Fogaid Nyoma

Ki nem szereti a nutellát?

A délután olyan gyorsan elszaladt, mint még soha. Egész végig filmeket néztünk és ezalatt rájöttem, hogy Ezrának a filmek terén is rohadt jó ízlése van. Mikor rábíztam, hogy válasszon valamit amíg hozok kaját, a Ponyvaregényt választotta, melyet nagy örömmel néztem végig. Tarantino ugyanis a kedvenc rendezőm, és a világért ki nem hagynék egy kis John Travoltát. Következőnek én választottam, és úgy voltam vele, hogy ha már Tarantino akkor nézzük meg a Django elszabadul-t amit eddig senki nem akart velem egy nyugodt, filmezős délutánon megnézni...meg úgy egyébként se, mert 'fujj milyen véres' és 'úristen én ezt nem bírom' pedig szerintem ez a film egy igazi mestermű. Ezra ellenben egyáltalán nem volt elrettenve az ötlettől, sőt még tetszett is neki, amit abból tudok, hogy elmondása szerint az egyik kedvenc filmjét választottam. Nem akartam mondani, hogy ez az én kedvenc filmem is.
A másik koncepció a jó öreg Coppola féle Keresztapa lett volna, de úgy gondoltam, hogy azt a trilógiát vagy egybe kell megnézni, vagy sehogy és tekintve, hogy már így is fél öt volt mire a Ponyvaregénnyel végeztünk, célszerűbbnek láttam valami rövidebbet választani.

Nagyban néztük a filmet, és épp két pofára tömtem a pattogatottkukoricát, mikor egy elég véres jelenethez értünk. Ott tartottunk, ahol Dr. Schulz és Django lelőnek egy csapat banditát, és pont mikor szétloccsant az egyik ember feje, egyszer csak beugrott valami.

"Tényleg Ezra, te nem azt mondtad, hogy nem bírod a vért?" kérdeztem bal szemöldökömet felhúzva, mire Ezra felém nézett.

"Azt ugye te is vágod, hogy a filmekben az nem igazi vér?" kérdezte ezt úgy, mintha valami elmefogyatékoshoz beszélne.

"Persze hogy vágom, de attól még ez nem felkavaró neked?...Vagy valami?"

"Élőben tényleg nem szerencsés ha vért látok, de amíg csak a filmben történik, addig nincs gond." magyarázta, majd ismét a képernyő felé fordult és egy darabig csendben folytattuk a filmnézést.

"Akárhogy is legyen, a mai nap után már hivatalosan is te vagy a legfurább ember akit valaha ismertem." mondtam a fiúnak, aki ennek hallatára kíváncsian fordította felém méregzöld tekintetét.

"Na ez a mondat több sebből is vérzik, és amellett, hogy kb ugyan ez a véleményem rólad, kíváncsivá tesz, hogy mégis mivel érdemeltem ki ezt a címet."

"Kezdjük ott, hogy te olasz vagy." kezdtem a felsorolást hüvelykujjamon számolva, mire Ezra unottan nézett rám, egy amolyan 'hagyd már ezt a faszságot' nézéssel "Jó, akkor nem vagy olasz csak ott éltél egész életedben."

"Ez még mindig nem pontos." javított ki.

"Most akkor kíváncsi vagy a válaszomra vagy csak a kifogásokat keresed?"

"Folytasd." utasított Ezra komoly pofával, a rózsaszín szőrmés párnámat símogatva, amitől akárhogy is próbáltam, nem tudtam komolyan venni.

"Az egy dolog, hogy nem szereted a pattogatottkukoricát. Sokan nem szeretik, mert beleragad a fogakba meg ilyenek. Nem szereted se a sajtot meg a melegszendvicset. Ez még akár elfogadható is lenne extrém körülmények között. De te olaszországban éltél szinte egész életedben...és nem szereted a nutellát?!" néztem rá hitetlenkedve "Ez azért már durva..." folytattam, mire Ezra keresztbe fonta karjait és megforgatta szemeit. Válaszolni azonban nem válaszolt.
Úgy viselkedett, mintha sértegetni akarnám azzal amit az előbb mondtam, holott megjegyzésem nem volt több puszta kétely és némi meglepettség együttesénél.
"Ki nem szereti a nutellát? Az a világ legfinomabb dolga!" és ennek örömére letettem a kukoricát az asztalra és elvettem onnan a nagy üveg nutellát, amit –egy filmmel ezelőtt– annak a reményében tettem oda, hogy majd Ezra is megkívánja. Csakhogy ez nem így lett. A srác egész délután nem evett semmit. Dél körül csináltam neki melegszendvicset de ő csak 'nem szeretem a sajtot' szóval csináltam mégegyet sajt nélkül, erre 'egyébként a melegszendvicset se szeretem' szóval ezek után kiégtem és úgy voltam vele, hogy hagyjuk. Majd eszik ha megéhezik. Pedig én nagyon próbáltam vendégszerető házigazda lenni. A Ponyvaregény után hoztam nutellát meg kenyeret, mert nem hazudok ha azt mondom, hogy filmnézés közben szoktam a legtöbb szemétkaját enni a nutelláskenyérrel az élen. Megkérdeztem Ezrát kér-e, de az volt a válasza, hogy 'nem eszem nutellát....se popcornt úgyhogy inkább nézd a filmet'. Ezek után meg már képtelen voltam kiigazodni rajta és azon, hogy mit eszik és mit nem.