Fogaid Nyoma

Ottalvás

Az órák után láttam ahogy Emma elsétál Ezrával a folyosó mentén és ugyan, csak egy pillanatra voltam tanúja eszmecseréjüknek, de Emma túlzottan mérgesnek tűnt Ezra unottságához képest.

Bepakoltam a könyveimet szekrényembe –ami a fő oka volt annak, hogy a folyosóra mentem– és mivel Emmával és Ezrával is beszélni szerettem volna, vállamra akasztottam a hátizsákom és elindultam a folyosó végén lévő lány mosdó felé. Néhány perce ugyanis arra láttam őket eltűnni.

Körülnéztem mindenhol, az egész emeletet végigjártam, de legnagyobb meglepetésemre egyikükkel se találkoztam. Olyan volt, mintha elnyelte volna őket a föld. Csak úgy felszívódtak, de amilyen szerencsétlen vagyok néha, az is lehet, hogy pont elkerültük egymást...valahogy.

Mivel a suliban már nem volt több dolgom, elindultam haza és kiérve az iskolából írtam Ezrának, de még szinte el se küldtem az üzenetet, meghallottam Matthew hangját a tuningolt Subaru BRZ-jének berregése által kicsit elnyomva.

"Na akkor elvihetlek egy körre?" kacsintott, közben végig berregtetve a motort.

Egy széles mosollyal az arcomon odamentem hozzá a parkolóba és jobban szemügyre véve ezt a szépséget, megállapítottam, hogy elég alapos munkát végzett. Matt ugyanis autószerelő akar lenni és egy nap majd az apja üzletét szeretné tovább vinni. Ebben az autóban pedig csaknem egy egész nyári szünet munkája volt. Két hónap szüntelen javítás, hegesztés, polírozás vagy éppen a rozsda rágta alkatrészek eltávolítása és helyettesítése. Idő amit Matt nem sajnált azokból az órákból a szerelésre áldozni, amiket alvással vagy épp velünk tölthetett volna. Két hónapja ez az autó még kész roncs volt. Na de most... Helyre lett pofozva a motort, újak lettek a felnik, kicserélte a fékbetéteket, újrafényezte a motorháztetőt, eltűntette róla a rozsdát, kicserélte a kipufogókat és enyhén még le is ültette. Matt már mondta, hogy a felújítás árát még fizeti a szüleinek, de tekintve, hogy ezt mind a saját pénzéből csinálta és amennyit ő dolgozik a műhelyben...biztos voltam benne, hogy ezzel is hamar meglesz.

"Még szép!" vágtam rá gondolkodás nélkül és ahogy bepattantam, már el is hajtottunk.

~Később~

Megtudtam, hogy a legjobb barátom nagyon jól vezet, de volt az a kinkje, hogy szinte minden piros lámpánál versenyzett a mellettünk állókkal, ami őszintén felért egy kabaréval. Annyira beleélte magát az egészbe és olyan nagy csodálattal vezette a kocsiját, hogy még nekem is kedvem támadt elkezdeni a jogsit...hogy ezek után legálisan is vezethessek.

Az a bizonyos egy kör végül egy hatalmas kör lett Miroswoodsban és a környező erdők szélén egészen Ardwille-ig.

Miután Matt hazavitt és eszembe juttatta, hogy ma hétfő van –ami azt jelentette, hogy edzésre kell mennem– hirtelen még azt se tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Pillanatnyilag ugyanis nem volt sok kedvem edzésre menni, mert már tök rég nem voltam edzésen, és előre éreztem az izomlázat...mindenhol...de végül mégis úgy döntöttem, hogy több edzést nem hagyok ki.

Délután öt óra tíz perc volt, tehát kb azonnal el kellett indulnom, hogy háromnegyedre kiérjek a futópályára.

Bepakoltam az edzéscuccom, felvettem a futócipőm és nem sokkal háromnegyed hat előtt már ott is voltam.

Amint átöltöztem és találkoztam az edzőmmel, az első dolgom az volt, hogy néhány rövid mondatban összefoglaltam neki a hiányzásaim okát. Ő pedig egy megértő vállveregetés és egy rövid 'jól van' után már sorolta is nekem a gyakorlatokat, amik majd segítenek ismét formába rázódni. Futottam néhány laza kört, három időmérőt és utána még egy hosszútávot is, mikor lementünk a Shady-tóra illetve levezetésnek visszafutottunk a pályához.