Fogaid Nyoma

Glitch a Mátrixban

Szokatlan módon pontban hét órakor az ágyamban ébredtem a telefonom ébresztőjének idegesítő hangjára, ami mellesleg épp töltődött, de nem abban a konnektorban ahol általában lenni szokott, hanem sokkal távolabb, az ágy másik felén...képernyővel felfelé. Nálam viszont éjszakára felfordítva hagyni a telefont hatalmas tabu, mert utálom ha jön valami hülye értesítésem alvás közben, amitől felvillan a képernyő, melynek következtében rögtön felébredek. De ha ez még nem lett volna elég furcsa, egyáltalán nem éreztem magam másnaposnak, annak ellenére, hogy tegnap vagy fél liter vodkát megittam Vikivel, egy másik felet meg Valentínóval...és akkor még csak a vodkát említettem. Csodával határos módon, egyáltalán nem fájt a fejem és még csak nem is voltam fáradt, holott mindössze 3 órát aludhattam az éjszaka alatt. Teljesen fel voltam frissülve, mintha nem is buliban lettem volna az éjjel, hanem egy kiadós alvás után ébredtem volna. Csak azt furcsálltam, hogy a jobb kezemen bizseregtek az ujjbegyeim...valamiért.

Nem tudom hogy jöttem haza, és arra se emlékszem ahogy hazaérve bejöttem volna a kapun, elfordítottam volna a kulcsot a bejárati ajtó zárjában, levettem volna a cipőm és a kabátom illetve azután, hogy felraktam a telefonomat töltőre, még be is takaróztam volna. A lépcsőzésről nem beszélve, ami részegen szintén nem szokásom. Ha egy tartalmas ivászat után hazajövök, akkor általában a lenti kanapén vagy rosszabb esetben a szőnyegen szoktam ébredni, szóval ez az ágyban ébredés nagyon új volt nekem. Az meg csak pláne, hogy még ébresztőt is állítottam hét órára, ami mindközül a legbizarrabb, mert soha nem szoktam ilyen korán kelni ahhoz, hogy beérjek a suliba egy nyolckor...nyolckor kezdődő órára. 5 perc gyaloglás nekem másnaposan is max 7-10 perc szóval annak, hogy ilyen korán keltem tényleg nem láttam értelmét. Összességében tehát nem értettem miért van ma ennyi glitch a Mátrixban, mivel azonban ezeket az apróságokat leszámítva minden stimmelt, elkönyveltem ezt a 'furcsa reggelt' egy alapos emlékezetkiesés következményeinek és lapoztam.

Semmi kétség, biztos nagyon részeg lehettem az éjjel –ami nálam már önmagában is elég ritkaságnak számított– de egyáltalán nem emlékszem mi történt azután, hogy Jessynek túl jól ment az Én még soha. Az egyetlen ami megmaradt az az, hogy nagyon álmos voltam...és ahogy próbáltam felidézni a történteket, eszembe jutott, hogy volt valami rettentően furcsa álmom. Egy romos épületben voltam, amit a természet már szinte teljesen a magáévá tett, és ott az –egykor bizonyára kolosszális– épület maradványainak lábánál találkoztam vele. Egy meseszép, vörös hajú, barna szemű lánnyal, akinek láttán olyan érzés lett rajtam úrrá, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Holott biztos voltam benne, hogy akkor láttam először. Leültem a lány mellé, az épület romjai között növő, varázslatos tölgyfa tövébe, ahol hosszú órákon át beszélgettünk. Vagyis...főként ő beszélt, én pedig hallgattam amit mesélt az életéről. Csodálkoztam, mikor elmondta, hogy már régóta várt rám és nagyon örült, hogy végre megismerhetett. Felettébb érdekes volt mindaz amit mondott, de őszintén...egy szavát se hittem el. Ami nem csoda, hisz az álmok világán kívül nem létezik természetfeletti, és ennyi idősen már igazán tudhatnám, hogy az ilyen álmoknak semmi értelme. Azért kíváncsiságból meg akartam kérdezni a nevét, mikor az ébresztőm hangjára felébredtem. Így utólag pedig szörnyen elszomorít, hogy nem ezzel kezdtem. Mivel azonban ez mégis csak egy álom volt –és tekintve, hogy az álmaim többségében még csak azt se tudom hogy ki vagyok– már annak is örültem, hogy ezúttal legalább volt némi öntudatom.

Egy darabig akarva akaratlanul is a gondolataimba mélyedve néztem ki a fejemből, mikor megelégeltem a sok mentális zsákutcát és megválaszolatlan kérdést ami a fejemben kavargott. Visszatérve a valóságba kikeltem az ágyból és az első utam a fürdőbe vezetett. Lemostam a tegnapi sminkem maradványait, lezuhanyoztam, fogat mostam, felvettem a kedvenc szaggatott farmerem, egy fehér hosszú ujjú pólót, és a mai napon elhalasztva a sminkelést, lementem a lépcsőn.