Megőrjít [Befejezett]

4.

- Nem vagyok cica de,ha már így megkérdezted segíthetsz.
- Tényleg nem vagy cica- guggolt le hozzám- egy igazi vadmacska vagy.- vigyorgott.
- Na ez jó, - egyenesedtem fel.- reggel még karót nyelt voltam most meg vadmacska?
- Egy karót nyelt vadmacska vagy.- próbált komoly maradni de,láttam a szemeiben hogy legszívesebben röhögne erre én elnevettem magam mire ő is kiengedte. - Végre hogy látlak nevetni főnökasszony.- vigyorgott önelégülten közben oda adta a táskám többi tartalmát.
- Szóval csak erre ment ki a játék?
- Igen, és tetszik az eredmény.- azt hiszem kicsit elpirultam ezért a földet kezdtem nézni.
- Nos ha előre szólsz már az interjún kiengedtem volna, és nem kellett volna kínoznod.
- Szóval ilyen vicces voltam tegnap?-mentünk a bejárat felé.
- Igen amikor megláttál akkor nagyon.- nevettem fel.
- Igazán? Te sem irigykedhetsz a reggeli ajtós jelenet után. Vigyázz közeledik.- vigyorgott gonoszan.
- Nagyon vicces.- mondtam gúnyosan.
Beszálltunk a liftbe rajtunk kívül még ketten voltak de ők hamar ki is szálltak.
- Most hogy így ketten vagyunk - mért végig úgy hogy szinte égetett.- Beismerheted hogy ugyan úgy kívánsz- egyre közelebb jött.
- Mi? Ez nagyon rossz vicc! Ne csináld ezt mert megijesztesz.- tényleg ijesztő volt. Próbáltam kitérni előle de hát mennyire lehet azt egy liftben. Ilyenkor mért nem száll be valaki?
- Ez nem vicc főnök asszony. Kívánlak. Nagyon is.- olyan közel volt hozzám én pedig nem tudtam semerre se menni neki préselődtem a lift ajtajának. Vággyal teli szemébe néztem majd a szájára. Igen azt hiszem megakartam csókolni de miért is? Már épp rúgni készültem amikor nyílt a lift ajtó én pedig elvesztve egyensúlyom hirtelen Davidbe kapaszkodtam hogy a földön landoljak. Ott tartott a kezében letett kiszálltunk a liftből és az ajtómig meg sem álltam.
- Megmentettem a formás hátsódat.- belemarkolt a fenekembe erre felkaptam a fejem és felé fordultam észre sem vettem hogy milyen közel van csak hogy ajkai az enyémekre tapadnak. Nem tudtam kontrollálni tetteimet. Visszacsókoltam de észbe kaptam és ellöktem magamtól felpofoztam.
- Mit képzelsz magadról? Normális vagy? Ne gyere a közelembe megértetted!? Nekem vőlegényem van. - keltem ki magamból.csak nézett rám az önelégült fejével és vigyorgott.
- Ugye ugye hogy te is kívánsz.
- Nem és ha még egyszer a közelembe jössz még a cégtől is kirúgatlak. Megértetted?- továbbra is önelégülten vigyorgott beharapta alsó ajkát és bólintott. Mint egy isten úgy sétált el az ajtajáig. Az est további részében egy ideig még idegeskedtem a csók miatt de nem jutottam dűlőre hogy kire vagyok mérgesebb,rá vagy magamra . James is hívott hogy későn végez ma már nem jön így megvacsoráztam és lefeküdtem aludni. Ez egy nagyon rossz nap volt.

Reggel úgy döntöttem hogy elkerülöm Davidet ezért megvártam míg elmegy ő futni és csak utána én más fele. Pont meghallottam a hangját és az ajtóhoz siettem. Egy lánnyal volt de ha van barátnője mért engem fűz? Az is lehet hogy csak felszedte valahol. Vártam egy kicsit majd felvettem a cipőm és elindultam.
- A franc esne belé. -Ott állt az ajtóba épp a fülesét dugta be a fülébe. Elindult a park felé végre. Most is mint az imént vártam egy kicsit majd elindultam a másik irányba. Sikerült a tervem nem futottam belé sehol. Visszaértem és a liftre vártam. Valaki átkarolt.
- Főnökasszony nem láttalak a parkban pedig vártalak.- ellöktem magamtól.- Csak nem kerülsz?- vágott egy hamis szomorú fejet.
- De igen képzeld.
- Ezek szerint nem bírnál nekem ellen állni?
- Persze reménykedj csak.- kinyílt a lift ajtaja persze eszem ágában sem volt megint vele utazni így mielőtt bezárult volna ki ugrottam rajta és a lépcsők felé mentem. De arra nem számítottam hogy a szobámnál fog rám várni.
- Kérlek állj arrébb beszeretnék menni.
- Na idefigyelj cica.- nem volt agresszív de határozott . - Úgyis megkapom amire vágyom, előbb vagy utóbb.- végig mért majd tekintete a szememnél állapodott meg.- Hiába bujkálsz vagy kerülsz engem.- a számra nézett. Megint olyan közel volt hozzám a szívem a torkomban dobogott. Féltem és nem mertem tekintetem levenni róla. Megcsókolt de most nem csókoltam vissza. Elhúzódott elindult a szobája felé én pedig lefagyva álltam ott. Vissza nézett.
- Ne felejtsd el - ránéztem - Előbb vagy utóbb!-bement a szobájába. Kifújtam az eddig benntartott levegőt és remegő kezekkel kerestem elő kulcsaimat.

A hétvégét Jamessel töltöttem. Minél messzebb attól az alaktól. Elmentünk vacsorázni a szüleimmel. James apámmal a cég ügyeiről, anyám és én az esküvő részleteiről beszélgettünk ami alig egy év múlva lesz. Időben neki kellett állnunk a szervezésnek hogy letudjuk foglalni a helyet , kiválasztani a ruhát amit külön rám szabnak és a meghívókat is idejében kiakarjuk küldeni. Meg az ilyen apróbb részleteket is el akarjuk intézni.

- Oh és kislányom- szólt az apám.- Kérlek még így az elején figyelj oda... hogy is hívják?
- David?- már tudtam mit akar.
- Na igen Davidre. Nézd át a munkáit meg mutass meg mindent mi hogy megy nálunk.
- Szóval bébi csőszködjek?- kérdeztem kis gúnnyal a hangomban.
- Nem. Csak egy hónapról van szó míg beilleszkedik és nem vagyunk benne biztosak hogy jól végzi a munkáját. Úgyis az irodád mellet van az övé is.
- Rendben legyen.- válaszoltam. Hurrá.