Fogaid Nyoma

Széttépve

"Az ég világon semmit sem zavartál meg." folytatta a zöld szemű fiú Valentino felé fordulva.

Én viszont nagyban a földet bámultam, mikor Valentínónak szemet szúrhatott a meglehetősen furcsa viselkedésünk. Ezt pedig természetéből kifolyólag nem hagyhatta szótlanul.

"Mi ez a feszült hangulat kettőtök közt?" kérdezte az arany szemű fiú, de annak ellenére, hogy az ő megjelenése sem volt éppen hétköznapi látvány, én valahogy nem tudtam elszakítani tekintetem a földet borító sötétkék csempékről.

"Semmi." mondta Ezra röviden, ami már-már túl feltűnő volt ahhoz hogy igaz legyen "Viszont elég későre jár. Nem gondolod, hogy ideje lenne lefeküdnöd?...Blair?" kérdezte Ezra anyáskodó hanglejtéssel, ezúttal már felém fordulva. Én azonban még mindig nem néztem rá, ami csak arra ösztönözte, hogy folytassa a mondandóját "Meglehet, az alváshiánytól vannak ezek a...furcsa hallucinációid is." folytatta, de ahogy ezt nyugodt szívvel és lélekkel kimondta, teljesen megváltozott a véleményem a fiúról.

Hogy gondolhatja ezt rólam pont Ezra mindazok után amiken keresztül mentünk?

"Azt akarod mondani, hogy szerinted megőrültem?" kérdeztem sértetten, a válaszára várva.

"Nem, én ezt egy szóval se mondtam. De remélem nem akarod hogy mindenki azt gondoljam rólad hogy őrült vagy amiért olyan dolgokat látsz amiket más nem." mondta, végig sakkban tartva engem, holott mindössze csak átfogalmazta azt amit az előbb kérdeztem.

"Ti meg miről beszéltek?" kérdezett közbe döbbenten a sárga szemű fiú, mire Ezra lassan elszakította a tekintetét rólam hogy Valentino felé fordulhasson.

"Képzeld Val, Blair szerint sebes a hátam." mondta Ezra, mire Valentino furcsán pislogott néhányat és kíváncsian odament Ezrához, hogy megnézze a hátát.

"Te ezt hol látod?" kérdezte értetlenül, Ezra hátát szemlélgetve, majd belekortyolt a sörébe és ezt követően rám nézett hogy valami válasszal szolgáljak a kérdésére.

"Jó, most nem olyan. De esküszöm neked hogy Ezra háta az előbb még tele volt durvábbnál durvább sebhelyekkel." magyaráztam Valentínónak, mire ő csak nézett rám értetlenül, majd egy fura mosollyal az arcán Ezra felé fordult.

"Hallod Ezra, mi vagy te valami kaméleon?" kérdezte Valentino és azzal elnevette magát "Csak mert nekem nagyon úgy hangzik mintha Blair szerint váltogatnád a bőrödet." folytatta az idétlenkedést a sárga szemű fiú akinek pont ezt követően véltem felfedezni kipirosodott arcát ami egyértelmű jele volt annak, hogy ma már eleget ivott ahhoz hogy mindent viccnek vegyen.

Valentino teljességgel használhatatlannak bizonyult, bár nem is tudom igazán, hogy mit vártam tőle. Jobban belegondolva, ő mégis csak Ezra barátja, és még ha szemmel láthatóan ott lennének a sebhelyek Ezra hátán, Valentínóból azt is kinézem, hogy Ezra érdekében akkor is letagadná ha látná.

A viselkedéséből tehát egyértelművé vált számomra, hogy ezt a csatát elvesztettem. De a háborúnak még közel sem volt vége. Abban a pillanatban pedig másra se tudtam gondolni, csak arra, hogy akármi is legyen, én akkor is bebizonyítom hogy igazam van.

"Ezt még megbeszéljük." mondtam egy fáradt sóhaj kíséretében egy percig Ezrára, és azt követően Valentínóra nézve, mikor eszembe jutott egy kérdés amit már azóta fel akartam tenni a zöld szemű fiúnak, hogy besétáltam a fürdőszoba ajtaján "Amúgy csak kíváncsiságból...te mióta vagy így kipattintva?"