábújni, az ölelésében elaludni. Lehet hogy soha többé nem látom őket. Miközben szeretteimre gondolok a könnyeim utat törnek maguknak. Itt ülök egy fa tövében és sírok. Egy bunkóval ragadtam egy lakatlan szigeten.

-Haza akarok menni.- mondtam majd a térdemre hajtottam a fejem és éreztem hogy néhány könnycsepp újra végig fut az arcomon.

Arra ébredtem fel... Ébredtem? Elaludtam? Uh remélem csak 10 percre mert ha David keres akkor megint kiakad hogy eltűntem. Felpattantam és azt vettem észre hogy már nem az erdőben ha nem a homokos tenger parton vagyok. Körül néztem,szememmel Davidet kerestem. Egy sziklán ülve nézte az óceán vizét.

- Te hoztál ide ?-kérdeztem amikor elég közel sétáltam.

- Nem. Alvás közben visszasétáltál.- válaszolt bunkón és közben még csak felém se fordult.

- Hát jó. Azért kösz.

Elindultam a vízesés melletti házhoz. Ugyan olyan letört voltam mint nem rég és ezen David bunkósága sem segített. Út közben megettem néhány banánt és bogyót. Mivel nem tudtam mást csinálni ,újra megmártóztam a hűs vízben. David is visszaért de ,egy pillantást sem vetett rám csak a házhoz ment és tüzet gyújtott. Azt hiszem fogott néhány halat. Kicsit még napoztam aztán a házba indultam.

- Egyél hoztam halat!- mondta közömbösen

- Köszönöm nem vagyok éhes.- majd bementem fel a szobába. Az ablakhoz sétáltam és onnan figyeltem az erdőt.
Nem zavart az hogy beszél velem David csak hiányoznak a szüleim, a barátaim még a munkám is. Innen nincs kiút. Ha csak meg nem találnak. De lehet ez sosem következik be.

-Kérlek egyél! Nem akarom legyengülj!- nyújtotta felém a sült halat. Az ételre néztem majd felé fordultam és aggódó szempárt láttam. Mélyen a szemébe néztem,amit ő nem szakított meg. Végül elfogadtam az ételt és enni kezdtem.