Fogaid Nyoma

Nem ártana bekötnöd magad

Hogy is fogalmazzak...egész éjszaka fent voltunk. Nem ám azért mert matek házit írtunk, vagy mert valami 18 karikás dolgot műveltünk, hanem mert egész végig Ezra kocsijait vezettem. Már akkor teljesen be voltam zsongva, mikor azt mondta, hogy vezethetem a kocsiját, de miután megmutatta a kis oldtimer szuperautó gyűjteményét, teljességgel leesett az állam. Első ránézésre nem gondoltam, hogy ennyire jól megy nekik...bár mondjuk ezt több jelből is leszűrhettem volna. Kezdjük ott, hogy konkrétan egy kastélyban laknak és a testvére egy lykan-t vezet. Ennél már csak az lehetett volna nyilvánvalóbb, ha a homlokára írja, hogy gazdag vagyok basszameg. Szóval ott álltam, a mínusz egyedik szinten lévő garázsban, ahol az elmúlt évszázad korszakalkotó verdáinak koszorújában csak ámultam és bámultam. Meg ugye válogattam, hogy most épp melyiket vezessem. Az egyetlen OT amelyiket nem vezettem az a Spezial Roadster volt, mert Ezra úgy fogalmazott: 'Ezt a kocsit még az átkozott életemnél is jobban szeretem.' de később azért kifejtette, hogy majd ha meglesz a jogsim akkor még meglátja. Rólam, a vezetésről és a jogosítvány triójáról pedig azt kell mindössze tudni, hogy tudok vezetni már egészen 10 éves korom óta, de jogsim még nincs, mert nálam lustább embert ritkán hordott a föld a hátán, ezért este vezettünk a –késői órák miatt– kihalt utcákon. Enyhén szólva, ez a nap életem 10 jegjobb napjának egyikévé vált.
Ezrának 6 oldtimere volt a ház alatti garázsban amiről röviden csak annyit mondott, hogy családi ereklyék amikre most épp ő "vigyáz". Az 1939-es 450k Merci, egy 1956-os 300SL Mercedes-Benz Roadster (természetesen a szárnyas ajtós verzió), egy 1958-as Jaguar XK-SS Roadster (mérgezett alma vörös színben), egy 1962-es Ferrari 250 GTO (amelyik a személyes kedvencem lett), egy 1966-os Lamborghini Miura P400 és végül, de nem utolsó sorban, egy 1969-es Ford Mustang Boss 429 (ami a John Wick kocsi, azzal az apró különbséggel, hogy Ezrának feketében volt meg). A 'végül de nem utolsó sorban' részt meg azért tettem hozzá, mert hébe-hóba normálisabb (ami alatt azt értem, hogy korban hozzánk közelebb álló) járművei is voltak, de azokat nem tekintette különösebben értékesnek vagyis inkább 'méltónak' arra, hogy ezen a szinten legyenek. Tehát, a gyűjteményét a mínusz egyes szinten tárolta, míg a 'normális kocsijai' a fenti garázsban porosodtak. Na de itt se éppen átlagos járgányokkal találkozott az ember, mert azok között volt egy G osztályú Brabus Merci a V12-es motorral mind a 900 lóerejével, egy kb prototíus Lamborghini Terzo Millenio amihez azért hozzátette, hogy csak néhány hétig van nála, egy Ferrari SF90 Stradale amit elvileg szintén csak egy évre vett és még egy híres neves LaFerrari is megbújt a garázs hátsó részén melyről szintén csak annyit mondott, hogy a két évvel ezelőtti modellt sokkal jobban lehetett kormányozni. Annak az autónak a láttán pedig ismét nyáladzottam, mert egy ilyen kocsid csak úgy lehet, hogyha már rakat számra gyűjtöd a Ferrari-kat vagy valami tiszteletbeli tag vagy és ezáltal lehetőséged nyílik arra, hogy vegyél egy ilyet a többi közé csak úgy miért-is-ne alapon. Magyarán ezt a kocsit nem veheti meg akárki.
Ezra elmondta, hogy a családjukban mindenkinek van valami őrült mániája. Ő a kocsikat gyűjti, Brian az órákat, az apjuk a könyveket és tekintve, hogy saját italmárkája is van, az italokat, de elvileg az utóbbit csak hobbi szinten. Bármit is jelentsen ez náluk. Volt egy érdekes megszólalásom, mikor a magyarázat után megkérdeztem, hogy ő miért a méregdrága autókat gyűjti, míg a többiek viszonylag kisebb dolgokat. Ennek következtében pedig nevetett egy jót, elmondta, hogy mekkorát tévedek és mivel nem hittem neki, megmutatta Brian főként Jacob & Co, Rolex, Audemars Piguet, Richard Mille és Omega órákból álló gyűjteményét. A reakcióm láttán meg átvitt egy nagyon, nagyon....nagyon érdekes szobába ahol a hatalmas könyvespolcok mellett nem kevés kódex kinézetű könyv, búrák alatt és mindenféle kompressziós, pára és oxigén mentes asztalokban volt tárolva. Ezra elmondása szerint volt köztük majdnem 1500 éves biblia, kicsivel több mint 2000 éves bőrből kötött könyv és némi papirusz is ami elvileg már a 3000 évhez közeledett. Illetve volt egy nagyon érdekes papírkupac az egyik ilyen búra alatt, ami egész jó állapotban volt, de Ezra éppen nem tudott vagy –véleményem szerint– sokkal inkább nem akart mit mondani, ezért inkább nem faggattam róla. Számomra még mindig rejtély, hogy tudnak ennyi ideig fennmaradni ezek a dolgok, de Ezra azt mondta, hogy mind családi ereklyék melyekre a felmenői mind nagyon vigyáztak. A kocsikat leszámítva. Az idegenvezetés vége felé pedig már ötletem se volt, hogy mi dobhatná fel mégjobban az egészet. Egyszerűen, minden képzeletemet felülmúlta ez a kis ottalvósdi. Vagyis...sokkal inkább szimplán csak ottlét, mert Ezráéknál valósággal repült az idő. Ezt úgy értem, hogy nem jutottunk el addig, hogy jóéjt megyek aludni, mert egész éjjel fent voltunk és "reggel" 7:25-kor szólt az ébresztőm, mikor –egy derekas megdöbbenés után– visszazökkentem az iskola szürke és depresszív hétköznapjaiba, nem értve, hogy hová tűnt az idő.