Fogaid Nyoma

Hemofóbia

Továbbra is Ezracica szemszögéből...

A tegnap esti fejmosás óta olyan gyorsan telt az idő, hogy még száz év is két percnek tűnt volna ha Brian nem hívja meg hozzánk azt a lányt elkészíteni valami sulis feladatot.
Már akkor nem tetszett ez az egész, mikor hajnalban hazajött és mondta, hogy rakjak rendet, mert vendégem lesz. Elsőre nem nagyon értettem a burkolt célzását és mellesleg nem szeretem, ha kajálás közben zavarnak, szóval szimplán csak egyik fülemen be-másikon ki alapon konkrétan le se szartam amit mond. Egészen addig így voltam vele, amíg a kora délutáni szundimat meg nem szakította azzal, hogy szörnyen hangosan beszélt telefonon. Emberi mércékkel nézve, persze, teljesen normális hangerővel kommunikált, de ez nekem még egy zárt ajtó és két emelet távolságából is épp elég volt ahhoz, hogy elzavarja az álmaimat. Mellesleg gyanúsan ismerős volt a másik hang a vonalban. Arról nem is szólva, hogy miután letette és amolyan meglepetés szerűen elküldött ajtót nyitni, hirtelen rájöttem, hogy a szobámban szana-széjjel hevernek az üres infúziós tasakok. A gyors 'rendrakás' közepette pedig, véletlenül, átfutottam a két folyosó közti üvegajtón ami balszerencsémre épp úgy tört több ezer szilánkra, mint ahogy egy üveglap szokott. Ezt követően, legalább 3 teljes percen keresztül üveg-kirakósozgattam telekinézist használva, hogy végre valahára ismét egy darabban legyen az a nyamvadt ajtó, mire Brian le csigázott amiért még mindig nem nyitottam ajtót...

Jobban belegondolva igaza lehetett, mert a védővonal varázslat miatt tényleg lassabbnak éreztem magam. A 'védővonal' név pedig bármennyire is sugalmazza a védelmet...épp az ellenkezőjére való. Legalább is részemről, mivel a külvilágot védi meg tőlem. Elsőre nem hangzik valami fényesen, ahogy többedszerre sem, de tegnap a 'drága' apám részletesen kifejtette: annak ellenére, hogy a boszorkányok és vámpírok már ötven éve békét kötöttek Miroswoodsban, az én jelenlétem még mindig nyugtalanítja őket tekintve a néhány évtizede történtekre. Amit ha belegondolunk jogosan tesznek...de erről majd máskor. Beértem annyival, hogy szokás szerint mindenki fél tőlem.
Nagy vonalakban pedig tegnap az történt, hogy eljött hozzánk néhány öreg boszorkány akik már-már fél lábbal a sírban vaoltak, mert rajzolni akartak valamilyen köröket ami távol tart engem a védtelen fajtársaiktól meg elkérték egy hajszálamat arra az esetre, ha valami balul sülne el. Óh és ne feledkezzünk meg arról se, hogy adtak egy fancy amulettet, ami megvéd a naptó, de egyenlőre még  nem kellett elmennem itthonról szóval most a fiókban pihen. Be kell valljam, elég röhejes a tegnap történteket így elmondanom, de ha egyszer az én szemszögemből csak ennyi történt, akkor azon nincs mit szépíteni.

~Később~

Miután a drágalátos bátyámnak volt pofáj egyedül hagyni engem egy emberrel akinek vérzik a lába, komolyan elgondolkodtam azon, hogy miért is költöztem vissza Miroswoodsba. Ahogy teltek a kínos percek, egy pillanatra még az is megfordult bennem, hogy elköltözöm anyához, de ebbe még csak belegondolni se volt jó ötlet. Bármennyire legyen is nehéz megtűrni Brian viselt dolgait...anyától még én is félek. Arról nem beszélve, hogy fogalmam sincs merre lehet.

Szóval épp Valentínónak írtam, hogy mi történt, mikor hallottam egy nagy puffanást és az ablak tükörképéből láttam, hogy a lány leborította a könyveimet. Ezután pedig legszívesebben megkérdeztem volna tőle, hogy minden emberi lény ilyen rohadtul ügyetlen-e, vagy csak ő szerencsétlenkedik ennyit? De végül nem tettem.

"Bocsi..." válaszolta bizonytalanul.

Elgondolkodtam rajta, hogy tényleg megérdeklődöm a kérdést ami az előbb megfogalmazódott a fejemben, de Valentino pont akkor kérdezte, hogy szerintem miként reagálna Brian arra, ha mire hazaér, véletlenül kifesteném a szobáját a lány vérével? Ezen pedig egyszerűen nem tudtam nem nevetni. Mert ha most azt nézzük, akkor elméletileg ezt simán megtehetném és még csak felelősségre se vonhatnának azért amiért Brian hívta meg a lányt és ő hagyott itthon vele. Az csakis az ő hibája lenne ha én mint vérszomjas vámpír egy előrelátható baleset folytán, sajnálatos módon megölném az általam egyáltalán nem várt vendéget.