Fogaid Nyoma

Bioszra feladatot...vele?

Mrs. Silverman bal kezével serényen írt a táblára, míg a másikat zsebében pihentette. Miután abbahagyta az írást, szája mozogni kezdett, ami azt jelentette, hogy valamit magyarázott, de számomra egy szó se hagyta el szigorú ajkait.

Egyáltalán nem tudtam az órára koncentrálni, mert minden gondolatom a keddi matekdoga körül kavargott. Hogy a bánatba tudtam ennyire elcseszni? Örülök ha meglesz a hármas... Ismerem Mr. Roberts trükkjeit, de ez utóbbi dolgozat különösen aljas volt. Persze csak magamat hibáztathatom, amiért nem vagyok valami matekzseni vagy eszméletlen szorgalmas ahhoz, hogy a jegyeim elfogadhatóak legyenek az ő óráin.

Na de majd legközelebb.

Tekintetem ezt követően az ablak felé vándorolt. Az udvaron nem volt senki a tizenegyedik b-s fiúkat kivéve, akik már az ötödik körüket futhatták. Ott volt köztük Andrew is aki mind a végzősök, mind a fiatalabbak körében nagyon kedvelt személy és titokban az én 'crush'-om is. Vörös haja tökéletes kontrasztja tengerkék szemeinek és ő az a személy az egész iskolában akiről nem lehet semmi rosszat mondani. Kitűnő tanuló, soha nem készült még róla rossz kép, válogatott focista, gitározik és még kedves is. Ha valakire, akkor rá lehet azt mondani, hogy tökéletes.

"Blair Johns" hallottam a nevem és rögtön a hang felé kaptam a fejem.

Mrs. Silverman kissé türelmetlenül nézett rám.

"Kérem, húzzon egy nevet és egy témát!" mondta szúrós hangon.

Mivan? Baszki nem figyeltem...

Felálltam a padból és a tanári asztalhoz siettem, ahol két kupac cetlit találtam. Az egyikben valamivel vastagabbak és hosszabbak voltak a cetlik. Először a vastagból húztam és elolvastam a rajta szereplő szócskát: Táplálkozás. Ez egy felettébb könnyű téma. De most mi is a lényeg? Már csak az kell, hogy jó társat húzzak hozzá. Emma, Viki, Jessy, Hope, Matt, Alex, Jordan, Olivia, David...ehhez nem lehet rossz társat húzni, egy ilyen könnyű témához bárki jó.

Vagy legalább is ezt gondoltam...és már nyúltam is egy név után, de az egyik lap kicsit átlátszott és megláttam rajta egy E betűt és valami W-vel folytatódott. Ez tuti Emma Warren lesz. Kihúztam a kissé átlátszó cetlit és diadalmasan a helyemre siettem.

De amint leültem és felfordítottam a cetlit, mosolyom az arcomra fagyott. A cetlit bámultam, de valamiért egyáltalán nem voltam képes megbarátkozni azzal amit tartalmazott: Ezra Walker.

Miért gyűlölnek engem ennyire az égiek!?
Ugye ez csak egy rossz vicc?...Ilyen nincs! Most komolyan azzal a...a.....vele, kell nekem...mi is a feladat?

"Emma, mit is kell csinálni?" kérdeztem tőle zavarodottan.

"Plakátot az egészséghétre, ami a jövő héten lesz és a plakátot hétfőn kell leadni. Alaposan ki kell dolgolgozni, mert jegyet kapunk rá, és tudod milyen Mrs. Silverman ha ilyesmiről van szó..." ahogy ezt Emma végigmondta meghallottam a csengetést.

"Plakátot? Mekkorát? Hányat? Mi?!" értetlenkedtem, de Emma csak nyugodt arccal folytatta.

"Azt mondta, hogy kb A2-es méretűt és egy darabot. A lényeg, hogy kevés szöveg, sok kép és összefüggő legyen. Nem kell bonyolultnak lennie, csak olyannak amire jó ránézni." bárhogy is próbálta bíztatóan elmondani a feltételeket, már előre rosszul voltam a ténytől, hogy azzal a seggfejjel kell közös feladatot csinálnom és ha ez nem lenne elég akkor még jegyet is kapunk rá "Jajj, ne izgulj már! Nem olyan nehéz egy ilyen izét összeállítani. Egyébként, ki a párod?" kérdezte miközben bepakolt a táskájába.